Sóska

Keressük a fényes, friss sóskaleveleket, semmiképpen ne vegyük meg a fonnyadtat. Mivel a melegítés hatására a sóska a tömegének felét elveszíti, fejenként 20 dkg-ot érdemes vásárolni.

A friss leveleket 1-2 napig papírzacskóban tárolhatjuk a hűtőben. Jól lehet fagyasztani, de nem nyersen, hanem blansírozva.

A zsenge levelek a legízletesebbek, ezeket elég csak alaposan megmosni. A nagyobb leveleket nehezebb tisztítani, ezeknél egyesével kell eltávolítani a szárat.

A sóskaleveleket vízben főzzük vagy olajon/vajon pároljuk. Saláta, leves, főzelék is készülhet belőle. Illik a burgonyához, a lencséhez, de omlettbe is tehetjük. Halak töltelékeként is előfordul. Sokan szeretik spenóttal keverve. Egyes helyeken kizárólag fűszerezésre használják.

Oxálsav és káliumbioxalát tartalma miatt nagy mennyiségű fogyasztása mérgezési tüneteket okozhat.

A megmosott sóskalevél összetépkedve, friss tejföllel vagy kefirrel tálalva igazi csemege lehet grillételek mellé is.

Salsa verdét készíthetünk sóska hozzáadásával. Vegyünk még 7-8 féle zöld fűféléből összesen 40 dkg-ot (pl: petrezselyem, tárkony, rukkola, snidling, citromfű, tárkony, menta, kapor, cikória, madárbegy, zsálya), majd adjunk hozzá finomra vágott sonkahagymát, egy evőkanál fehérborecetet, három evőkanál olívaolajat, és turmixoljuk össze 2,5 dl tejföllel, 1,5 dl joghurttal és egy kis mustárral, sóval, borssal, cukorral.

Szinte kizárólag kisgazdaságokban, kiskertekben termesztjük, a nagyipar nem igazán foglalkozik vele. Itthon a pallagi nagylevelű sóska a legelterjedtebb, ismertebb fajtái még a mezei sóska, az angol sóska, mely kevésbé, valamint a francia sóska, mely meglehetősen savanyú. A sóska a keserűfűfélék családjába tartozik, így botanikai rokona például a hajdina és a rebarbara. Latin neve Rumex acetosa. A népnyelv a sóskát savanyú lapu, bábikó vagy rekenye neveken ismeri. Márciustól késő őszig egész Európában megterem, de ismerik Észak-Afrikában és Ázsiában is. Akár 60 centiméteres magasságúra is megnőhet, elsősorban vastag, nyíl alakú leveleit fogyasztjuk, de gyökérzetét is használjuk gyógyászati célra. Érdekes, sokak szerint kivire vagy vadeperre emlékeztető savanykás ízét az oxálsavnak köszönheti. Meglehetősen igénytelen növényről van szó, kevés kártevője ismert. Saláta és paraj mellé szokták vetni. Tavasztól őszig terem, sőt egyes fajtái még a hó alól is kibújnak. Magról is vetik, de ha biztosak akarunk lenni a sikerben, inkább palántáról ültessük. A friss leveleket folyamatosan lehet szedni. Immunerősítő. Vizelethajtó, nyálkaoldó, vértisztító. Régen skorbut és láz ellen is használták.

Energiatartalma 22 kcal, 92 kJ/100 gramm. Jelentős C-vitamin tartalom jellemzi, de sok benne az ásványi só, a mész, az oxálsav, a foszfor, a vas is.