Húsvéti csokigyár

Alkalom: a közelgő ünnep

- Holnap Grocery Line - beszéltük reggel a fiúkkal -, élelmiszereket kell vinni az iskolába. Kell majd a tombolára.
- Milyen élelmiszereket?
- Amik elállnak még két hétig: például konzerveket.

Délután is előkerült a fiúk közt a téma.
- Sebő!! Nekem holnap kondérokat kell vinni az iskolába! - ujjongott Kele.
De Sebő nem értette.
- Tudod, a Grocery Line - segítettem ki.
- Neeem, Kele, nem kondérokat, konténereket!
Az angol iskolák nem fél, hanem harmadévekben számolják a tanévet. Van őszi-téli, tavaszi és nyári harmadév (term/terminus). Minden harmadév közepén van egy rövidebb szünet, és mindegyik végén egy hosszabb. A mi iskolánkban pedig minden hosszabb szünetet egy közös iskolai ünnepség előz meg. Most épp a tavaszi ünnep (spring fayre) közeleg. A gyűjtés már az ünnep előtt 3 héttel megkezdődik. Minden ünnepség előtt gyűjtést rendeznek a tombolára. Furcsa gyűjtést. Eleinte nem is értettem: tartós élelmiszereket kell bevinni, konzerveket, tésztákat, lekvárokat, savanyúságokat. Bármit, ami eláll. Az iskolában ezeket csomagokba rendezik, és nem a szegényeknek adják el, hanem az ember megnyerhet egy-egy ilyen csomagot a tombolán. Aztán italokat kell vinni: rostost, szénsavast, alkoholost, bármit. Néha édességet is. Az ember bevisz valamit, aztán visszanyerheti a tombolán 3 másik dologgal együtt. A bevételből az osztályoknak vesznek valami közös ajándékot.

A fenti kis történet a héten esett meg velünk. Előtte való héten pedig egy másik emlékezetes esetünk volt az iskolai ünnepséggel kapcsolatban. Az utolsó pillanatban értesültem, hogy pénteken húsvéti tojásokat kell bevinni az iskolába. Hogy miféléket, az természetesen nem volt megadva. Sebő persze rögtön tudta: csokitojást. De nem akármilyet ám! Dobozost! Csak épp nem volt olyan könnyű előkeríteni a semmiből két ilyen díszpéldányt. Megpróbáltam becserkészni valamit a közeli kis boltban, a sziknél (indiaiak által fenntartott kis boltocska), de úgy néz ki, arrafelé sem tojnak a nyulak dobozos tojást 1 hónappal húsvét előtt.
Szóval, jöhetett a B-terv.

Csalódott gyermekeimet csokitojás és doboz nélkül küldtem iskolába/óvodába, miközben mindenki kis szatyorban hozta a különböző méretű, színű, gyártmányú, ám egytől egyig dobozos portékát. Aztán mély lélegzetet vetem, próbáltam meglátni az örömet abban, hogy az amúgy tengersok időmet ilyen hasznos dologra fordíthatom, de nem nagyon sikerült. Iszonyat dühös voltam az összes létező húsvéti nyúlra, tojásra, és az egész tombolázó társaságra, s hogy ilyen haszontalanságokra kell kidobnom a drága időt. Felkaptam a nyúlcipőt, és a babakocsit magam előtt tolva futólépésben megközelítettem a legközelebbi (2 km-re levő) boltot, ahol csokitojást remélhettem. Majd - szintén rohanvást - hazajöttem, lefényképeztem őket, örök emlékül (hogy a fiúk is lássák, milyen tojást "vittek"), futottam pár kört a lakásban és már mehettem is Keléért az óvodába. Ott aztán közösen leadtuk a szerzeményeket a recepción. Akkor megnyugodtunk. (Ebédre meg olajos halat ettünk, mert csupán annyi időm maradt, hogy felbontsak egyet...)

A tojásszállítást igen korainak tartottam. Épp csak elkezdődött a nagyböjt, ezek meg már húsvéti tojásokat kérnek számon az emberen...! De az elmúlt héten, mikor a konzerveket (avagy konténereket és kondérokat) csomagoltam, belém hasított, hogy nyakamon a húsvét, miközben a dolgaimmal úgy el vagyok maradva, hogy még tavaly farsangnál sem járok... És akkor még be sem számítottam a rendkívüli hatékonyságot, ami mostanság jellemzi a munkavégzésemet (zsákkal az oldalamon).

