Könnyedén, francia szellemben

A család élete az előző írásomban meghagyott mederben folyik azóta is. Több időt fordítunk az egymás közti és a társas kapcsolatok építésére. Ami pedig a testünket illeti, azzal is igyekszünk jót tenni. Ne ijedjen meg senki, ez egyáltalán nem jelent semmiféle pálfordulást a Csokigyár témáit illetően! Arról van szó, hogy mostanság ismét elővettünk pár jól bevált francia trükköt. Jelentem: most is működnek! Ezek a trükkök nem nagyon különböznek a Mireille Guiliano által leírtaktól: röviden szólva mindent lehet, de semmit sem túlságosan. Illetve mindent csak addig, míg valóban örömet okoz.

Francia szellemben

Gimiben ki nem álltam - de aztán kiderült, hogy ez az egyetlen élő nyelv, amit sikerült egészen jól elsajátítanom (igaz, hogy jóval a gimi után). És azóta - noha a felejtésben is egészen jó vagyok -  odáig vagyok érte: a nyelvért, az ételekért, a konyháért (meg a ház többi részéért is), a divatért, a filmekért - az életszemléletért, ami mindezeken keresztül eljut hozzám.

Jó pár évvel ezelőtt egy őszt Franciaországban töltöttem. Az akkori legerőteljesebb élményem (a mosogatáson és a nyelvtanuláson kívül) az volt, hogy egyfolytában rettegtem, mi lesz velem, ha ez sokáig így megy... 100 kilósan fogok hazamenni!

Merthogy úgy találtam: ezek a franciák RENGETEGET esznek!  És így is van! Kezdték mindjárt azokkal az isteni vinaigrette-es salátákkal. Aztán a főétel, ami kellően bőséges volt, muszáj is volt neki, mert kevéssel úgysem lehetett volna beérni - olyan ételeket szolgálnak fel. Majd a desszert és  gyümölcs... és a végén még beléjük fért a sajt! Őrület! S akkor még nem is említettük a cidre-t, ami azóta is a kedvencem!  Egyetlen étkezést sem bírtam végigenni teljesen, mégis mindig úgy éreztem, degeszre ettem magam. Értetlenül álltam én is a rejtély előtt: hogy bírnak ezek a franciák ennyit enni??? És hogy nem híznak tőle??? Én, aki nem vagyok francia, tényleg féltem, hogy súlyos következményei lesznek ennek a pár hónapnak...

Mikor közeledett a hazamenetel, úgy döntöttem, jobb, ha még a tett színhelyén szembenézek az igazsággal: vonakodva,  de ráálltam a mérlegre... Aztán csak ámultam és bámultam. Majd ellenőriztem, hogy jól működik-e. A számok kedvezőbbek voltak, mint valaha. Nem értettem. De hiszen folyton tele vagyok... 

Bizony ám! De mivel? Salátával - és igaz, hogy én bagettet is fogyasztottam hozzá szépszerével, de úgy látszik, még ez is belefér. Emlékszem, a saláta után eltelt 15-20 perc, mire előkerült az a híres főétel, s a desszert sem jött azonnal. Egy étkezés beletelt vagy egy órába, ha nem többe. A saláta után azonban már mindenből csak egy keveset bírtam enni - legalábbis az elém tett tányéron levő adaghoz képest.

Igaza van Mireille Guilianonak: mindenből szabad enni – épp csak a sorrend nem mindegy. No meg az idő. Fura mód kiderül, hogy ennek is az idő és az élvezet a titka, mint annyi másnak. Amit jól akarunk csinálni, attól nem szabad sajnálni az időt, sőt egyenesen élvezni kell. Lám csak!

