Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Hurka kolbásszal

A hurka igen régóta jelen van az egyetemes gasztronómiában. Nem is csoda, hiszen egy olyan ételről van szó, amely segítségével őseink a színhús körén kívül eső állati részeket is fel tudták használni.
A véres hurkák történelme

A véres hurka a hurkák egyik legősibb fajtája, már Odüsszeiájában is szerepelt. Homérosz mint vérrel, zsírral töltött belet írja le ezt az ételt, amit az ókori görögökön kívül a rómaiak is előszeretettel fogyasztottak. Épp ezért nem meglepő, hogy az első írásos recept a rómaiak sztárszakácsától, Apiciustól maradt ránk.

„Botellum sic facies: szex Ovi vitellis coctis, nucleis pineis concisei cepam, porrum concisum, ius crudum misces, Piper minutum et sic intestinum farcies. Adidies liquamen et vinum et sic coques.” A recept szerint főtt tojásra, finomra vágott fenyőmagra, szintén finomra szelt hagymára van szükség, amit össze kell keverni a borsozott vérrel, és ezt az elegyet kell a disznó beleibe tölteni, majd a kész hurkákat megfőzni.

A rómaiak annyira szerették a különféle hurkákat, hogy az utcai kifőzdékben is gyakorta árulták, sőt az ún. trójai disznóhoz is felhasználták. A beszélő névvel bíró ételnél a sült malacba kolbászt és hurkát töltöttek, és így tálalták.

A rómaiak hódításainak köszönhetően Európa nagy része s a Brit-szigetek is megismerkedtek ezzel az étellel. A német törzsek az első században már is készítettek a hurkához hasonló ételeket, de a hurka az igazi népszerűségre a középkorban tett szert, főleg a szegényebb néprétegek körében. A levágott állat romlandó belsőségeit a hurka készítésével könnyen és takarékosan felhasználhatták, s ha tartósították, akkor egy darabig el is állt, így szolgálva a család javát. Ekkortájt, a középkorban váltak a gabonafélék a bélbe töltött massza elengedhetetlen részévé.

Talán a rómaiak által leigázott dél-skót provinciákban ismert hurka utódjának is nevezhetjük a skót haggis-t, aminek első írott receptjei a XV. században jelentek meg. A skótok által juhbelsőségből és zabból készített haggis ma még mindig nemzeti eledelnek számít. A sok évszázados múltra visszatekintő recept a mai napig szinte változatlan.

A régi német gyökerek miatt nem meglepő, hogy Németország régiói saját, egyedi hurkareceptekkel rendelkeznek, de egész Európában sokféle hurkafajta ismert. A már említett skót haggis mellett ott a francia boudin, a spanyol morcilla, a Korzikán ismert sangui, ami abban tér el a többitől, hogy a vér mellett az állat agya is részét képezi a hurkának. A különös hurkák közé tartozik még a finn mustamakkara is, amit forró áfonyamártással fogyasztanak. A spanyol morcillát általában tapasként fogyasztják, karikára vágva és átsütve. Az Ibériai- félszigeten a bélbe töltött massza fűszerezésénél szívesen használnak fahéjat és szegfűszeget. Szintén a spanyol hurkafélék közé tartozik a juhból készített chireta, aminél a belsőségek mellett egy kis szalonna és füstölt sonka kerül a töltelékbe. A boudin-t fogyasztó franciáknak köszönhetően a Karib-térségben is ismerik a véres hurkát, illetve ahogy arrafelé nevezik, a boudin créole-t.

A májas hurka is hurka!

A véres mellett a májas hurka is igen elterjedt Európa bizonyos országaiban. A német konyhán kívül az osztrák, horvát, szlovén, szerb, holland, finn, svéd, román és magyar gasztronómiában jelenik meg a májas hurka. Érdekességként meg kell említeni, hogy májjal gazdagított töltelékkel készült hurkafélék léteznek Japánban és Koreában is. Kínában a kacsamájjal gazdagított „kolbász” mellett a vérrel készített is igen népszerű.

Ennél az ételnél a fő alapanyag a hús, amihez annyi májat adnak, hogy megkapja jellegzetes ízét, a betöltendő massza fontos összetevője még a szalonna és a hagyma is. A májas hurkát leggyakrabban borssal, majorannával, szegfűborssal, kakukkfűvel, mustármaggal vagy szerecsendióval szokták fűszerezni. A májas hurkát sokszor eszik magában, vagy kenhető krémként, azaz kenőmájasként kínálják.