Így aztán a héten minden erőmet megfeszítve próbáltam előbbre jutni a tavaszi nagytakarítás ügyében (hogy mire jutottam, azt inkább most ne taglaljuk), a hét végén pedig beüzemeltük ismét a csokigyárat.

A motiváció

Sok szó esett már arról, hogy semmire sincs időm mostanában. És, valóban, magam is látom, milyen időmilliomos voltam még a karácsonyi szaloncukor-készítés idején. Szinte biztosra vettem, hogy idén húsvétkor nem lesz sok manufacera - pláne nem csokigyár. Igaz, hogy itt szánalmas az édességkínálat, de úgy gondoltam, idén kénytelenek leszünk beérni ezzel. De vis major történt.

Anyukámék csomagot ígértek. A csomagban pedig sok más finomság között a nem régiben újra felfedezett ősi kedvencet, a rizses csokit (amihez itt hozzá sem lehet jutni). Úgy volt, hogy a hét végén megérkezik, de valami hiba történhetett - vagy én értettem valamit félre -, mindenesetre pénteken kiderült, hogy még egy hetet várni kell rá. Mérhetetlenül csalódott voltam. Időm persze nem volt. Volt viszont csokim és puffasztott rizsem. Egyszerűen nem tehettem mást, minthogy elkészítem az áhított rizses csokoládét. 

Aztán, ha már elkezdtem, csak folytatnom kellett a csokigyártást. Így aztán még mindig készítem a különböző húsvéti tojásokat.

Rizses csoki

Ez valóban olyan egyszerű, hogy szóra sem érdemes. Régóta kóstolgatom már a Sainsbury''s Basic tejcsokoládét - vagyis ezt az igazán egyszerű és meglehetősen olcsó édességet. Egyszerű és olcsó, de nem silány! Ebben az országban kevés csokoládénak van olyan íze, amit a mi kontinentális ízlelőbimbóink odahaza magszoktak. Ez az egyik ilyen. Itt nem sokra becsülhetik, nyilván azért ilyen olcsó. Én viszont az egyik legjobb csokinak tartom már régóta. És az is rég megfogalmazódott bennem, hogy ez az íz szinte hívogatja a rizsszemeket. Be is szereztem már egy ideje egy csomag puffasztott rizst erre a célra. És most végre értelmet nyert mindez.

A munkamenet a következő volt: fogtam egy üvegtálcát, arra puffasztott rizst szórtam, és ráfektettem a csokoládét. Ezután betettem tálcástul a mikróba, és 400 W-on rövid ideig melegítettem. Épp csak, hogy megolvadjon kicsit a csoki, de ne veszítse el a formáját. Mikor kivettem, a tetejére is szórtam egy-két marék rizst, kissé belenyomkodtam, majd az egész mehetett a hűtőbe. Nem kellett csalódnom. Épp olyan lett, mint vártam: fincsi!!!

Rizses csokitojások

A rizses csokim népszerűségén felbuzdulva mindjárt ki is gondoltam ugyanezt tojás formában.

Ezt a csokoládét azonban már gőz fölött olvasztottam.
3 dkg étcsokit
5 dkg tejcsokit
2 dkg vajat
összeolvasztottam, majd levettem a vízgőzről, és puffasztott rizst dobáltam bele. Nem tudom mennyit - több marékkal. Minél több van benne, annál jobb. Amikor pedig kissé már kihűlt a csoki, tojásokat formáztam belőle.

Kókuszos tojások

Ezt a karácsonyi írásmban szereplő kókuszos szaloncukor mintájára készítettem.

