Hiszen enni kell, főzni és (leginkább) sütni kell, így most is van jó néhány recept a tarsolyomban. Elsőként mindjárt egy finom egytálétel, amit itt találtam a Mindmegettén, és kissé átalakítva el is készítettem. Nagyon finom, kiadós, jó szívvel ajánlom!
Paprikás-gombás csirkeragu
Hozzávalók:
1 egész csirkemell
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
20 dkg barna csiperkegomba
3 kaliforniai paprika (sárga, zöld, piros)
1,5 dl vörösbor
2 húsleveskocka (vagy 6 dl alaplé)
20 dkg paradicsompüré
olívaolaj
só
borsikafű
pirospaprika
kakukkfű
rozmaring
bazsalokim
A krumpligombóchoz:
50 dkg krumpli
2 tojás
18 dkg rétesliszt
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, és sós vízben puhára főzzük.
A hagymákat megpucoljuk, felkockázzuk, majd olívaolajon üvegesre pároljuk. Meghintjük pirospaprikával, majd azonnal hozzáadjuk a felkockázott húst és a felszeletelt gombát. Sózzuk, fűszerezzük, kifehérítjük a húst.
A paprikákat felcsíkozzuk, és kevés olívaolajon egy serpenyőben puhára sütjük.
A húsos ragut felöntjük a borral, élénk tűzön főzzük, majd mehet bele a paradicsom, 6 dl víz és a leveskocka. Kis lángon főzzük.
A krumplit leszűrjük, de a levét nem öntjük ki. Összetörjük, megvárjuk, míg lehűl annyira, hogy bírja a kezünk, majd a tojással és a liszttel keményebb tésztát gyúrunk belőle. Lisztes kézzel kis gombócokat formálunk belőle, és a főzőlében kifőzzük őket.
Ha a hús és a gomba puha, hozzáadjuk a paprikacsíkokat, pár perc alatt összefőzzük, majd a kifőtt gombócokat is hozzáadjuk, forrón tálaljuk.
Jó nagy adag készül így, 5-6 embernek biztosan elég. Azért legközelebb kipróbálom sertéshússal is, úgy talán még finomabb lehet, a csirkehúsnak nem elég karakteres az íze hozzá. Most, hogy így végiggondolom, kacsával sem lehet éppen rossz! Vagy ha ragaszkodunk a csirkéhez, a vörösbort fehérre cserélhetjük, a paradicsomot elhagyjuk, szerintem úgy is isteni lesz.
Mikulásra készültünk
A húgom barátja nem éppen édesszájú, de a mákos süteményeket nem veti meg. Még a lakodalmunkra sütöttünk mákos zserbót, ott kóstolta, és nagyon ízlett neki. Hugi pedig kitalálta, hogy ilyet szeretne készíteni neki Mikulásra. Előtte való napon átjött hozzánk, és együtt meg is csináltuk. Mint mindig, most is isteni finom lett. Pedig én éppen ellenkezőleg vagyok a mákos édességekkel: megeszem, ízlik is, de nagyon ritkán készítem.
Ezt a süteményt jó szívvel ajánlom az ünnepi asztalra is. Akár három nappal hamarabb is el lehet készíteni, letakarva, hűvös helyen tárolhatjuk, nem fog kiszáradni. Összeállítani kb. 50 perc, a többi a sütő dolga – na jó, a csokimázat nem szabad lespórolni róla.
Mákos zserbó
A tésztához:
35 dkg liszt
15 dkg vaj
15 dkg cukor
fél csomag sütőpor
2 tojás sárgája
kb. 1 dl tej
A töltelékhez:
25 dkg porcukor
30 dkg darált mák
10 dkg vaj
10 dkg (rétes)liszt
fél csomag sütőpor
1 citrom leve és reszelt héja
2 dl tej
2 tojásfehérje
A rétegek közé:
1 kis üveg savanykás lekvár (meggy, ribizli, sárgabarack)
A tetejére:
kb. 17 dkg étcsokoládé
2 evőkanál olaj
Elkészítés: A tésztához a lisztet elkeverjük a sütőporral és a cukorral, elmorzsoljuk a hideg vajjal. Hozzákeverjük a 2 tojás sárgáját, és némi tejjel nem túl kemény, sima tésztává gyúrjuk, félretesszük.
A töltelékhez a tojásfehérjét kemény habbá verjük. A vajat habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk a citromlevet és héjat, majd váltakozva belekeverjük a tejet és az előre összekevert száraz hozzávalókat. Végül a tojáshabbal lazítjuk a masszát.
Egy nagy gáztepsit sütőpapírral bélelünk, erre helyezzük a tészta harmadát, 2-3 mm vékonyra nyújtva. Megkenjük lekvárral, ráhalmozzuk a töltelék felét, majd ismét egy réteg tészta következik, lekvár és máktöltelék, végül a maradék tésztából nyújtott lappal befedjük, villával megszurkáljuk.
175 fokra melegített sütőbe toljuk, 45-55 percig sütjük, végezzünk tűpróbát. Majd kivesszük, és langyosra hűtjük.
A csokoládét kevés olajjal megolvasztjuk, ezzel vonjuk be a sütemény tetejét. Ha kihűlt a süti és a máz is megszilárdult, hosszúkás szeletekre vágjuk, úgy tálaljuk.
Másnap hívtam a húgomat, hogy ízlett-e a sütemény. Azt mondta, hogy még előző este elfogyott az utolsó morzsáig. :)
Csokis keksz
Az én Mikulásom idén kekszekkel kedveskedett azoknak, akik jól viselkedtek idén. Készült villámgyors csokis keksz, shortbread, vagyis angol vajas keksz, müzlis-mézes keksz, és megsült az első adag mézeskalács is.
A csokis kekszet még Mikulás előtt sütöttem, valamikor éjszaka, TDK dolgozatom írása közben. Már annyira vágytunk egy kis nem bolti édességre, hogy képes voltam összeütni ezt a nagyon gyors és legalább annyira finom ropogtatnivalót. Talán egy kicsit kevesebb cukorral is elég édes, nem tudom, én mindenesetre az alábbi módon készítettem.
Hozzávalók:
1 csésze (=2,5 dl) finomliszt
1 csésze graham liszt
10 dkg olvasztott vaj
1 tojás
1 csésze porcukor
2 csomag vaníliás cukor
fél csomag sütőpor
10 dkg étcsokoládé kis darabokra vágva
Elkészítés: A tojást alaposan kikeverjük a porcukorral, majd a többi száraz hozzávalót a vajjal váltakozva a cukros tojáshoz adjuk. Pár percig pihentetjük, majd belegyúrjuk a csokidarabokat is.
Sütőpapírral bélelt tepsire diónyi golyókat teszünk egymástól kissé távolabb, majd 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütjük. (Próbáltam úgy is, hogy a golyókat kilapítottam, de finomabb, ha úgy hagyjuk, csak annyira terül szét, amennyire kell.) Megvárjuk, míg kihűlnek – de langyosan is nagyon finom!
Shortbread, az angol vajas keksz
Régóta izgatta a fantáziámat az egyszerű vajas keksz készítése. A férjem egész családjában nagyon népszerű, úgyhogy gyorsan el is készítettem a hétvégére nekik. Persze itthon is hagytunk pár darabot, de nem voltak hosszú életűek. :) A recepthez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy eredetileg csak finomliszttel készül. Nekem a graham liszt miatt azonban csak vajjal nem állt teljesen össze, nem tudtam nyújtani, ezért összesen 2 evőkanál tejföllel lágyítottam a tésztán. Tökéletes lett.
Hozzávalók:
35 dkg finomliszt
15 dkg graham liszt
30 dkg vaj (nem margarin, itt kritikusan fontos!)
20 dkg kristálycukor
(2 evőkanál tejföl)
1 teáskanál só
Elkészítés: A vajat nagyon habosra keverjük a sóval és a cukorral, majd apránként hozzáadjuk a liszteket. Homogén tésztát gyúrunk, majd fóliába csomagolva 2 órán át a hűtőben pihentetjük.
A hűtési idő elteltével két részletben 3-4 mm vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk, sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, míg éppen színesedni kezd az oldala. Ha kihűlt, fogyaszthatjuk is.
Igazán tea vagy kávé mellé esik jól ez a keksz, de nekem még más tervem is van ám vele! Ha sikerül megvalósítanom, akkor a következő bejegyzésben olvashattok majd róla.
Müzlis-mézes keksz
Kedvenc kekszem eredetijét a Csokigyárból kölcsönöztem. Túrákra, kirándulásokra mindig ezt sütöm. Sokáig az eredeti verziót készítettem, de egyszer nem volt elég vajam itthon, így kénytelen voltam rögtönözni: több tojás, kevesebb vaj, több liszt... Míg az eredeti változat omlósabb, ez inkább ropogósabb, kevésbé morzsálódik, szerintem kirándulásra praktikusabb. Ráadásul, a közelgő ünnep miatt kissé „karácsonyiasítottam” a recepten. De mondom, az eredeti is isteni, érdemes azt is kipróbálni! Na de lássuk az újat.
Hozzávalók:
20 dkg finomliszt
10 dkg graham liszt
20 dkg natúr müzli (ha szeretnénk bele diót, mogyorót, aszalt gyümölcsöket, kókuszreszeléket, stb., az is ide számít)
2 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék
5 evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csapott kávéskanál só
10 dkg vaj
2 tojás
4 evőkanál méz
Elkészítés: A száraz hozzávalókat egy nagy tálban elkeverjük, majd elmorzsoljuk bennük a hideg vajat. Közepébe ütjük a 2 tojást, belecsorgatjuk a mézet, és belülről kifelé dolgozva összeállítjuk a tésztát.
Sütőpapírral bélelt tepsire kb. 5 cm átmérőjű, 3 mm vékony korongokat formálunk, és 175 fokos sütőben 12-14 perc alatt megsütjük.
Magában is nagyon finom, de jól illik hozzá narancslekvár, baracklekvár vagy csipkebogyólekvár is.
Meghitt készülődés
Mit mondjak, az elmúlt két hétben igencsak meg kellett erőltetnem magam, hogy az adventi hangulat ne illanjon el. De megérte, ugyanis a legnehezebb pillanatokban is éreztem, hogy bármi is történik, a lényeg nem sikkad el. Személyes sikerem vagy kudarcom felett áll Valaki, aki hamarosan közénk érkezik. Ebben a szellemben készült idei koszorúnk, amely számomra az utóbbi évek legkedvesebbike, és szintén ebben a szellemben sült ki az első néhány adag mézeskalács.
Mézestészta figurákhoz
Az alábbi recept remekül használható mézesfigurákhoz. Könnyen kezelhető, viszonylag olcsó, nem törik. Viszont keményre sül, aki tehát puha mézesre vágyik, ne ezt a receptet válassza. Aki viszont dísznek szeretne mézest készíteni, a legjobb helyen jár. A recept egyébként a nagynénémtől származik, aki el is végzett egy mézeskalács tanfolyamot – azt hiszem, ez garancia az összetételre nézve.
Hozzávalók:
50 dkg szitált liszt
16 dkg porcukor
1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
fél kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék (vagy fahéj)
1 egész tojás és 1 sárgája
2,5 dkg puha margarin
20 dkg folyékony, szobahőmérsékletű méz
Az írókához:
1 tojásfehérje
kb. 15 dkg porcukor
Elkészítés: A száraz hozzávalókat összekeverjük, közepébe fészket formálunk, ide ütjük a tojást, és elkezdjük elkeverni a mézzel és a margarinnal. Belülről kifelé fokozatosan keverjük hozzá a száraz hozzávalókat, míg össze nem áll a tészta. Fóliába csavarva 4-24 órán át a hűtőben pihentetjük.
Ha letelt az idő, 2-3 mm vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk. Ha magokkal (napraforgó, tökmag, lenmag, szezámmag, puffasztott rizs, szegfűszeg, csillagánizs, mandula, dió, mogyoró, mazsola, más aszalt gyümölcsök, mák...) és/vagy rátét tésztával szeretnénk díszíteni, akkor felverünk 1 egész tojást, azzal kenjük le a mézeseket, és ráhelyezzük, amit éppen szeretnénk. FONTOS: ha mandulát, tökmagot, mazsolát, más aszalványt szeretnénk használni, akkor azokat már hamarabb be kell áztatni, és sütés előtt is vízzel kell kenegetni. A rátét-tészta ugyanúgy készül, csak kevesebb szódabikarbónát tegyünk bele. Díszítés után 220 fokos sütőben 5-6 perc alatt megsütjük.
Ha írókázni szeretnénk (cukros tojáshab), akkor szaggatás után azonnal sütjük a mézeseket, ugyanúgy, mint a maggal díszítettet, majd ha kihűlt, akkor dekoráljuk ki. Ehhez 1 szobahőmérsékletű tojásfehérjét addig habosítunk 15 dkg porcukorral, míg sűrű, fényes, egynemű masszát nem kapunk, ami szálat húz. A fehérje méretétől függően kevesebb vagy több cukor szükséges hozzá. Ha hígnak ítéljük, adjunk hozzá még porcukrot. Ha túl kevés a cukor, akkor hiába húzzuk vékonyan, megfolyik a rajz. De ha túl sok cukrot teszünk bele, akkor szemcsés marad, nem lehet vele szépen dolgozni. Ha elérte a megfelelő állagot, egy tiszta nejlonzacsóba kanalazzuk, melynek előzetesen az egyik sarkán egy apró lyukat vágtunk, majd összefogjuk a zacskót, és az áhított mintát a mézesre rajzoljuk.
Én a mézeskalácsot nem elsősorban az íze miatt szeretem, hanem az illatáért, az emlékekért, a karácsonyért. Nincsen karácsony mézes nélkül. A mézes a meghitt karácsony garanciája. Tegyetek egy próbát! Áldott készülődést kívánok mindannyiótoknak!
.jpg)
.jpg)
