Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Hol együnk, mit együnk - Németországban?

Megpróbálom evésügyi tapasztalataimat megosztani külföldre járó honfitársaimmal. Kinek is írom ezt a néhány európai országról szóló sorozatocskát?

Talán inkább kinek nem írom:

Elsősorban azoknak a mára szerencsére szinte teljesen kihalt, a hatvanas-hetvenes években még nagyon gyakori magyar turistáknak, akik ritkán és kevés pénzzel külföldre kerülve szinte semmit nem költöttek étkezésre, legfeljebb friss kenyeret és tejet vettek, és különben az itthonról vitt konzervekből és tartós élelmiszerekből oldották meg az étkezést.

Azoknak sem, akiknek a meleg étkezés kizárólag pörköltet és rántott szeletet jelenthet. Szerintem ha már külföldön jár az ember, érdemes néha valami egyebet is kipróbálni (mellesleg: itthon is, de ez most nem ez a témánk).

Továbbá azoknak sem, akik kizárólag az itthonról már ismert gyorséttermekben táplálkoznak, mondván, hogy ott nem érheti őket meglepetés. Ne legyen félreértés, nem ítélem el, ha valaki egy ilyenben eszik, néha én is bemegyek, de nem rendszeresen és főleg nem csak oda külföldön, hanem igyekszem megismerni legalább valamit a helyi konyhából is. A külföldi utazás élményéhez a látnivalókon, múzeumokon, vásárlásokon kívül az étkezés is hozzátartozik.

És persze az ellenkező végletnek sem: akik kizárólag minél több csillaggal dekorált luxuséttermekben hajlandók enni. Ettem már én is - ha nem is gyakran - Michelin-csillagos helyeken, érdekes élmény volt, na de csak ott enni?  Ennek csak egy célja lehet: itthon majd mesélni, hogy a hallgatónak leessen az álla, de hogy ez valódi kulináris élvezetet jelentene, ezt nem hiszem.

Azoknak sem kell sok tanácsot adni, akik félpanziós társasutazáson vesznek részt. A vacsora ugyan általában egyenkaja,  legtöbbször sült csirke valamilyen körítéssel. Nemzetközi koszt, szinte mindenki megeszi, helyi specialitásokhoz ugyan nincs köze, de gond sincs vele, a ma már általában szokásos kiadós büféreggeli és a vacsora között lehet a látni- és vásárolnivalókra koncentrálni, maximum egy kis déli falatkáról kell magunknak gondoskodni. Délben azért van lehetőség egy kis önálló étkezésre! Ellentétben az all inclusive ellátottakkal, akiknek, nem hogy nem kell önállóan gondoskodni magukról, de - tisztelet a kivételnek - fő gondjuk, hogy minél többet egyenek, igyanak, ha már egyszer kifizették. A fakultatív kirándulásokon soha nem vesznek részt, mert csak a hotelben van minden ingyen.

Akik a fenti csoportokban nem szerepelnek, meg mindenkinek, akit érdekel, igyekszem majd röviden leírni, hogy egy-egy országban hol és mit ajánlok enni, mit kell feltétlenül kipróbálni, mit lehet megkóstolni. Nem azt szeretném tehát leírni, hogy milyen a bergengóc  konyha, hanem hogy mit láttam és mit ettem én, amikor Bergengóciában jártam.

Hol együnk, mit együnk  Németországban?

Régen, évtizedekkel ezelőtt még elég rossz híre volt a német konyhának.  Milyen volt egy szokásos német ebéd?  Felöntött leveskocka, majd egy fasírt, mellette héjában főtt krumpli, az egész barnaszósszal nyakon öntve. Ez már a múlté, bár nem teljesen kizárható, hogy ilyesmivel találkozunk. A németek rengeteget utaztak világszerte, rájöttek, hogy mást és jobbat is lehet enni, és otthon sem érik már be kevesebbel.

Ma minden nagyvárosban működik brazil és vietnámi, ausztrál vagy libanoni étterem, nem beszélve a legkisebb helyeken is megtalálható olasz, kínai vagy görögről. Néha még magyar is van, érdekes módon nagyon kevés, valahogy a jó konyha ritkán párosult jó üzleti érzékkel. Én egy nagyvárosban élve több, hamar bezárt vállalkozást értem meg.  Hiányt így sem kellett szenvednem - több szerb vendéglőben lehetett nagyon jól magyarul enni.

Manapság gyakorlatilag bármely vendéglőt ajánlhatom. Az étlap kint van a bruttó árakkal, nem érhet meglepetés. Maga az ebéd vagy vacsora biztosan frissen készült, bőséges, ízletes adag lesz, ha nem is csúcsgasztronómia (persze, aki erre vágyik, ilyet is talál), de általában jóllakottan, elégedetten távozunk.

A német konyha alapanyagai, ízvilága, az elkészítési módok közel állnak a magyarhoz, nem  érhet nagy meglepetés, nem fogunk valami teljesen idegen dolgot kapni. 

Sok helyen délben menüt is kínálnak, leves (ez bizony általában porból vagy kockából készül, vagy ha nem,  az íze nagyon erre emlékeztet) és egy húsétel  körítéssel a tányéron, plusz külön kis adag salátával. Italként természetesen sört ajánlok, mert mi mást inna az ember Németországban?

