Keress receptre vagy hozzávalóra
Hirdetes
Recept feltöltés

Kuktából séf 3.: Welcome to America!

1993 volt, hideg-havas tél, amikor megérkeztünk a Payette-tó déli csücskében található McCall kisvárosába, Idaho államban. A napokig tartó autóutat Kaliforniában még meleg napsütésben kezdtük, átszeltük Nevadát, Oregont, majd Boise-tól (főváros) már jeges szerpentineken kanyarogtunk felfelé vagy 100 mérföldet a nővérem rozoga, öreg házáig, amelyre gyönyörű helyen, közvetlenül a tó partján, a falu szélén találtunk rá.
Hirdetes

Veronika, az idősebb lánytestvérem 1991-ben költözött az Egyesült Államokba. Férje, John Maydeck (aki híres a BBQ oldalasáról) Kaliforniában született. Mivel mindketten jobban szerették a természetet, mint a nagyvárosi életet, és John édesapja, Robert is a közelben élt, úgy döntöttek, hogy Kaliforniából az idahoi hegyekbe költöznek, McCallba.

Ez egy tipikus erdei kisváros a Sziklás-hegység nyugati részében – szinte az Isten háta mögött – óriási hegyekkel, völgyekkel, fenyőerdőkkel körülvéve. Rengeteg a sebesen rohanó erdei patak, amikben hemzseg a pisztráng és a lazac. A lakosság főként vadászatból és favágásból él. A Payette-tó krisztálytiszta (olyan, mint a Lake Tahoe, csak kisebb), reggelente a vadlibák feltotyognak a teraszra a tópartról – így nem kakas kukorékolásra, hanem a gágogásra ébredsz…

A város utcái többnyire üresek (ne gondolj a nemzeti ünnepre), hiszen ez is csak egy szellemváros. Gyalogosokat csak az évente egyszer megrendezésre kerülő nemzetközi motoros szán verseny alatt, és a főtéren tartott karácsonyfa állításkor láttunk, ahol a falusiakkal kézenfogva énekeltük a Jingle Bells-t. Többnyire egész nap az erdőt jártuk, hordtuk haza a tüzelőfát, horgásztunk, vadásztunk, száguldoztunk a motoros szánokkal, és ha azt mondanám, hogy a patakokból kézzel is fogtunk lazacot, akkor biztos vagyok benne, hogy senki sem hinné el, pedig így volt!

Egy aranybányát is meglátogattunk, ahova kötélen ereszkedtünk le. A bánya tulajdonosa (Jim) mintaként kimosott egy adag aranyat, majd mikor beteltünk a látványától, kilöttyintette a földre, csak úgy lazán, mint mikor a borász löttyinti ki a kóstolópohárból az öblítővizet. Nem kell megijedni, az öreg Jim nem pocsékolt el sok aranyat! Hogy kedveskedjen – főleg az anyukámnak –, a búcsúzáskor apró üvegecskében átnyújtott pár szem aranyrögöt ajándékba. A tél így telt el, ebben a vadregényes környezetben. A napi kalandozásból mindig koszosan, tele élménnyel tértünk haza. Esténként összeült a család, jókat nevettünk vagy csak bámultuk a kandallóban pattogó félméteres rönköket.

Szakácstapasztalataimról szólva: ártatlanul csöppentem a fast-food éttermek és a mélyfagyasztott bolti készételek világába, amitől pár hét múlva a család minden tagja elkerülhetetlenül 4-5 kilót felszedett. Az összes egészségtelen (junk-food) és egyben nemzeti étel jelen volt: mélyfagyasztva rántott hagymakarika, buffalo wings, pizza, egész sült krumpli (baked potato), ami tejföllel, szalonna darabokkal és sajttal a tetején vásárolható meg, hatos kiszerelésben. A dobozon olvasható elkészítési tanács 6 perc mikrohullámot javasol. Feltűnő volt, hogy mennyire komolyan veszik az amerikaiak ezeket a használati utasításokat. A jeges dobozt percekig forgatják a kezükben, tanulmányozzák a bonyolult elkészítési menetet (néha megpróbálják memorizálni is), majd mindent pontosan betartva beteszik a fagyasztott ételt a sütőbe vagy a mikróba (néha csak úgy, ahogy veszik: a hőálló zacskóban), és percek múlva már terülj asztalkám: mindenki boldogan lakmározik.

Majd jön a másnap, a család szinte ugyanazt eszi, de a használati utasítást újra mindenki figyelmesen végigolvassa. Mindig csodáltam az amerikaik türelmét és azt törekvést, ami bennük van! A vacsorakészítés így többnyire percekig tartott, és – mivel gyakran műanyag tányérokból ettünk – a hosszas, büntető mosogatást is kiküszöböltük. A megszokott szalonnás-kolbászos vagy téliszalámis reggelizéseket juharszirupos palacsinta, csokis tejshake és eperhabos waffel váltotta fel.     

A fast food választék: hot-dog, Big Mac, burrito, hasábburgonya chillis babbal, vastagon sajttal a tetejére olvasztva. Talán ezzel a gyors felsorolással ki is merítettem az összes népszerű fogást, amire az amerikai büszke lehet. De itt van még az ország igazi specialítása: az eltorzult rántotthús, amit country fried steaknek neveznek. Egy alaktalan marhaszeletet képzelj el, ami akkor is mélyfagyasztott, ha étteremben eszed! Kezdésként a húst keresztülnyomják a húspuhító gépen. Ettől az állaga darálthús jellegűvé válik, amit a tojás és a zsemlemorzsa elhagyásával, csak lisztbe mártva paníroznak, de vastagon. Ha úgy döntesz, hogy az étteremben a gravyt (folyékony, gumi jellegű mártás, amit a sütéskor megmaradt zsírból liszttel sűrítenek) nem rá, hanem mellé kéred (ettől a felszolgáló mindig megriad), akkor készülj fel, hogy a bundáján csak megfeszítve juthatsz keresztül!

