Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Végletes édességek: a vajas-karamellás csodatorta és a szuperegészséges müzliszelet története

Sálat kötök. Meleget, kéket, megnyugtatót – most épp Sebő fiamnak. Egyik szemet a másik után. Így haladunk befelé a télbe. Visszavonult napokat éltünk – próbáltuk megszokni, hogy egyre és egyre sötétebb az idő. Megjöttek az esők, a vad szelek, lassan a hideg is ideér. Néha már érezzük, hogy lesz majd karácsony is. S ahogy ez közeledik, kezd belénk visszatérni az élet.
Hedonista vasárnap

Fura egy falu ez: általános iskola, bolt nincs, kocsma is csak félig. Van viszont három templom, egy apátság és egy gimnázium. Nem tudom, hogy ezért, vagy ennek ellenére, de hihetetlen, mennyi érdekes ember lakik itt. Nincs sok barátunk, de sorra ráakadunk és összemelegedünk a hozzánk hasonló „deviánsokkal”. Valahogy ösztönösen megtaláljuk azokra az embereket, akik nem tartják életcéljuknak, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak – s Angliáról lévén szó ez az embertípus (mondhatni: csudabogár), nem is olyan gyakori.  Ezeknek az embereknek van még egy közös tulajdonságuk – ami nagyjából érthetővé is teszi az egészet - , mégpedig az, hogy közvetlen családjukban egész biztosan akad legalább egy valaki, aki nem angol.

Itt van például David és a felesége. David genetikus. De nem úgy, hogy beszél róla a tévében, hanem úgy, hogy baktériumokkal és vírusokkal végez kísérleteket egy közeli kórház szigorúan zárt laborjában.

Ehhez a munkához valami szemüveges szürke zakós komoly férfit képzelne az ember.

Hát nem. Igazi csodálattal mondom: David egy bohém. Majdhogynem polgárpukkasztó. Klónozó gépe van otthon a gardrovban – csak nehezen találja meg „a nagy rendben”. Szabadszájú és jó humorú. Igen jól főz, hétvégenként kedveli a jó bort – és bírja is. Szakadtan, kinyúlt pulcsiban, kopott nadrágban jár, olyan helyekre is, ahová azért illene felöltözni. De nem törődik vele – cserébe olyan eredeti és jó fej, hogy mindenki elnézi neki (Vagy ki tudja? Mi mindenképpen!) Van egy kedves és okos indiai felesége és két nagy hajú iker lányuk, akiket nem adtak be a bölcsibe, 1 éves korukban, ahogy itt Angliában szokás, hogy mindenki  békében visszatérhessen a munkás hétköznapokba. Ők máshogy oldották meg: az asszony visszament a gimnáziumába kémiát tanítani, David pedig otthon maradt a lányokkal még két évig. Nem folytatom a dicshimnuszt, de álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk ezt át…

Szóval, ehhez a családhoz voltunk hivatalosak vasárnap. Ne is mondjam, hogy mindezt csak szombat délután tudtuk meg – ez angol körökben elképesztően illetlen dolog lett volna. A spontaneitásnak ebben az országban nincs helye. Soha senki nem jön vagy hív váratlanul. Mindenki határidőnaplóval  szaladgál, és minimum három héttel előre fixálni kell minden találkozót. (Persze, oka van ennek is – de én máig nem bírtam megszokni.)

Ezek után, ugye, nem kell mondanom, hogy mennyire megörültem a szombati telefonnak: juhéjj! Élet lesz vasárnap! Tudtam, hogy David főz majd, igazi gazdag angol ünnepi ebédet (mert ő bizony angol! Tősgyökeres!), marhát sült krumplival, sült és párolt zöldségekkel, Yorkshire pudinggal, szósszal, gravy-vel, ahogy kell… felsorolni is sok. Cserébe én elvállaltam a desszertet.

Jó kedvem volt, vágytam is már valami igazi hedonista süteményre, no, meg méltó befejezést szerettem volna a lakomához: karamellás-vajas tortát készítettem, és olyan jól sikerült, hogy mindenki megnyalta a tíz ujját.

HEDONISTA KARAMELLÁS TORTA >>>


Aki szereti a vajas krémeket, annak ízleni fog! Nem utolsó szempont az sem, hogy bár zsiradék akad benne bőven, a liszttel, cukorral a lehetőségekhez mérten szerényen bántam.

