A fogás, amit tipikusan magyarnak szokás tartani, valószínűleg Franciaországból származik, ahol miután a pék kisütötte kemencéjében a kenyeret, felesége betehette a kenyér helyére a csülköt burgonyával és hagymával körítve, így a hajnali kenyérsütés után ebédre el is készült a sok időt igénylő húsétel. Bár a csülök pékné módra pontos eredete az idő homályába veszett, annyi biztos, hogy a hús alá egy kis zsírt is tettek, és pecsenyelével locsolgatva sütötték ropogósra. A köret pedig, mivel vele sült, kivételesen ízletesre sikerült. Ám kenyérsütő kemence nem csak Franciaországban volt, és nem csak ott takarékoskodtak az értékes hővel.
Máshol is divatos lett
Német területeken is készült hasonló étel, de ott pecsenyelé helyett inkább sört öntöttek a csülök alá, és burgonya helyett káposzta lett a köret. Hasonlóan készül ez az étel Csehországban is, itthon pedig hagyományosan nem maradt ki a szalonna, a vörös- és a fokhagyma sem a tálból, a csülköt pedig gyakran majoránnával fűszerezték. A kész fogás minden változata tartalmas és laktató, kissé talán zsíros is. Természetesen az sem baj, ha nincs kenyérsütő kemence otthon, hiszen letakarva, akár fedővel rendelkező agyagedényben, akár alufóliában, nagy tepsiben, sütőben is elkészíthető a csülök pékné módra.
Ahány ház, annyi szokás
Van, aki szerint úgy jó a csülök, ha előtte megfőzzük, mások a kenyértésztában való sütés mellett voksolnak. Annyi biztos, hogy ennek az egyszerű ételnek ma már annyi változata született, hogy nehéz eldönteni, vajon milyen is lehetett az eredeti recept.
-(1).jpg)