Hurkák - magyarosan

A magyar konyhában ismert hurkák szintén tájegységenként változnak. Változhatnak a masszát alkotó összetevők, illetve azok arányai, más és más lehet a fűszerezés, illetve az elkészítés módja. A disznóöléskor általában véres és vérmentes hurkákat is készítenek. A hurkához felhasznált állati eredetű részek mellett leginkább kása kerül a masszába, bár egyre többször készítenek zsemlével, kenyérrel gazdagított tölteléket is.

Az elkészült masszát a belekbe töltik, majd az úgynevezett abáló lébe teszik, és abban főzik. A hurkát az elkészítés után nagyjából egy hétig fogyaszthatjuk, illetve a mélyhűtőben tárolhatjuk huzamosabb ideig. Ha felfüstölik a hurkát, akkor akár 3 hétig is eláll.

A régi magyar szakácskönyvekben igen sokféle, alaposan megírt recept segítette azokat, akik otthon hurkakészítésre adták a fejüket. Zilahy Ágnes a XIX. század végén így írja le a véres hurkához kapcsolódó procedúrát:

„A véres hurka

Két liternyi disznóvért bele kell tenni egy nagy tálba, mikor a kövér disznót széjjel daraboljuk, mindig kerül holmi hulladék husos kövérség a nyaka tájáról, mely kissé véres és egyébre nem alkalmas, mint a tüdős, májas és véres hurkákba izesitőnek, az ilyen kövérséget fel kell jól forralni - ugy, fél óráig; ebből a kövérségből apróra kell vagdalni egy liternyi csomát és a tálba lévő vérhez kell tenni. Hét zsemlét tejben meg kell áztatni egy óra hosszáig, azután széjjel kell morzsolni de nem kell kicsavarni, a mennyi tejet feliszik, annyi had maradjon benne. Ezt a tejes zsemle pépet is a vérbe kell önteni. Adjunk még e véres keverékhez negyed kilónyi szalonnát apró koczkákba vágva.

Ezt el is lehet hagyni; de sokan szeretik, ha tálaláskor, a felvágás után szép tarkán kifehérlik a fekete alapból a szalonna-koczka. Az ugyis már kissé sós vérbe csak kevés sót kell tenni; ne hogy elsózzuk, arra nagyon kell ügyelni; inkább többször meg kell kóstolni. Két kávéskanál tört borsot, egy kávéskanál tört szegfű szeget és egy kávéskanál borsfű pelyvát, ugy mint némely helyen nevezik - csombord virág száraz fűszeres levelét kell a véres hurkába tenni. Ezt a füvet nem kell a majoránnával össze téveszteni, mert a véresbe a majoránna sehogy sem való, ha borsfü pelyva nincs a kéznél, inkább nem kell bele egyebet tenni a fent irt két fűszernél.

Lehet a véresbe, zsemle helyett, egy kevéssé előbb felforralt rizskását is tenni, két liter vérhez egy negyed kilónyit. Ha a véres töltelék izét teljesen helybehagytuk, vegyük elő a hurka töltőt, huzzuk fel a csövére, a hét arasz hosszuságu darabokba elszabdalt belekbe töltsük a tölteléket.
A végét kössük be erős czérnával és szorosan, nehogy a hig vér töltés közben kifusson belőle. Ha mind feltöltöttük az anyagot. kössük be szorosan a hurkák végeit és rakjuk buzogó forró vizbe, ugy 15 perczig hagyjuk forrni, azután szedjük ki hideg vizbe és rakjuk ki deszkára; ugy tegyük el hűvös helyre kamrába; használatkor süssük meg lábasba téve, láng tüzön, szép pirosra.”
Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyv, 1892

Hurka háziasan

Manapság leggyakrabban hentesnél vesszük a hurkát, amit általában sütőben vagy serpenyőben készítünk el. A hurka mellé minden esetben dukál egy-egy szál sütni való kolbász is, köretnek meg szinte kívánja a főtt krumplit, de egy szeletnyi jó, ropogós héjú friss kenyér is tökéletes partnere ennek az ételnek. A hurka és kolbász ebéd mellé érdemes savanyúságot is kínálni, egy kis csalamádé, ecetes cékla vagy kovászos uborka formájában.

A hurka sütés közben hajlamos kirepedni, amit egy viszonylag könnyű módszerrel kivédhetünk, ha sütés előtt egy fogpiszkálóval kiluggatjuk a belet. Ha nem tepsiben, hanem serpenyőben szeretnénk elkészíteni, akkor nyugodtan süthetjük vastagabb karikákra szelve is.

Receptek hurkával >>>

Belsőségek, a legmegosztóbb ételeink >>>

Gyors csodák: májas ételek >>>

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin