Részletes receptkereső »

Szevasz, tavasz!

Hasznos

Válogatások

Blogok

Hozzávalók szerint

Fogások

Ésatöbbi

Diéták

Italok

Kikapcsolódás

Karácsonyi bűvös morzsa és más hagyományok

Cikk mentése

Cikk mentése

Cikk megosztása
Cikk elküldése

Cikk küldése

Cikk nyomtatása

Cikk nyomtatása

Cikk mentése

Karácsonyi bűvös morzsa és más hagyományok

Cikk mentéshez be kell jelentkezni!


Elfelejtetted a jelszavadat, vagy nem regisztráltál még?
Kérj jelszóemlékeztetőt vagy regisztrálj !
Nem sikerült az aktiválás vagy inaktív a fiókod még? Itt újra kérheted az aktiváló kódot!

Cikk elküldése

Karácsonyi bűvös morzsa és más hagyományok

Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Küldő neve:
Küldő e-mail címe:
Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:
A karácsonyt megelőző böjtös napok után a karácsonyi vacsora elkészítése a változatos és hagyományos étkeivel a legjellegzetesebb események közé tartozik. Az ünnepélyes külsőségek mindig is fontos szerepet játszottak, s ma már nem is gondolunk arra, hogy a megszokott sorrendben elfogyasztott hagyományos ételekkel és a karácsony után, esetleg csupán vízkeresztkor leszedett karácsonyi abrosszal ősi, mágikus tradíciókat követünk.

Karácsonykor a legszebb és csak erre az alkalomra tartogatott abroszt vesszük elő. Az abrosz ünnepi használata hazánkban a parasztság körében gyökeresedett meg, és számos, tájanként változó hiedelmek fűződtek és fűződnek hozzá.

Egyes vidékeken két-három abroszt terítenek egymásra. A karácsonyi terítőhöz számtalan rituális cselekedet kapcsolódik. Általánosan elterjedt hiedelem volt az abrosz gyógyító ereje, ezért a beteg embert betekerték vele, vagy bedörzsölték vele a beteg háziállatot.

Terítés

Moson megyében például úgy helyezték egymásra a két abroszt, hogy a középvonalak csíkja keresztet alkosson. A terítő négy sarkára vagy a két terítő közé szalmát, szénát vagy búzaszemeket hintettek, s az asztal alá munkaeszközöket helyeztek.

A hagyomány szerint a szalma Jézus születésének körülményeire, a szerszámok pedig Jézus nevelőapjára, az ács Szent Józsefre utalnak. A karácsonyi szalmát és búzát a termékenységvarázslás hitével az állatoknak adták. Az ünnepek alatt mágikus erejűvé vált munkaeszközök és tárgyak pedig a következő esztendei bőséget, jólétet biztosították.

 

A szalma Jézus születésének körülményeit jelképezi A szalma Jézus születésének körülményeit jelképezi

Bűvös erejű morzsa

A karácsonyi morzsát, ami a bőséges és jellegzetes karácsonyi étkek után maradt (kalács, kenyér, mákos guba, fokhagyma), nagy becsben tartották, mert ennek is bűvös erőt tulajdonítottak. A morzsa a „két karácsony közén”, vagyis Vízkeresztig az asztalon maradt, majd az abroszba kötve eltették, és mint varázserejű tárgyat, gyógyításra is használták.

A termékenység fokozására a baromfiaknak is adtak belőle, a gyümölcsfák alá is szórtak.

A morzsák és a maradékok mellett bőven hagytak a karácsonyi asztalon ételt az emberek, mert – hitük szerint – a visszajáró holtakat, ősöket is meg kellett vendégelni.  

Ünnepi étkek

A hagyományos ételek (hal, malac, fokhagyma, mákos tészta, dió, méz) és a karácsonyi asztallal kapcsolatos egyéb rituális cselekedetek, melyek más népek kultúrájában is megtalálhatók, mind a múltban, az antik hagyományokban gyökereznek a téli napforduló idején, és mind a következő évi bőség és egészség elnyerését szolgálják. Az említett szokások a 16. században nálunk még egyházi események voltak, s innen vonultak át a magyar népi kultúrába.

A karácsony esti és az ünnepek alatt fogyasztott étkek közül a hagyomány szerint a mákos tészta vagy guba az elfogyasztójának jó házasságot jelent, a dióból jövendölni lehet, az alma pedig a család összetartozását jelképezi.

Malacot is szívesen tettek a karácsonyi asztalra, ugyanis a malac előre túr, elősegíti a szerencsét, míg a szárnyasból készült ételeket kerülték, mert a tyúk hátrafelé kapar, ezért ez nem jó előjel a jövő szempontjából. (A városokban azonban kedvelt és elterjedt szokás volt karácsonykor pulykát enni, ahogyan ez már korábban a tengerentúlon, majd az angol családoknál hagyománnyá vált.)

 
Ma már inkább így terítünk Ma már inkább így terítünk


Klasszikus karácsonyi étrend 1940-ből

21. Szombat. Ebéd: húsleves kockatésztával, főtthús, burgonyapüré körítés, paradicsommártás, daramorzsa-ízzel. Vacsora: szalontüdő zsemlegombóccal, gyümölcs.

22. Vasárnap. Ebéd: borjúcsontleves, szardellás borjúszelet, spagetti-körítés, szerelmeslevél. Vacsora: magyarsonka tormával, sajt, vegyes kompót.

23. Hétfő. Ebéd: velőtáskaleves, káposztáskocka, gyümölcs. Vacsora: tea, szardellás vajaskenyér, oroszhal, gyümölcs.

24. Kedd. Ebéd: Halikraleves, mákosmetélt. Vacsora: borleves kockára vágott pirított zsemlyével, rántott harcsa, velissaláta, diós- és mákospatkó, gyümölcs.

25. Szerda. Ebéd: pulykaaprólékleves májgaluskával, pulykapecsenye, sültburgonya körítés, vegyes saláta, faágtorta. Vacsora: hideg pulykasült, ecetes paprika káposztával töltve, sütemény, gyümölcs.

26. Csütörtök. Ebéd: tyúkleves finommetélttel, makarónipudding, a hús átsütve, szeletekben sült burgonyakörítés, cékla és uborka, diós-, mákostekercs. Vacsora: malackocsonya ecetes tormával, vegyeskompót, sütemény.

27. Péntek. Ebéd: borsópüréleves, sajtosmetélt. Vacsora: rakott karfiol, vegyes sajt, gyümölcs.

28. Szombat. Ebéd: zöldségleves, párolt felsál, lencsefőzelék, alma pongyolában. Vacsora: meleg sonkacsülök tormával, gyümölcs.

29. Vasárnap. Ebéd: tejfeles petrezselyemleves apró burgonygombóccal, libaháta sütve, sült burgonya, ecetes uborka, piskótatekercs. Vacsora: disznófejsajt ecettel és hagymával, vegyeskompót.

30. Hétfő. Ebéd: bableves füstölthússal, káposztásrétes. Vacsora: tea, burgonya héjában főzve, vajjal, sajt, gyümölcs.

31. Kedd. Ebéd: kalarábéleves, paraj, bundáskenyér, alma. Vacsora: malackocsonya ecetes tormával, bőrös sertéskarajsült, burgonya, paprikasaláta, apró sütemény, vegyes kompót. 


Hozzászólás a cikkhez

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!

Belépés



Hasznos csomag