Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Kalandozások a belga sörök világában, avagy a trappista szerzetesek üdvözlete

Tegnap is Westmalle-t ittam, de az másik fajta volt. A tegnapi Tripel, a mai Dubbel. Ezt még le is tudom fordítani: a tegnapi tripla, a mai "csak" dupla. Az üvegek címkéjéből még azt is sikerült kisilabizálnom, hogy a tripla az "blond", a dupla pedig "brun". No, máris van némi támpontunk a továbbiakhoz...
2. rész: Westmalle

A megjelölés elsősorban az alkoholtartalomra vonatkozik, ugyanis a dupla 7%-os, a tripla pedig 9,5 %-ban tartalmaz alkoholt. Jó, testes, erős sörök. Persze távolról sem a legerősebbek, de erről majd máskor... Mindebből pedig arra következtetek, hogy a legegyszerűbb alap-Westmalle 2,5 vagy 3,5 %-os lehet, de ezt a napokban még majd tesztelem :-) Ne kínozzam most a kedves olvasót a matematikázásommal...

Azt viszont tegyük itt még gyorsan hozzá, mielőtt bárki is hülyének nézne, hogy ezek az elnevezések az egyes sörök alkoholtartalmán túl az előállítási eljárásukra is vonatkoznak, s az alkoholtartalom is általában ennek a függvényében áll.

A trappista szerzetesek nemcsak kiváló sajtokat készítettek, de a jelekből ítélve a sörkészítésnek is nagymesterei voltak. A Westmalle is tőlük ered. Egészségükre!

Egy icipici, rögtönzött flamand nyelvlecke a Westmalle tripla változatának címkéjéről: "Deze heldere, goudgele Tripel wordt onder toezicht van de monniken op beperkte schaal gebrouwen, met natuurlijke ingrediënten zoals gerstemout en hopbellen. Dit levende bier hergist nog in de fles. Laat het enkele dagen rusten bij 8 tot 14°C. Schenk het voorzichtig uit. De gist laat u op de bodem van de fles en degusteert u best apart." Huhhh...

Valószínűleg a trappista sörök híre jutott el legmesszebb a világban, s ezért is tartják mindenfelé ezeket a legtiszteletreméltóbbaknak, hiszen a belga trappista sör már a középkor óta, amikor a barátok elkezdték készíteni, nagy tiszteletnek örvend. Más források szerint az ital állítólag még a római időkből ered, ugyanis akkoriban az országot Gallia Belgica tartománynak nevezték, és a Római Birodalomhoz tartozott. Akkoriban persze mindezek még házi készítésű sörök voltak, a szerzetesrendek csak később vették át, és kezdték ipari körülmények között készíteni azokat. Egyébként a komlót is ők vezették be a gyártási folyamatba. Ez pedig csak azért érdekes, mert mint az alábbiakban majd kiderül, itt szinte mindenből sört készítenek. Amíg mondjuk nálunk az almából kiváló pálinkákat készítenek a mesteremberek, addig Belgiumban abból is inkább sört főznek (megszállott pálinkafőző bácsikám, nyugodjék békében, szidná is ezért őket keményen...).

Belgium és Brüsszel egyik legfontosabb nevezetessége a pisilő kisfiú szobra, illetve a szökőkútja, a Manneken Pis, s habár az a szobor kevésbé ismert, megörökítették párját, a pisilő kislányt is, a Jeanneke Pis, szexuális értelemben tehát máris teljesen felvilágosult vagyok. No de akárhogy legyen is, a pisilő kislány szobrával szemben, egy egyébként kifejezetten szűk kis brüsszeli utcácskában található a Delirium Tremens nevű vendéglátóipari létesítmény, magyarán kocsma, ahol összesen nem kevesebb mint 2500 fajta sör szerepel az itallapon, s ebből minimum 2400 félét bármikor fel tudnak szolgálni. Ugye előfordul, hogy egyik-másik termékmárka kifogy, s időigényesebb beszerezni, ezért írták rá az itallapra ezt az óvintézkedést, ha netán a hoppon maradt vendég reklamálgatni kezdene... No, lényege az egésznek, hogy ebben a Delirium Tremens nevű kocsmában aztán van, kérem tisztelettel, az itallapon banánból, kókuszdióból, de még csokoládéból készült sör is. Az előbbi kettőt kipróbáltam, a csokistól azonban barátaim óva intettek: ők már kóstolták, azt mondják, hogy csapnivalóan pocsék. Mindegy, ha másért nem, az élmény kedvéért muszáj lesz egyszer még nekem is beszállnom a beavatottak közé, akárhogy legyen is... Majd visszalopódzom a Delirium Tremensbe barátaim kísérete nélkül, és sutyiban vedelem majd a sarokban a csokisört :-)

Minderről pedig ismét csak megszállott pálinkafőző bácsikám jut eszembe, nyugodjék békében, hogy ha ilyesmit hallott volna életében, hogy banánsör, kókuszdiósör vagy csokoládésör, hát menten megüti a guta. Ott helyben, ahogy van. De a már említett vidéki kiskocsmában is emlékezetes kavarodás kerekedne, ha egyszeriben ennyire kibővítenék a kínálatot... Szállnának ám ott is a szitkok keményen, és jószerivel arra a csaposra, aki elsőként visszakérdezett: "Milyet?"

Ezek azonban már nem belga sörök, ezúttal nem is foglalkozunk ezekkel a fentieknél részletesebben. Ezeket egy jellegzetesen belga kocsmában szervírozzák, ezért keveredtek most ide, ebbe a történetünkbe.

A belga - s azon belül is a trappista - sörökhöz visszatérve érdemes még megemlítenünk, hiszen akár érdekességnek is nevezhetjük, hogy a termelést a mai napig is kizárólag az öt trappista szerzetesrend irányítja, habár természetesen világi emberek is dolgoznak a sörfőzdékben. Sőt, többségükben ma már valóban ők végzik és vezetik a munkát - szerzetesrendi felügyelet mellett. A szakkönyvek felhívják a figyelmet a trappisták söreinek gazdag és élesztős aromájára, amit magam is tanúsíthatok.

Ürítsük hát mai első poharunk a trappista szerzetesek tiszteletére!

Sarnyai Ödön

Kalandozások a belga sörök világában, avagy a trappista szerzetesek üdvözlete - 1. rész
tovább a következő részhez >>>

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin