Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Zöldbab

Története

A közkedvelt hüvelyes a kutatások szerint az Újvilágból származik - tudjuk ugyanis, hogy Peruban és Mexikóban már több ezer évvel ezelőtt termesztették. Francia elnevezése (haricot) azték nevéből, tehát az "ayacolt" szóból ered. 1542-ben a híres botanikus, Fuchs írta le nagy pontossággal a növényt. A babot sokáig csak szemesen, frissen vagy szárított formában fogyasztották. Az olaszok voltak az elsők, akik a XVIII. század végén elkezdték friss zöldségként enni a még éretlen, zsenge babhüvelyeket. Így született meg tehát a „zöldbab”. Azóta pedig a termesztők egyre változatosabb és egyre jobb fajtákat nemesítenek.

Hogyan válasszunk?

Vásároljunk vékony, hosszú, tömör zöldbabhüvelyeket, amelyek, ha meghajlítjuk őket, azonnal eltörnek.

Hogyan tároljuk?

A zöldbab a hűtőszekrény zöldséges rekeszében legfeljebb két-három napig tartható el, mélyhűtésre azonban kiválóan alkalmas (akár előzetes blansírozás nélkül is).

Hogyan készítsük elő?

Ki ne tisztított volna már hüvelyes babot? Ez az egyszerű művelet annyiból áll, hogy levágjuk a hüvelyek mindkét végét, és a vágással együtt lehúzzuk az esetleges rostot is (ez utóbbi a ma termesztett fajták esetében nagyon ritka).

Hogyan főzzük?

Dobjuk a zöldbabot nagy fazék lobogó sós vízbe, és főzzük 4-5 percig. Gőzölhetjük is, de ilyenkor nagyon figyelmesnek kell lennünk, mert a zöld hüvelyek összes zamatát csak úgy tudjuk megőrizni, ha „al dente”, azaz kicsit ropogós marad!

Néhány praktika

A főzés végére akkor marad meg a zöldbab gyönyörű színe, ha igazán bő, lobogó vízben, fedő nélkül főzzük. Ha elkészült, mártsuk hirtelen jéghideg vízbe, mert a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására a növényben található zöld festékanyag, a klorofill fixálódik.

Felhasználási javaslat

Ropogós salátában: Zöldbab, csíkokra vágott endívia, avokádókockák, valamint citromos-olívaolajos öntet, s már tálalhatjuk is. Csőben sült zöldbab: Tűzálló tál aljára rétegezzünk zöldbabot, fedjük be sült kacsahúsból vágott finom szeletekkel, szórjuk meg zsemlemorzsával és így tegyük a sütőbe. Vagy pedig egyszerűen öntsük le tejszín és felvert tojás keverékével, ízesítsük szerecsendióval.

Miért ne?

Toszkán módra: Zöldbabot pirítsunk össze paradicsom- és szalonnakockákkal, paprikával, fokhagymával, és szórjuk meg apróra vágott bazsalikommal.

Ismerjük meg jobban!

A zöldbab és a fejteni való bab egy és ugyanaz a növény. A két típust azért különböztetjük meg, mert a hüvelyük állaga nem egyforma. A fejteni való babén találunk egy úgynevezett pergamenréteget, amely a növekedés során megkeményedik, valamint hosszú „szálkákat”, azaz rostokat. Ezt a típust zöldbabként csak nagyon fiatalon leszedve lehet fogyasztani, és különlegesen vékony, mélyzöld, rendkívül ízletes hüvelyük mindenképpen kézi szedést igényel. Léteznek szálkamentes és viaszréteg-mentes változatok is. Ezeket később is lehet szedni, hüvelyük pedig gyakran nagyobb méretű, színük zöldes vagy sárgás, mint a nevezetes vajbab esetén. A két fajta keresztezéséből alakult ki az ún. "faux-filet" bab, amely mindkét típus jó tulajdonságait megőrizte: finom, tömör, ízletes hüvelyén sem szálka, sem viaszréteg nem található.

Élelmezési ismeretek

A zöldbabnak ma már számos típusa létezik, így segítségével változatosabbá tehetjük mindennapi étrendünket, vendégeinket pedig értékes és a tápanyag-egyensúly szempontjából igen hasznos friss zöldséggel kínálhatjuk meg. Kalóriatartalma alacsony (23 kcal/100 g főtt zöldbabban), de nagy mennyiségű vitamint tartalmaz (különösen C, A-provitamin és B9 vitamin – azaz folsav – tartalma magas). Nem elhanyagolható ásványi-anyag tartalma (kalciumban és magnéziumban gazdag) és rosttartalma sem (100 g zöldségben 2g rostot találunk). Általában könnyen emészthető, és még a legérzékenyebb asztaltársaink is fogyaszthatnak a legzsengébb, legfiatalabb zöldbabból.