Amerika nem lenne a világ vezető hatalma, ha nem talált volna megoldást erre az apró problémára is, ezért ezt az ételt még akkor is a nagy kaliberű steak késsel szolgálják fel, ha a gravyt megszokottan a tetejére kapod. Lehet, hogy csak ezért szerepel az étel nevében a steak szó? Nem tudom, viszont fogadd meg a tanácsom, és ahogy megkapod az itt felsorolt ételek bármelyikét, azonnal kezdj neki az evésnek! Ha vársz egy kicsit, vagy lassan nyámmogsz rajta, akkor ehetetlen gumivá változik!

A frissen fogott halak és a vadak kivételével minden, amit ettünk méreg volt. A sárgarépától kezdve a kőkemény paradicsomig, a permetes gyümölcstől és salátától a pirosra festett (!) húsig. A szervezetünkben felhalmozódott mérget komoly erőkkel sem tudtuk feldolgozni. A család női tagjai elkezdtek narancsbőrt ereszteni, ami a népesség körében teljesen megszokott. Welcome to America!

Ennek ellenére nagyon szerettem volna tovább maradni (mármint az országban), és ahogy visszautaztunk Kaliforniába, megkértem a sógoromat, hogy segítsen munkát találni. A nyelvet még most sem beszéltem és két héten belül a repülő is indult volna haza. Az elszántságom nagy volt, mindig vágytam rá, hogy  egyszer valahol majd szerencsét próbálok. A sógorom egyik délután elvitt Saratogába és bemutatott a 25 éve üzemelő, roppant előkelő Plumed Horse nevű étterem francia főszakácsának, Patrick Farjas-nak. Elmondtuk a szokásos tanulnivágyós történetet, majd ő, látva az elszántságomat nagyon együttérzően azt mondta, hogy bevesz három hétre, az angol miatt meg ne aggódjak, mert a konyhán mindenki franciául vagy spanyolul beszél!

A három hét kemény munkával telt el, amit számos probléma nehezített, például nem volt jogsim, így biciklivel kellett járnom. Az utolsó nap behívtak az irodába, az asztal mögött a német tulajdonos (ha tudtam volna!) és Patric, a főszakács. Átnyújtottak egy borítékot, és azt mondták, hogy nem akarnak megsérteni, de fogadjam el, és a balatoni nyár után jöjjek vissza! Így is történt. A nyarat ledolgoztam az éttermünkben (Fekete Híd Fogadó), és a nyári szezont rekord forgalommal zártuk. A 3,5 hónap alatt 11 ezer főételt szolgáltunk fel, akkor, amikor a környék többi étterme pangott az ürességtől. A BBQ oldalasunkkal és a csilis babunkkal megöltük a konkurenciát.

Kialakult, hogy a balatoni nyarak után mindig visszajöttem Kaliforniába dolgozni – már rendes munkabérért. Így volt ez 1998-őszén is, de a következő nyárra már "elfelejtettem hazamenni". Ekkor vette kezdetét az igazi amerikai kalandozás. Ez nem nevezhető éppen felhőtlennek és ezért nem minden részére mondhatjuk azt sem, hogy: példaértékű. A következő részeket nem is merem ajánlani a konzervatívabb életfelfogású olvasóknak!


folyt. köv.

A séf életpályájának előző részeit itt olvashatod:

ChefLaszlo ínycsiklandozó receptjeit itt találod >>>

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Hirdetes

Hozzászólások

cheflaszlo
Californiában az elmúlt 3 évben csak a santa monicai farmers market-en (kistermelői piac) vásároltunk. Zöldség-gyümölcs, minden egészségesen, ami belefér, nyomtuk a géppel a sárgarépalevet állandóan. Húst csak néha (marha) saláták stb. Az étkezésünk maximálisan tökéletesnek bizonyult, amit a kedves barátnőm combján kialakult narancsbőrrel mértünk. Vagyis mértük volna, ugyanis 3 évig nem múlt el, csak rosszabbnak bizonyult! A helyes táplálkozás mind hiába volt! ------Majd a dél amerikai úton 3 hét alatt elmúlt neki kb. 50%-a pedig nem ettünk egészségesen! Elgondolkodtunk hogy mennyi \'\'méreg\'\' volt az étkezésünkben, hiába ettük a javát mindennek. Most az leendő anyósom főz, minden nap (na meg én) és újra okosan vásárolunk pl. Széna Tér piac, Csarnok. Minden nap főtt étel, leves, sok zöldség. Párom combja újra szexi! Bármit eszel az USA-ban, minden lerakódik, minden méreg!
dulifulika
Szia! Orulok, hogy leirod ezeket az elmenyeket a kajakkal kapcsolatban, mert pontosan ugyanezt tapasztaltam itt Kanadaban is. A mai napig nem tudok kibekulni az itt is tomegevel kaphato "silo"val. Eszmeletlen mi mindent kepesek megenni es rettenetesen meg vannak lepodve, hogy ugy neznek ki mint a vizilovak. A baj csak az, ha embernek valo etelt akarok fozni, eszmeletlen energiat emeszt fel a megfelelo helyek felkutatasa, ahol tenyleg olyan arut kapok, amilyet szeretnek es akkor meg nem beszeltem az ararol.....:( minden estre nagy erdeklodesel olvasgatom a blogodat, kulonosen, hogy remek otleteket, recepteket teszel kozkinccse;) Koszonet erte..:)
Hirdetes

Magazin

Hirdetes
Hirdetes