Hozzávalók:

• horgásztól zsákmányolt gyönyörű ponty (igény esetén apróhal és minden más, ami jó lehet a passzirozott alapléhez)
• A piknikkosarunk tartalma:
• paradicsom
• hagyma
• 10 dkg kenyérszalonna
• jó minőségű pirospaprika
• fél-1 kg krumpli
• A közeli abc-ből igény szerint:
• fagyasztott sürítmény
• ikra-tej
• halászlékocka

Elkészítés:

Ez a recept szentségtörés, semmi köze a méltán híres halászleveinkhez, de nomád körülmények között a legegyszerűbben elkészíthető változat, én speciel szerbektől lestem el.

Először is szerezzünk halat. Ezt lehet boltból, olcsóbban pecástól, legolcsóbban külföldi pecástól lehet. (Kék kabát, határozott fellépés, és halőrként máris el lehet kobozni a kiemelten védett vertikálpikkelyes pannon pontyot :D )

Viccet félretéve: a hal(akat) megpucoljuk, szeletekre vágjuk, zsíros részeit leválasztjuk.

A család többi tagja ezalatt pucolhatja a zöldséget, rakhatja a tüzet és elmehet a boltba a hozzávalókért.

A bográcsba betesszük a 1x1 cm-esre vágott szalonnaszeleteket és zsírjára sütjük, de a hal zsíros darabkáit is mellé tesszük haltöpörtyűnek (isteni lesz !!!). Ha megpirultak, kiszedjük, üvegesre pároljuk a hagymát, a tűzről levéve pirospaprikával alapszínt adunk neki.

Itt értünk útelágazáshoz. Ha passzirozni akarunk, kevés vízzel, sóval feltesszük a fejeket, farkakat, mindent, amit nem egyben szeretnénk megenni. Ha kész, lepasszírozzuk.

Ha nem akarunk bajlódni, az előző lépést kihagyhatjuk.
Most belepakoljuk a bográcsba a sűrítményt, ikrát-tejet, kockát és kevés vízzel feltesszük. Amikor már kiolvadt és önálló életet él, beletehetjük a kis kockára vágott krumplit is. Vizet mindig kis mennyiségben tegyünk hozzá, pirospaprikát a forrástól bugyogó részre lehet tenni, szépen színesíti az egészet. Amikor a krumpli majdnem megfőtt és a tűz is szolidabb, mehetnek bele a sózott halszeletek. (Ezek sótartalmával feltétlenül számoljunk, mert ha elfelejtjük, több vízre lesz szükségünk, mint szegény halnak egész életében.)

Innen már nem keverjük, csak a bogrács óvatos mozgatásával helyezgetjük. Mielőtt levesszük az ekkor már parázsként pislákoló tűzről, még az utolsó forrást megkoronázzuk egy kis pirospaprikával, csak a színe miatt.

Karikázott erőspaprikát és a nem elfelejtett haltöpörtyűt külön tányéron kitesszük, a léből meg óvatosan szedünk, nehogy összetörjenek a halszeletek. Könnyebb az életünk, ha először a halakat szedjük ki, utána bátrabban merhetjük rá a lét.

Nem lesz olyan, mint a gyufatésztás bajai vagy a szegedi, a hagyományt be kell áldozni az egyszerűség oltárán, de bogrács-kés-fakanál-merőkanál alapfelszereléssel bárhol el lehet kezdeni, az első kóbor kisboltban beszerezhető a többi hozzávaló, hal meg élő verzióban közvetlen a vízből.

Megjegyzés:

A recept tulajdonképpen hülyebiztos, csak elsózni és a paprikát lekapatni nem szabad. Az egyetlen nehézség a hal pucolása, de ebben valaki biztos tud segíteni, ha más nem, az eladó pecás, illetve az *igazi* recepteknél komoly szakemberek leírták már részletesen.

A receptet Nuccio küldte. Köszönjük!