Hőkön sült perec, kerekrépa és babos pogácsa: magyar ételek, amiket kell próbálnod!

default user icon
Török Zsuzsa Világkonyha
0
A négy országgal határos, hétnyelvű régió lakói büszkék hagyományaikra, és ez a helyben termesztett alapanyagokra épülő ételeikre is igaz.
Őrségi tradíciók

Régen a sovány őrségi föld megművelésébe az asszonyoknak is be kellett segíteniük, ezért kevesebb idejük maradt a konyhára, és egyszerű, kevés hozzávalót igénylő, lehetőleg gyorsan elkészíthető ételeket főztek, többnyire hajdinából, kukoricából, krumpliból, tökből, valamint a vidéken bőven termő erdei gombákból. A dödölléről, a tökös-mákos rétesről és a kemencés „hőkön sütt” perecről szinte mindenki hallott, ám a jellegzetes alapanyagnak számító kerekrépát (más néven kerék- vagy tarlórépát) az országban máshol nem ismerik vagy takarmányozásra használják.

Dödölle receptjeinket itt találod >>> 

hallottál A kerekrépáról?

A Vas és Zala csapadékosabb vidékein háztáji növényként termesztett, felül lila, alul fehér kerekrépa hámozatlanul kicsit csípős, meghámozva leginkább a retekhez hasonlít az íze. Nyersen igazi vitaminbomba, de rétesbe és pitébe is kiváló. Télire elvermelték vagy savanyítással tartósították. Zalában a hordós módszer terjedt el, Göcsejben és a szlovén határ mentén a hámozott, egész répát szőlőtörkölybe rakták, majd egyet-egyet kivettek és legyalulták vagy felszelték. A miklósfai öregek egy kovászos savanyítási receptet eszeltek ki. Egy cserépedénybe legyalult kerékrépát tettek, lével felöntötték, kenyérkovásszal befedték, lezárva a búbos kemence langyos ajtaja elé állították – és két nap múlva ehették a

Vas megye receptjeit itt találod >>>  

Poncichterek étkei

Régen a soproni borosgazdák babot is termesztettek a szőlősorok között, így ragadt rájuk a német Bohnenzüchter, azaz babtermelő szóból származó elnevezés. Gyakran káposztát is tartalmazó hagyományos ételeik elegendő energiát biztosítottak a nehéz fizikai munkához, de ezek ma már nehezen illeszthetők be a modern táplálkozásba és a helyi éttermekben is ritkán készítik őket. A babos pogácsa és a poncichter májpástétom azonban változatlanul kitűnő borkorcsolya a soproni vörösekhez.

Babsterc salátával

Valamikor a szegény emberek étele volt a babsterc, amelyet salátákkal, aludttejjel, tejföllel vagy mártásos ételek köreteként manapság is fogyasztanak. Készítéséhez a beáztatott szárazbabot puhára főzik, majd lisztet pirítanak, és felöntik a bab főzőlevével. Hozzákeverik a főtt babot, forró olvasztott zsíral megöntözik, és villával szétnyomkodják. Az enyhe pirítástól finom diós ízt kap.

Babos pogácsa receptért klikk ide >>> 

Boros legendák

A Soproni borvidék zászlósbora, a kékfrankos, a napóleoni háborúk idején kapta a nevét. Miután a borosgazdák felismerték, hogy a megszálló katonák kétféle pénzzel rendelkeznek, a legjobb boraikat csak az értékálló kék frankért voltak hajlandók kimérni, a hadi kiadások fedezésére készült fehér bankót nem fogadták el.

A Somló-, a Ság- és a Kissomlyó hegy alkotta Somlói borvidéken termő juhfarkot az ahhoz hasonlatos, kissé görbe fürt formájáról nevezték el. A 18. század óta a nászéjszakák borának tartják, ugyanis a Habsburgok és a többi európai uralkodó ház tagjai gyakran fogyasztották a fiú utód nemzésének reményében.

Zalában is régóta foglalkoznak bortermeléssel, amit ékesszólóan bizonyít egy itt előkerült kelta ivóedény és boroskorsó „Da Bibere!” (adj innom!) felirata. Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor csak direkttermő Noah (noa, nova) szőlőt és más csemege fajtákat szüreteltek a lankás domboldalakon, és a térség fokozatosan visszanyeri fehérboros rangját.

Olvass tovább a borokról! >>> 

  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások

Magazin