Nemcsak linzertortát sütöttem ám az elmúlt egy hétben, hanem egyebek mellett mákos pitét és csodatortát is! – utóbbi tényleg egy csoda, fogok majd írni róla.
Maradva a linzertortáknál, három fő elkészítési módjával találkoztam a receptekben:
1. kevertsüti-szerűen
2. a lapokat külön sütve s utólag töltve, illetve
3. piteszerűen (azaz lap–töltelék–lap/rács) készülhet
Miután a pitesütésben már szereztem némi jártasságot, ez utóbbi mellett döntöttem.
A kör közepén állok (tanácstalanul)
Minden flottul ment, egészen addig, amíg a tésztát be nem helyeztem a piteformába. A megadott mennyiségek alapján készült matéria ugyanis olyan vastagnak bizonyult, hogy az talán soha nem sült volna át. Némi tanakodás után úgy döntöttünk a macival, hogy szögletesre nyújtjuk, s átköltöztetjük a pléhtepsibe. Ez sikerült is – kellően lesoványodott. Meghalmoztam lekvárral, ám a befedéskor újabb probléma adódott: a recept szerint tésztarács jönne a tetejére, ám az erre szolgáló csíkok még a levegőben szétszakadtak, amikor át akartam emelni őket a tepsibe. Mondjuk nem is csoda, hiszen ez egy puha, zsíros tészta. Jobb híján összegyúrtam, és lapot nyújtottam belőle, majd ügyesen (na jó, viszonylag ügyesen):) ráborítottam a lekváros alépítményre. De ácsi, a hozzávalókról még nem is szólt a bácsi!... A felsorolás után az elejétől bemutatom a (Pistuc-féle) linzerszelet készítését. Ott találkozunk! :)
Mi kell a kredencből?
- konyhai mérleg
- gyúrótál, gyúródeszka, nyújtófa
- kanál, kés, villa
- egy 35x25 cm-es tepsi
- sütőpapír
- ceruza, vonalzó, olló (a sütőpapír szabásához)
Mi kell a konyhából (a közértből)?
- 25 dkg finomliszt és 10 dkg teljes kiőrlésű tönköly- vagy grahamliszt keveréke (ezek híján 35 dkg finomliszt)
- 1 teáskanál sütőpor
- 30 dkg darált dió vagy mogyoró
- 30 dkg langyos sütőmargarin vagy vaj
- 20 dkg porcukor
- 1 egész tojás+1 tojás sárgája
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
- csipet só
- őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg ízlés szerint
A töltelékhez:
- 60-80 dkg lekvár (nem dzsem), én csipke-kajszi keveréket tettem rá
- zsemlemorzsa
A kenéshez:
1 tojás sárgája
A kész süti szórásához fahéjas cukor
Hogy lesz ebből linzertorta (azaz inkább - szelet)?
A sütőporral elkevert liszthez hozzáadjuk a darált diót, majd összenyomkodjuk a lágy margarinnal. Jöhet a por- és vaníliás cukor, a citromhéj, a tojás, a só és a fűszerek (fahéjból 3 púpozott teáskanállal, szegfűszegből 2 teáskanállal tettem bele). Jól meggyurmázzuk, és legalább 1,5-2 órára a hűtő leghidegebb polcára tesszük. Kifejezetten lágy tészta lévén ezt nem szabad megspórolni.
A kellően megdermedt cipót – titánkeménységre azért ne számítsunk – kettészeljük, és az egyik felét tepsiméretűre vágott sütőpapíron, gazdagon lisztezett sodrófával kinyújtjuk úgy, hogy a tésztának a tepsibe téve kb. 1,5 cm-es pereme legyen. (A sütőpapír nyúlhat magasabbra is.) A tésztát a helyére nyomkodjuk, megigazgatjuk és villával megszurkáljuk. Szaporán dolgozzunk vele, mert hamar puhul. (A cipó másik felét tegyük vissza a hűtőbe.)
Fogyóban a (lek)várkészlet, parancsnok!
A töltéshez a megszurizott tésztalapra vékony, egyenletes rétegben szórjunk zsemle- vagy piskótamorzsát (ez szívja majd fel a lekvár fölös nedvet). Jöhet a töltelék. Először nekem is soknak tűnt a tésztára kent 70-75 dkg lekvár, de ha pl. mák lenne a belevaló, akkor az nálam 35 dkg, plusz 25 dkg a porcukor=60 dkg, a mazsolát is hozzászámítva pedig gyakorlatilag ugyanúgy ¾ kiló az adag. Persze lehet kevesebb lekvárral is tölteni, de szerintem gazdagon megpakolva az igazi.
Az egyenletesen szétkent lekvárréteg befedése következik.
Ehhez a hideg fél cipót egy másik, szintén tepsiméretűre nyújtott sütőpapíron, lisztezett sodrófával kinyújtjuk, majd hirtelen, de óvatos mozdulattal a lekváros tésztára borítjuk, a sütőpapírt pedig óvatosan lehúzzuk róla.
Érdemes egy kis darab tésztát (pl. a levágott szélekből) félretenni, hogy ha kiszakad a lap, be tudjuk foltozni.
Forrón ajánlom
De nem túl forrón – kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra, és hajtsuk végre a sütés előtti utolsó simításokat. Felvert tojássárgával kenjük meg (óvatosan, mert könnyen szakad!), majd villával sűrűn szurkáljuk meg a tésztát.
A felfűtött sütő felső régiójába helyezett tepsit (van súlya, mi?) nagyjából 50 perc múlva vehetjük ki. (Kóstolás!) Ekkorra már szépen megbarnult a teteje, az illatok pedig teljesen belengték a lakást.
Ám van egy kis bibi. Ezt a sütit tényleg nem lehet melegen szeletelni, ennek oka pedig a lekvár, amely ilyen hőmérsékleten folyó vízként (vagy folyóvízként):) bugyog ki a vágás mentén (kipróbáltam). Meg kell várni, míg megdermed, azaz kihűl. Utána viszont rendkívüli élményben lesz részünk: képzeljenek el egy flódniszerűen sűrű, mégis könnyű, omlós süteményt, amely vastag lekvárréteget rejt. A süti teljes neve karácsonyi linzertorta – és jogosan: a fűszerek tökéletesen gondoskodnak az ünnepi hangulatról.
Most nyilván sokan legyintenek: hol van még a karácsony...? Kedves Olvasóim, oly rövid az élet. Tegyünk minden napot szebbé, ünneppé – süteménnyel vagy anélkül.
-(1).jpg)