Egy pohár sör általában ugyanannyiba kerül, mint egy üdítő vagy ásványvíz. A bor viszont általában elég drága, minősége változó.

Néhány német specialitás, amit ki kell próbálni

Kasseler, vagyis enyhén füstölt sertésborda - savanyú káposztával (és friss kenyérrel) eszik, sör és bor kitűnően csúszik vele.

Saumagen, Helmut Kohl, a német egyesítés 120 kilós kancellárjának kedvenc étele, a disznó kimosott gyomrát, mint a hurkát megtöltik darált hússal, hagymával, krumplival, fűszerekkel, és puhára főzik.

A sokféle Eintopf, vagyis egytálétel félúton a leves és a főzelék között, különféle zöldségekből, káposzta, krumpli, zöldbab, lencse, valamint  húsdarabok, kolbász, virsli.

Aki nem étteremben akar enni, azoknak ajánlhatom a sok-sok hentesüzletet, ahol a rengeteg húsféle és felvágott mellett meleg ételeket is lehet kapni, helyszíni álló, néha ülő fogyasztásra vagy elvitelre. Elsősorban sült vagy főtt kolbászok, hurkák virslik, de gyakran komplett fogások is, resztelt máj, sült karaj, hozzá friss kenyér, zsemle vagy sült krumpli, káposzta.

Az utcán is gyakran találkozunk kis bódékkal, vagy átalakított lakókocsikkal, ahol frissen grillezett csirkét, csülköt, sült kolbászt ehetünk, szintén általában sült szalmakrumplival (franciául pommes frites, amit elnémetesítve pomesz-nek ejtenek).

És végül, de egyáltalán nem utolsósorban szólni kell a pékekről is. Rengeteg féle kenyér (fehér, barna, fekete, búza, rozs, teljes kiőrlésű stb.) és péksütemény (itt még nagyobb a választék: mákos, kömény-, napraforgó-, szézámmagos) mellett általában tortaféléket is árulnak.  A krémes (csokoládés, mogyorós) tortákba nem szerettem bele, édes vajas kenyérnek tűntek. Finomak viszont a túrós és főleg a gyümölcsös fajták.

És aztán a rengeteg túrós batyu, kakaós csiga, darázsfészek és felsorolhatatlan egyéb társaik, hetek kellenek egy nagyobb üzlet minden fajtájának kipróbálásához. Egyre több péknél is lehet a helyszínen fogyasztani, kávét vagy üdítőt is kaphatunk, továbbá kész friss, ropogós szendvicseket zsemlében vagy bagettben (sonka, felvágott vagy sajt, továbbá zöldsaláta, uborka).

Kedves Németországba látogató magyar turisták!  Nem kell félni, senki nem marad éhes, mindenki talál magának ennivalót! 

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Hozzászólások

banyamaci
Sziasztok! Épp múlt héten járt itthon a lányom a barátjával, aki séf Füssenben. Meg is kértem, hogy csináljon valami igazán kedvenc német ételt, amit mondjuk a nagymamája is készített annak idején. Meglepetés nem ért, mert az ebéd egy fél csülök (fejenként) ropogósra sütve, és hozzá friss kenyér és mustár. Azt mondta, hogy ezt kenyér helyett az igazán elvetemült nagyevők semmelknödellel (zsemlegombóc) eszik, ami akkora, mint egy sárgadinnye, de belőlünk nem nézte ki, hogy megbirkóznánk vele. :D Ő is azt mondja, hogy manapság már sokkal nagyobb a választék, mint régen, de a hagyományos ételek soha nem kerülnek le az étlapról, még a sznoboknál sem. :)
Nanasnani
Hali! Kolbászok sütve, csülök, hozzá illő káposzta na és a kihagyhatatlan sör, igazi német filing. Persze hozzá tartozik az érzéshez, a délutáni kávé, a sok kellemes sütikével. Hát igen, nyugodt élet egy nyugodt világban! Remek a cikk, üdv Nani.
Habliliom
Kedves Mozzarella, igazi öröm volt olvasni az általad írottakat, gratulálok! Valóban számos negatív sztereotípia tart sokakat fogságban a német konyhával kapcsolatban, melyek egy része biztosan indokolatlan. Csak ajánlani tudom, hogy aki teheti, térjen be egy messziről is hívogató pékségbe, ahol minden csábító (bár a cukorsziruppal borított termékek engem valahogy nem ejtettek rabul), és válogasson a \"Laugenbrezelek\", \"Plunderek\" és egyéb finomságok közül, kóstolja meg a friss péksüteményből helyben készített, gazdagon megrakott szendvicseket - páratlanul finomak! Egy intenzív, városnézéssel töltendő napot aligha lehetne jobban indítani. Németország minden tartományának megvannak a specialitásai, amiket kis családi vendéglőkben kitűnően készítenek - a szezonális ajánlatokról nem is szólva! Ha valaki mostanában készül, a spárgával készült fogásokat ki ne hagyja! Szinte nemzeti zöldség, remekül készítik!
bazsuzsu
jó kis cikk volt,imádom ezeket olvasgatni.

Magazin