Hozzávalók:
1 dl tejszín
10 dkg fehér csokoládé
2 dkg fehér csokoládés tortabevonó
pár csepp vaníliaaroma
2 evőkanál kókuszreszelék
2 evőkanál darált mandula
(kevés tejpor - el is hagyható)
keserű kakaó

A tejszínből és a fehér csokiból, a tortabevonóból és aromából a fenti receptben leírtak szerint trüffelt készítek. Mikor már langyos, belekeverem a kókuszreszeléket és a darált mandulát (ha mandula nincs, a pirított, majd ledarált dió is tökéletesen megteszi). Tehetek bele tejport, picit az is sűríti, de el is hagyható. Majd hűtőbe teszem a masszát. Egy-két óra, de inkább egy éjjel után formázom. Majd ismét hűtés, és jöhet a kakaópor! Néhány újítás: a prototípusokat tortabevonóval vontam be - de amit húsvétra készítek majd, azt nem fogom. Nem érdemes bajlódni vele: keserű kakaóval (vagyis az eredeti változatban) sokkal finomabb! Néhány darabba tettem pirított diót is. Ezt viszont ne hagyjátok ki! Isteni benne!

Mazsolás-marcipános tojások

Hozzávalók:
marcipánmassza
vaj
babapiskóta
Bailey''s (kávélikőrrel is remek)
mazsola
tortabevonó (nem csokoládé!!!)

A mazsolát beáztatom az alkoholba (Bailey''s vagy kávélikőr), vagy ha gyereknek lesz, akkor: víz, tejpor, két csepp rumaroma és pár csepp kávéaroma vagy koffeinmentes kávé keverékébe.

A marcipánt kicsit gyúrom, így felpuhul a kezem melegétől. Majd egy lapos tányéron kézzel összedolgozom egy kis puha vajjal. Annyival, hogy krémes állagú legyen (elég kevés kell hozzá a vajból, hamar krémesedik). Majd jöhet a babapiskóta. A babapiskótát, ha elég puha, akkor elég szétmorzsolni vagy nejlonzacskóban nyújtófával szétzúzni. Mazsolányi daraboknál nagyobbak ne legyenek benne. Ha nagyon kemény fajta a babapiskóta, akkor le kell darálni. :(
Ezzel sűrítem a masszát. Erre azért van szükség, hogy a marcipán édességét kicsit enyhítsük.
Az összegyúrt masszába belekeverjük a mazsolákat, majd hosszúkás rudakat formázunk belőle, és kis időre hűtőbe tesszük, hogy jobban formázható legyen. Majd szaloncukornyi darabokra vágjuk.

Ha kevés az időnk, akkor csak keserű kakaóba forgatjuk.

Ha több van, akkor rácsra rakjuk őket, (a rács alá tálcát teszünk). A tortabevonót vízgőz felett felolvasztjuk, majd levesszük a tűzről. Ha nem elég puha, abba is tehetünk egy kis vajat, de ne sokat. Mikor már nem teljesen forró, akkor a rácsra tett marcipándarabkákat kiskanállal bevonjuk a tortabevonóval. Ha kihűltek, megfordítjuk őket, és a talpukat is bevonjuk, vagy egyszerűen csak belemártjuk a "csokiba".

Csokis-marcipános tojás

kb. 8 dkg olvasztott tejcsokihoz
kb. 10 dkg marciánt
3-4 dkg vajat
1 marék Bailey''sbe vagy rumaromába áztatott mazsolát és
3 db szétmorzsolt vagy ledarált babapiskótát teszek.

Ha kissé kihűlt, tojásokat formázok belőle, s hűtőbe teszem. Ízesítetlen marcipánnal vonom be.

A bevonat lehet keserű kakaó, lehet csokoládé. De ha színes tojásokat szeretnénk, akkor legjobb erre is a marcipán. Én először megpróbáltam  beszínezni ételfestékkel az egész marcipánt, amit a bevonásra szántam, de később rájöttem, hogy van egyszerűbb megoldás is. Bevontam sima, fehér vagy sárga marcipánnal a tojást, majd kiöntöttem egy kevés ételfestéket egy tányérra. Abban megforgattam a tojást - és kész is volt. A felesleges festéket pedig felitattam róluk papírtörlővel. A barna marcipánt pedig úgy értem el, hogy kakaóval színeztem. Nagyon hatásos, ha több különböző réteggel vonjuk be a tojásokat. Kedvencem a belül mazsolás-marcipános, középütt csokis, kívül ismét marcipános változat.

A további előkészületek, mint dekoráció, képeslapok a kontinensre, húsvéti menü átgondolása, még váratnak magukra - de már elkezdtem valamit, és ez komoly előrehaladás!