){kind=small}
Ez volt az első saját készítésű kekszem, amely - e ténnyel mit sem törődve - azonnal a család kedvence lett. Erről mindazonáltal nem én tehetek... :) Az eredeti receptet ugyanis, fűszeres keksz néven, Stahl Judit adta közre az egyik könyvében. Sokat amúgy nem változtattam rajta: a vajat margarinra, a finomliszt egy részét pedig teljes kiőrlésűre cseréltem, és megemeltem a fűszeradagot - a sorozatos sikerre tekintettel ezennel ünnepélyesen véglegesítem a receptet – a következő sütésig mindenképpen. :)
Mi kell a kredencből?
- konyhai mérleg
- keverőtálak
- robotgép és fakanál
- gáztepsi sütőpapírral bélelve
- vágódeszka
- egy nagyobb, borotvaéles kés
- fólia (folpack)
Mi kell a konyhából? (kb. 60 darab kekszhez)
- 20 dkg finomliszt és 10 dkg grahamliszt keveréke (vagy 30 dkg finomliszt)
- 1 kávéskanál só
- 2 teáskanál őrölt fahéj
- 1 teáskanál őrölt gyömbér
- 1 teáskanál őrölt szerecsendió
- 1 teáskanál őrölt feketebors (nem frissen őrölt)
- 25 dkg sütőmargarin
- 10 dkg kristálycukor
- 10 dkg barna kristálycukor
Hogyan készítem? – avagy amit tudni akarsz a kexről... :)
A kimért lisztet elkeverem a sóval meg a fűszerekkel, és félreteszem. Egy másik, nagyobb tálban puhára mikrózom a margarint, majd elvegyítem a cukrokkal. Most kerül a képbe a robotgép, amitől kezdetben idegenkedtem, de mára egész jó haverok lettünk. Múltkor vettem neki egy speciális, karcmentes keverőtálat is, amit nem kell féltenem a fémcsigáitól... Szóval, a robotgéppel, ennek híján fakanállal habosra keverem a cukros margarint, majd beleszórom a lisztet, és 1-2 percig óvatosan tovább keverem a géppel. A császármorzsa állagú, darabos tésztát ezután kézzel jól összegyúrom, kettéosztom, majd legalább 20 percre beteszem a hűtőbe, hogy formázható legyen.
Főszerepben a frizsider
A gyurmázható állagúra hűtött tészta egyik felét kiveszem, és vágódeszkán kb. 15 cm hosszú, 5 centi átmérőjű hengert formázok belőle. (Nem lesz szabályos kerek, mert a súlya miatt az alja elnyomódik.) Szaporán dolgozzunk, mivel hamar lágyul. A tésztarudat ezután fóliába vagy papírba tekerem, és bő negyed órára a mélyhűtőbe teszem, hogy vágható keménységű legyen. Ezzel egyidejűleg begyújtom és 200 fokra állítom a gázsütőt.
A fagyasztóból kivett, kicsomagolt tésztarudat vágódeszkán nagy, éles késsel vékony, kb. 4 milliméteres szeletekre vágom (mindig jól nyomjuk meg a kést, különben a szeletek alja ott ragad a deszkán!).
A csinos kis korongokat ezután máris betehetjük a tepsibe, de 2-2 centi helyet minden irányban hagyjunk közöttük, mert sütéskor kissé megnőnek. A 40x40 centis gáztepsimben 24 db fér el így egyszerre. (A kimaradó korongokat sütésig hűtőbe teszem.)
Illatvarázs és ízorgia
A 200 fokra melegített sütő felső régiójában kereken negyed óráig sütöm a kekszeket. (Tájékoztató adat, nincs két egyforma sütő.) Akkor jók, ha a tetejük szép barna, és alul sem feketednek még. Sütés közben mennyei illatok lengik be a lakást (már ha nincs bekapcsolva a szagelszívó) :), ami csak súlyosbítja az ilyenkor nálam is fellépő kóstolási lázat. Ám hátrébb az agyarakkal, mert a frissen sült keksz forró és puha!
Amíg kihűl, készítsük elő a hűtőben lévő tésztaadagot: a már ismert módon gyártsunk belőle rudat, majd dugjuk a mélyhűtőbe. Csak nehogy elfeledkezzünk róla. Meg a kimaradt korongokról se (amelyek ugye a normál hűtőtérben várnak a sorukra.)
Nicsak, ki ropog?
A fűszerek páratlan kombinációja teszi azzá ezt a kekszet, ami. A borstól sem kell félni, nem fog fájni - akarom mondani csípni -, ám kellően pikáns lesz tőle. Ráadásul ropogós és egészen kerek – ilyen kekszet kérem nem kapni a boltban... Mikor sütünk legközelebb?
Jó étvágyat kíván:
.jpg)
.jpg)
