Karácsony Norvégiában

Tudom, jó ideje nem zaklattalak benneteket, általában túlterhelt gyomrot előidéző receptjeimmel, jutalékomat le is tiltották a bilagitot forgalmazó szaküzletek. De sebaj, Dzsafi és Nani remekül viszik a Pasik blogját, minden elismerésem nekik, írásaiknak! Eddigi távollétem titka egyszerű, de nagyszerű: roppant jól érzem magam vén fejjel az apa szerepben.

Szülőhazám karácsonyi szokásait gondolom, mindenki jól ismeri, a MIndmegettén is rengeteg karácsonyi írás olvasható a témában. Norvégia általában kiesik a magyar utazók látogatta vidékek közül, otthon nyaranta dúl „a tengerre magyar” népszokás, irány a horvát és az olasz, esetleg a görög tengerpartok általában zsúfolt, szerintem unalmas világa. De mindenkinek szíve, pénztárcája joga, választása, hol tölti szabadságát. Én most választott hazámba, Norvégiába invitállak benneteket egy kis kiruccanásra!

Norvégiai utazás

Csodás tájak

Norvégia a csodás tájak, hegyek, völgyek, de elsősorban a fjordok kápráztató birodalma. Tán egy emberöltő is kevés ahhoz, hogy végigjárd, végighajózd Norvégia partszakaszát, ha minden szigetet, fjordot végig akarsz utazni partmentén.

Túl a táj, a természet szépségén Norvégia az élhetőség országa is. Itt nem rohannak, stresszelnek az emberek. Tapasztalatom szerint minél északabbra jössz, annál nagyobb nyugalomra találsz. Tán az éghajlat teszi, biztosan hatással van az emberek vérkeringésére, szívműködésére, de környékünkön hosszú életűek az emberek, nem halnak el 40 éves koruk környékén infarktusban, nincsenek pánikbetegek és a depresszió szinte ismeretlen fogalom, pedig itt, fenn északon hetekig nem világosodik ki az égbolt, nincs napfény. De van „Aurora polaris”, azaz sarki fény, van sok hó, nem sózzuk, inkább lapátoljuk és kotorjuk, négykerékhajtású, de minimum rendes téli gumis autókkal, sokszor hólánccal közlekedünk, benn a városban együtt élünk az oda betévedt erdei állatokkal, baráti társaságban múlatjuk az estéinket, jókat eszünk (így főzünk is), meg beszélgetés, sztorizás közben persze iszogatunk.

Karácsony a Trollok földjén

Tudomásom szerint a karácsonyfa-állítás német szokás. Norvégiában ez 1900 körül kezdett elterjedni. A nemzetközi helyzet fokozása érdekében még egy mártírhalált halt szicíliai szent is képbe kerül, nevezetesen Santa Lucia. (Otthon, magyar honban ez a Luca napi népszokásokkal, babonás hiedelmekkel párosítható).

A Santa Luciát említő szertartásokkal, népi szokásokkal, december 13-án kezdődik a norvégok karácsonyi ünnepének sora. A gyerekek, fiatalok fehér ruhába öltöznek, a közülük kiválasztott Lucia vezetőként halad az éneklő menet élén, gyertyakoszorúval a fején. Házról házra járnak, így énekelve, felvidítva önmagukat, környezetüket. Persze mindenhol kapnak valamit, de nem ez az elsődleges céljuk, házról-házra haladva csatlakoznak hozzájuk gyerekek, néhol bevállalósabb felnőttek is, a végén már vannak jó páran.

Egy igazi norvég karácsonyfa illatozik, a fenyőfa csodás illata belepi az egész szobát, hisz rendes erdei fenyőfáról van szó, nem holmi ál, az eredetit utánzóról! Hagyományőrző családoknál gyertyákkal, nálunk és modernebb körökben inkább gyertyákat szimbolizáló fehér színű lámpafüzérekkel. Csillogó díszekkel, szalagokkal díszítjük fenyőnket, ami általában padlótól plafonig érő.

Szokás, hogy gyerekek fényes, színs papírból szíveket és kosárkákat hajtogatnak, amibe cukorka és dió kerül, színes papírláncok szintén nagyon népszerűek. A szaloncukor erre ismeretlen.

A család vérmérséklete (italfogyasztásának foka) szerint körbejárja vagy körbetáncolja a fát, és norvég karácsonyi énekeket énekelnek. Ének és tánc után irány az ünnepi asztal.

Itt fenn északon a december a legsötétebb hónap. Napfényt hetekig nem látunk, de fényárban úsznak ilyenkor otthonaink, utcáink, városaink is. Házaink és környezetünk a fény melegségét, a barátságot árasztja!

Karácsonyi asztal

Ha meghívnak egy norvég család karácsonyi étkezésére, ott leginkább hagyományos báránysült vagy sertésborda kerül az ünnepi asztalra, mindkettőhöz párolt zöldségek járnak, karfiol, kelbimbó, zöldborsó, édes répapüré és zabkása is vár rád. Joggal kérdezed, hol a hal? Általában sehol, az év többi napján jut belőle bőven!

Az ételhez speciális karácsonyi sört, a „Juleøl”-t isszák, hát ez a szokás honnan máshonnan is származhatna, ha nem a vikingektől. (Vörös Erik élt, él, élni fog.) Ezt a sört, a szent sört ők istenítik. Az isteneik - Odin, Frøy és Nord – az egészségre, a békére és egy jó év érkezésére itták. Skål! (Ejtsd "szko''l", értsd: "Egészségünkre!")

Édes répapüré

Hozzávalók: 3 db méretes sárgarépa, 1 db fehérrépa, 1 liter húslé (leveskockából is lehet), 1 evőkanál cukor, 2 evőkanál vaj, 1 dl tejszín, kevés só, fehérbors

Elkészítés: Megtisztítjuk és felkarikázzuk a répákat. A húslében feltesszük főni, beleadjuk a cukrot, sózzuk, borsozzuk, puhára főzzük.
Hagyjuk kicsit hűlni, majd a tejszínnel és a vajjal kombinálva, fűszerigényét javítvaössze turmixszoljuk. Húsok, halak mellé adjuk kísérőnek.

Azért van némi specialitás is:

Norvég savanyú káposztás hering

Hozzávalók: fél kiló csomagolt, pácolt hering, fél kiló savanyú káposzta, 3 db közepes lila hagyma, 3 tojás, 1 dl olívaolaj, só, bors, mustár, őrölt kömény

Elkészítése: A savanyú káposztát átöblítjük, alaposan kifacsarjuk, összevágjuk, keverőtálba tesszük. A tojásokat közben feltesszük főni, kemény tojásokká. A pácolt heringet tetszés szerint felcsíkozzuk vagy kockázzuk, a káposztához tesszük. A hagymákat megpucoljuk, vékonyra szeleteljük, ez is belekerül a keverőtálba, csakúgy, mint a közben megfőtt tojások is, karikázva vagy darabolva.
Sóval, borssal és őrölt köménnyel fűszerezzük, én kevés mustárral is ízesítem, de ez elhagyható, ráöntjük az olívaolajat, amúgy parasztosan, kézzel jól összedolgozzuk. Átrakjuk egy tálalóedénybe, fóliával lezárjuk, és másnapig a hűtőben hagyjuk összeérni az ízeket. Pirítóssal kínáljuk.

Skandináv karácsonyi szokások 

Norvégiában a Pelznickle („Szakállas Miklós”) a Mikulás. Ő is, mint minden más rendes piros ruhás, fehér szakállas december hatodikán ajándékozza meg a gyerekeket, de nyolclábú lovon érkezik Sleipnir, hű társa kíséretében. A gyermekek a kandallóhoz szalmával tömött cipőt készítenek ki a ló számára, Pelznickle, a viking hagyomány szerint kenyeret ajándékoz a gyerekeknek, és bejárja az egész Földet egyetlen éjszaka alatt.

Skandináviában, így norvég földön is rengeteg, a karácsonyi ünnepekhez köthető népszokás él. Norvégiában ez leginkább a gnóm lényeket idézi. Errefelé nem a Jézuska, a Mikulás, vagy régi otthoni világunkban a Télapó helyezi az ajándékot a karácsonyfa alá, hanem ők, ezek a különös, misztikus lények. Ilyen Jelebukk, a karácsonyi bak néven aposztrofált, kecskeszerű lény, eredete a pogány viking időkre nyúlik vissza. 

A norvég gyerekek karácsonyi emlékeiben mindig szerepelni fog Nisse. Ő is egy kis gnóm (elf, ahogyan erre nevezik), haszonállat, akinek illik kihelyezni egy tál zabkását a pajtába, ami kedvenc eledele. A norvégok hagyományos karácsonyi menüjében meg is találjuk a zabkását.

Boldog karácsonyt mindeninek, a Pasik nevében!