A vendégségben, a gazdag ebéd után mindjárt el is fogyott majdnem az egész torta. Ezt már önmagában dicséretnek vettem, de kaptam mást is: David szerint nagyon könnyű a tészta és az egész nem túl édes. A felesége pedig megkérdezte, hogy vajon Magyarországon elvárás-e, hogy minden nő ilyen jól tudjon sütni… (Mondtuk, hogy nem, de általában tudnak.)

Egészségesebben

De hogy mindenki békében aludjon az éjjel, emellé a hedonista torta mellé muszáj írnom egy (-két) egészségesebb receptet is.

Új felfedezettem az alakor (angol nevén: einkorn) liszt. Ez egy nagyon ősi búzaféle, ami nem csak jobb hatással van az emberi testre, mint a mai megszokott búza, de van egy igazi előnye is a mai gabonákkal szemben, mégpedig az, hogy szinte nincs betegség, aminek ellen ne állna. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyüzemi termesztés esetén sem kell vegyszerezni. Ilyen búzából érdemes teljes kiőrlésűt venni! Hátránya is van, ezért is hanyagolták el az elmúlt évezredekben szépen lassan: mégpedig az, hogy nagyon szaporátlan. Magyarul egyszemű búzának is hívják – nehéz sokat termeszteni belőle. Ennek megfelelően nem is olcsó a lisztje, de szerintem, még finomabb is, mint a „rendes” búzaliszt. Nem rég kezdtem kísérletezni vele. Annyi bizonyos, hogy van egy kis édeskés íze. A piskóta-szerű süteményekbe tökéletes önmagában is – darált mandulával keverve pedig jobb lesz a tészta, mint a hagyományos fehér liszttel. Kelt kalácsokban is jobban viselkedik, mint teljes kiőrlésű társai. Szóval, mi beleszerettünk! Sütöttünk kenyeret, kalácsot pogácsát is ezzel a liszttel.

Írtam már, hogy a kelt tésztába általában 1/3 rész fehér lisztet is teszek, hogy biztosan ne maradjon nedves a kenyér belseje, s hogy a gyerekek is szépen, fokozatosan megszokják, megszeressék az egészségesebbet. Aki próbálta, tudja, hogy nem is olyan egyszerű ez! Sok régi szösszenetünk van erről, egyet leírok:

- Sebőkém, kérsz uzsonnát? - kérdeztem az akkori kis hat évesemet.
- I-iiigen – mondta –, de csak akkor, ha nem túl egészséges…

Nos, boldogan jelentem, a legutóbbi kenyerünkben már alig-alig volt fehér búzaliszt. Sajnos pontos mennyiségeket nem tudok adni, mert a kelt tésztánál már rég óta nem használok mérleget, de elmondom, mi van benne. Aki gyakran süt kenyeret, annak az is információ, hogy:

van benne sok alakor (angolul: einkorn) liszt (legyen, mondjuk, 4/8-ad), majdnem ennyi rozsliszt(3/8), egy kevés  (1/8) fehér búzaliszt, s mind e mellé úgy fél bögre egész lenmag. No, meg só, élesztő, és egy kis kanálnyi méz.

Kevés örömtelibb szó van a konyhában, mint mikor azt mondja egy gyerek: „Mamma, kérek szépen kenyeret, de tiédből!” (azaz nem boltit!)

Én mostanában többször hallottam ezt. Ezt a kenyeret például még Flóris is tömte, pedig szinte már csak miatta tartunk itthon boltit.

Kelemen most váltja a fogait, sokszor kemény neki a házi kenyér – de a minap ő is rákérdezett a vacsoránál, hogy van-e még „a Mamma-féle kenyérből”.

Úgy gondolom, jó felé haladunk!

Alakorliszt van ebben az egészséges sütiben is:

 

SÜLT MÜZLISZELET (FLAPJACK) ALAKORLISZTTEL >>>


A minap iskola után nem tudtunk azonnal hazajönni: volt még egy hosszabb elintézni valónk. Hogy éhen ne haljanak addig a fiúcskák, összedobtam nekik ezt a müzliszelet.

- Na, milyen a süti -kérdeztem Flórist, aki igen éhes és fáradt volt már addigra.
- Naaaagyon finom, Mamma! Évek óta erre vártam, hogy egy ilyen finom süteményt ehessek már…

(No comment)

Volna még recept, de mára elég ennyi. Inkább megpróbálok legközelebb előbb jelentkezni. Addigra a sálat is befejezem majd – s meg is mutatom!

Legyenek békés napjaitok!

RÁHEL ÉS A CSOKIGYÁR BLOG TÖBBI BEJEGYZÉSÉT ITT TALÁLOD >>>
A Facebookon pedig itt >>>

Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss