Csütörtökön főztem egy nagy adag húslevest. Volt benne egy egész fácán és egy karajcsont, amit 8 órán át főztem lassú tűzön. Ez azért fontos, mert így oldódik ki a bőrből, a csontokból és porcokból a kollagén, ami tudjuk, hogy milyen fontos mind az emésztőrendszerünk, mind az ízületeink szempontjából.
A leveske majdnem teljesen elfogyott, de marad a húsokból. Ilyenkor általában húspástétomot készítek belőle, de most volt mit a kenyérre kenni, így ebéd kerekedett a maradékból.
Lecsípegettem a csontokról a húst, és egy pörkölt alapon átforgattam. Aztán jött a kedvenc aprítóm, amibe beletettem némi házi majonézzel, kevés húslével, és a maradék zöldséggel (ami nem volt igazán sok). 2 percet vívódtam, hogy tésztára tegyem, vagy töltelék legyen, végül az utóbbi nyert. Így lett az ebédünk „hortobágyi palacsinta”. Mivel a húst nem kellett főzni, így a palacsinták kisütésével együtt kb. 35 perc alatt megvoltam! Párolt lilakáposztával tálaltam.