Trükközünk

Ez utóbbiakat igyekszünk mindig szem előtt tartani, de azért az étkezéseket általában nem salátával kezdjük. Általában. Néha azonban vannak erősen salátás időszakaink, amikor vagy zöldekkel váltunk ki egy-egy étkezést (természetesen csak mi, felnőttek), vagy azzal kezdjük. Ezek a "hedonista" időszakaink! A saláták ugyanis még az édességeknél is előrébb szerepelnek nálunk a sorban. Olyannyira, hogy gyerekkoromban el is neveztük a barátnőmmel „lényegnek”. Ha az egyikünk már túl volt az iskolai ebéden, a másikunk nem, ilyesféle párbeszédek hangzottak el köztünk:

- Mi volt az ebéd?
- Főtt hús és krumpli.
- És lényeg volt hozzá...?

Hogy mostanában ritkábban készítek érdekes és változatos (nem cukros-ecetes) salátákat, annak elsősorban az az oka, hogy a gyerekek nagyon válogatósak e téren, és egy-egy jó salátát majdnem annyi idő elkészíteni, mint bedobni egy sütit a sütőbe - ez utóbbinak viszont ők nemcsak jobban örülnek, de ami a kilókat illeti, nagyobb szükségük is van rá. Ez persze nem jelenti, hogy ne ennénk salátát máskor is. Épp csak most még annál is többet eszünk! És élvezzük... Ráadásul elmondhatom, hogy két-három ilyen hét meghozza a látványos eredményt!

Nem franciás salátákat készítek - vagy nem kizárólag -, s én most sem csak magában, hanem pirítóssal eszem, de zöldségből is lehet annyit enni, hogy jóllakjon az ember, pláne, ha sajt vagy valami efféle is van közte. Amint írtam, az önsanyargatástól nagyon-nagyon-nagyon messze van a dolog...

Az elmúlt héten sikerült egy igazán remek salátát összehozni, megosztom veletek:

Olajbogyós saláta joghurttal, túróval, pirítóssal

Hozzávalók 2-3 személyre:
fél kígyóuborka
1-2 paradicsom
1 fél fej saláta
1,5 evőkanál zöld olajbogyó
1,5 evőkanál fekete olajbogyó
2 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál kakukkfű
2 evőkanál túró
2 evőkanál joghurt
só ízlés szerint
kevés őrölt fekete bors
1 evőkanál olívaolaj

Elkészítés: A zöldeket feldaraboljuk - a fokhagymát apróra, a többit csak durván. Akinek van ideje, az összekeverheti a túrót, a joghurtot, az olajat és a fűszereket, én csak rátettem mindet a zöldek tetejére, majd alaposan - de óvatosan - összeforgattam. Et voilá! :)) A kakukkfű ki ne maradjon!!!

A másik, amit mindig megcsodálok a franciáknál, hogy a legegyszerűbb hozzávalókból is királyi fogásokat készítenek. Mindezt anélkül, hogy az étel a maga egyszerűségéből veszítene.

Így készítettünk félig-meddig mexikói spagettit könnyedén, francia szellemben. Ha jól sejtem, a kalóriatáblázatok szerint ez nem éppen könnyű, vacsorának való étel... de a fehér bab és a petrezselyem csodákat tesz! Hihetetlen, de az egész annyira friss lesz tőle...!

Mexikói spagetti hús nélkül

Hozzávalók:
1 csomag spagetti
1 doboz nagy szemű fehér bab ( kb. 2 dl)
1/2 doboz kukorica (kb. 1,5 deci)
2 evőkanál sűrített paradicsom
1/2 fej vöröshagyma apróra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma félbevágva
1/2 kaliforniai paprika
olaj
só
1/2 friss paradicsom
3-4 szál friss petrezselyemlevél
kb. 1,5 evőkanálnyi a tészta levéből

Elkészítés: A tésztát megfőzöm, a levét felfogom. (De ha egyszerre tesszük fel a szószt és a tésztát, akkor kb. egyszerre is készül el,ilyenkor csak bele kell merni a levébe :))
Olajon megdinsztelem kicsit a hagymákat, majd kicsit a babot és a kukoricát is. Aztán jöhet rá a sűrített paradicsom. Kevergetem kicsit, majd hamar felöntöm fél deci vízzel. Elkeverem a csomókat, jöhet még fél deci, sózom, majd hagyom kiforrni kicsit. Utána már csak a tészta levével öntöm fel.
A friss paradicsomot és a petrezselyemlevelet közvetlenül tálalás előtt teszem az ételre.

Tökmagos fasírt

És hogy egy tartalmasabb főétel se maradjon el, nemrégiben készítettünk tökmagos fasírtot. Semmi extra, úgy készítettem a fasírtot, mint máskor, csak most tettem bele egy kevés tökmagot is. Nagyon jó ötlet volt! Épp csak egy kicsit tett hozzá az ízéhez, de az a kicsi teljessé tette a hatást. Olyan jó lett, hogy később Kelemen más ételeknél is kérdezgette, tettem-e bele tökmagot, mert ő azt annyira szereti!  Próbáljátok ki, nagyon jó! A már bevált fasírt-recepteteket egészítsétek ki egy jó marék tökmaggal! Kölessel, vajas krumplival és fokhagymás párolt zöldbabbal ettük.

És itt is vagyunk egy rég megígért valóban francia ételnél. Még a nyáron, mikor Valancey-ben jártunk,  ígéretet tettem, hogy néhány francia receptet begyűjtök és megosztok veletek. Lassan, de törlesztek: íme az egyik ilyen recept!

Párolt zöldbab

Hozzávalók:
10-20 dkg zöld színű zöldbab
2 gerezd apróra vágott vagy zúzott fokhagyma
kb. 1 evőkanál olívaolaj
só, őrölt bors

Elkészítés: A zsenge, egészben hagyott zöldbabot lobogó sós vízbe kell dobni 10 percre - és semmivel sem tovább. Aztán szűrőkanállal kiszedni - és minden más ezután jöhet rá - főzés nélkül. Összekeverünk egy kis olívaolajat (meg nem mondom, mennyit, de nem sokat – épp csak azért kell, hogy tapadjanak a fűszerek a babhoz) 2 gerezd apróra vágott fokhagymával és némi frissen őrölt borssal. Ezzel összekeverjük a zöldbabot, és kész is! Lehet variálni: apróra vágott paprikával, lehet vinaigrette-esíteni vagy más fűszert is tenni bele, pl. kakukkfüvet, de Cécile nem tette - én egyszer kipróbáltam, én is csak így csináltam, ilyen egyszerűen, és ugyanolyan finom volt - Sebő is ugyanúgy ette, mint nyáron, s persze, mi is. Ott, Franciaországban a család egy része házi vinaigrette-et öntött rá, úgy fogyasztotta - de nekem így jobban ízlik.

"Alakformáló" sütemények

Ugyanebben a francia szellemben bátran mondhatom: szabad sütizni! Persze jobb, ha a nagyját a család apraja eszi meg, de egy-két szelet sütemény többet használ, mint amennyit árt a jó alaknak!

Hétvégére bejelentkezett egy pap bácsi, akinek a férjemmel volt "közös ügye" (valami 13. századi latin nyelvű adománylevél...). Tudtuk, hogy a vendég vagy jön, vagy nem, de nem akartam hazardírozni: sütöttünk gyorsan Flórissal egy püspökkenyeret. A szerzetes kimentette magát, a püspökkenyér ránk maradt... (No nem sokáig). Naivan azt gondoltam, meg is van a vasárnapi sütemény! (Ahogy azt Móricka elképzeli...)

Másnap reggelre maradt pár szelet (de csak mert azt eldugtam), a többi úgy 20 perc alatt el is fogyott.

Így aztán a vasárnapi desszert kérdése továbbra sem volt megoldott. A múlt héten annyira bevált a kalácsosdi, hogy most is ahhoz volt a legnagyobb kedvem. Ismételni sem akartam magam, de időm sem volt túl sok - épp úgy, mint az elmúlt héten. Mivel azonban megmentettem pár szelet sütit reggelire, nem volt muszáj, hogy még szombaton ki is süljön a kalács. Végre szabad volt a pálya egy kelt süteményre.

Kuglófot sütöttem (csak nincs kuglófformám, így ez is koszorú lett). Az eredeti recept címe: "Igazi kuglóf". Az nem volt narancsos, és nem volt benne joghurt - volt viszont mazsola és még ennél is sokkal több vaj... Nekem azonban el kellett használnom egy kevés maradék joghurtot és (többedmagammal egyetemben) nem nagyon szeretem süteményekben a mazsolát. Így került bele narancshéj, és innen jött a narancsszörp ötlete is. A vajat meg egyszerűen sokallottam.

Semmiképp se hagyjátok el a baracklekvárt a tetejéről! Nagyon jól kiegészíti a narancsos ízt!

Narancsos "kuglóf"

Hozzávalók:
40 dkg fehérliszt
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
6 tojás
13 dkg cukor
25 dkg vaj
csipetnyi só,
4 dkg élesztő
cukrozott narancshéjdarabok (2-3 evőkanál)
1 dl joghurt
narancsszörp
(tej)
a tetejére: baracklekvár, mandulapehely

Elkészítés: Az élesztőt kis cukorral felfuttatom egy kevés tejben. A cukrot kikeverem a kissé megolvasztott vajjal és a csipet sóval, majd hozzáadom a tojásokat is. Jöhet az élesztő, a joghurt és a lisztek. Ha ezeket jól összedolgozom, már nem kell hozzá sok folyadék: én már csak szörppel öntöttem fel picit, de abból sem kellett sok.
Ha jól kidolgoztuk a tésztát, hozzáadhatjuk a narancshéjat is. Letakarva kelesztjük, míg duplájára nem kel a tészta. (Én egy éjszakára hidegre tettem.)
200 fokos sütőben sütjük kb. 1 órán át.
Mikor elkészült, kissé megbarnul - ennyi idő alatt óhatatlanul. De a baracklekvár csodákat tesz! Kenjük körbe vele, és a kéreg hamarosan édes lesz és puha! Aki nem sajnálja a tojást és a margarint, az próbálja ki!

Ráhel-nap

Névnapi ajándék gyanánt (sütemény vagy csoki helyett!!) megleptem magam egy "kapcsolatépítő  kirándulással": végre eljutottunk Flórissal a szomszéd falu híres babaklubjába! Tökéletesen illik ez is a francia szellemhez: jó kis túra volt az út odáig. És ezt minden irónia nélkül mondom: tényleg jó volt! Hegynek fel, völgynek le mentünk a kis babakocsival, szélben és sárban - de ami körülvett, olyan szép volt, hogy én mindezt nem is nagyon érzékelem (Flóris meg bealudt).

A séta is nagyon jólesett, mert ahhoz képest, hogy tavaly háromszor kellett egy nap elmennünk az iskolába és vissza, most nagyon keveset gyalogolok, és ez hiányzik is. Meg érdemes is volt végre rászánnunk magunkat: valóban nagyon jó, összeszedett két óra volt ez a Flóris korú gyerekek számára - s velem is olyan, de olyan szívélyesek, kedvesek voltak mind a szervezők, mind a tagok, amilyet itt, Angolföldön még nem tapasztaltam. Igazi felüdülés volt hát ez a kiruccanás testnek és léleknek egyaránt! Kezdem végre igazán jól érezni magam a bőrömben - no meg a ruháimban.

Babaklub csak hetente egyszer van, én mégis szeretném gyakrabban megtenni ezt az utat - így hamarosan elkezdek imádkozni, hogy kicsit ritkábban essen az eső...

Este pedig buliztunk egyet a srácokkal. A férjem nem tudott itthon lenni, s én magam semmilyen előkészületet nem tettem ezügyben, de Sebő nem esett kétségbe: egyszerre három javaslata is volt, (torna, tánc, mesejáték, amit közösen adunk elő), de már közel volt a fürdetés, mindebből csak egy fért bele az időbe. Véletlen volt, akkor nem is gondoltam rá (a zene egyébként is Sebő javaslata volt), de ki nem találjátok, milyen zenére roptuk... Hát persze, hogy ez is francia...

Flóris volt az önkéntes DJ, a fiúk, kissé sajátos stílusban, de szvingeltek. Én pedig örültem, hogy így, ilyen könnyedén is lehet élni s ünnepelni.