A romantikus költeményeiről, botrányos magánéletéről és ecetes diétájáról egyaránt híres Lord George Gordon Noel Byron (1788–1824) először a cambridge-i egyetemi évei alatt kezdett szigorú fogyókúrába. Egyrészt azért sanyargatta magát, hogy visszanyerje karcsúságát, másrészt úgy hitte, hogy a koplalástól kifinomultabb lesz az elméje. Mániákus fogyni vágyóként rendszeresen ellenőrizte a testsúlyát a londoni Berry Bros & Rudd borkereskedés függőmérlegén, hiszen abban az időben nem voltak személymérlegek. A feljegyzések szerint 1806-ban még 88 kg-ot nyomott, ám öt év alatt 32 kilótól sikerült megszabadulnia.
Egyik levelében arról számolt be, hogy sokat sportol és keveset eszik. Több réteg gyapjú ruhában krikettezett és futott, majd a fizikai erőfeszítéstől és a verejtékezéstől kimerülve forró fürdőket vett. Nem reggelizett, nem vacsorázott, napjában csak egyszer evett, egy negyed font színhúst. Lemondott a sörről is, a teát cukor és tej nélkül fogyasztotta, így közel tíz évig sikerült tartania a súlyát. Hízásra hajlamos testalkata miatt azonban egész életében küzdött a kilók ellen.
1816-ban, amikor a Genfi-tónál álló Diodati-villában élt, mindössze egy vékony szelet kenyeret és egy bögre teát fogyasztott reggelire. Zöldségből álló könnyű ebédjét sok szódavízzel hígított sörrel öblítette le, esténként egy bögre üres zöld teát engedélyezett magának. Az 1820-as években mindennap ecetet és rengeteg szódavizet ivott, emellett nyers tojást kevert az angoloknál kötelező reggeli teába. Erre a szervezete természetesen hányással és hasmenéssel reagált, így a diéta hatásosnak bizonyult.
Barátja, Edward John Trelawney említi, hogy pisai tartózkodása idején az anorexiás költő napokig kétszersültön vegetált, és éhségérzetének csökkentése érdekében több liter szódavizet ivott, valamint rengeteget szivarozott. Amikor már nagyon mardosta az éhség, összeütött magának valamit – általában hideg rizsből, halból vagy zöldségből –, majd leöntötte ecettel és behabzsolta. A fáma szerint azonban néha elengedte magát, és ilyenkor a legízesebb finomságokat találta ki, többek között burgonyából. A „kilengések” után persze bevett egy jókora adag magnézium-karbonátot hashajtónak.
Az állandó koplalás miatt 1822-re megrendült az egészsége, de nem volt hajlandó lemondani a diétájáról, noha jól tudta, hogy betegségeinek jó részéért a megszállott fogyókúrázás a felelős.
-(1).jpg)
