Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Ananász

Története

A közép-amerikai indiánok már kétségtelenül több évszázada fogyasztottak ananászt, amikor az Újvilágban tett második útja során Kolumbusz Kristóf felfedezte. Feltételezések szerint az ananász elnevezése a guarani indián nyelvből ered, ahol általában gyümölcsöt neveznek meg vele, jelentése pedig: kiváló! A gyümölcsöt 1535-ben mutatták be a spanyol királyi udvarnál, és a portugálok révén a nagy kereskedelmi hajóutak kialakulásával párhuzamosan terjedt el, azonban Európában még a XVI. és XVII. században is ritkaságnak számított, Amerikából hozták be. Ugyanakkor kedvez az ananásznak az üvegházas termesztési mód is Hollandiában, Nagy-Britanniában, majd Franciaországban: XIV. Lajos megköveteli kertészeitől, hogy a Choisy-le-Roi-i királyi kastély üvegházában ananászt termesszenek. A XIX. században már a piacokon is kapható a gyümölcs. A tengerentúlról származó import azonban hamarosan az üvegházi termesztés versenytársává válik.

Hogyan válasszunk?


A csábító illatú ananász frissességét levélkoszorúja mutatja meg. Hagyjuk tehát, hogy orrunknál fogva vezessen bennünket! Ne hagyjuk viszont, hogy a gyümölcs színe túlságosan befolyást gyakoroljon döntésünkre, az ugyanis függhet egyrészt az érési foktól – amely a gyümölcs alján található bogyók közepénél kezdődik és a levélkorona felé halad –, másrészt a származási helytől, és éghajlati tényezőktől is. Az ananász tehát lehet kissé zöld, és mégis érett. A „hajós ananászt” éretten szüretelik és alacsony hőmérsékleten tárolva, tengeri úton szállítják. A „repülős ananászt” féléretten szüretelik, majd repülővel történő szállítás után, a leszedés után néhány nappal értékesítik. Ezt a jellegzetességet a levélkoszorú tövében található kis papírgalléron olvashatjuk.

Hogyan tároljuk?


A többi egzotikus gyümölcshöz hasonlóan az ananász sem tűri a 8 fok alatti hőmérsékletet, ezért ne tegyük be a hűtőszekrénybe! Érését meggyorsíthatjuk, ha csomagolópapírba burkolva szobahőmérsékleten tároljuk.

Hogyan készítsük elő?


Legegyszerűbben úgy készíthetjük el, ha hajócskákra vágjuk, azaz elnegyedeljük, késsel kivágjuk a kissé kemény közepét, majd elválasztjuk a húsát a héjtól, ahogyan azt a sárgadinnye esetében tennénk.

Hogyan főzzük?


Ananászszeleteket, körtekockákat, két hámozott és szeletekre vágott narancsot 20 percig pároljunk egy lábasban 5 dkg cukorral, 2 dl kókusztejjel és egy rúd vaníliával. Tálaljuk langyosan!

Néhány praktika


Az ananász meggátolja a zselatin megszilárdulását. Ennek elkerülése érdekében az ananászlét forraljuk 2-3 percig, mielőtt zselatint tartalmazó ételbe keverjük. Figyeljünk arra is, hogy a tejtermékeket csak az utolsó pillanatban adjuk hozzá az ananásztartalmú ételhez.

Felhasználási javaslat


Ananászpuding A mixerrel összetört ananászhúst keverjük el 7,5 dkg cukorral, majd gőz fölött süssük 45 percig a sütőben. Ananászturmix Fél ananász húsát mixeljünk össze két gombóc vaníliafagylalttal, és 1,5 dl tejjel.

Miért ne?


Nyársak sósan Húzzunk a nyársra ananászt, és paprikás (vagy tandori fűszerekkel ízesített) olajban pácolt csirkemellkockákat! Nyársak édesen Cukorban és rumban érlelt ananászkockákat húzzunk nyársra, és 2 percen keresztül süssük faszénparázson. Tálaljuk rumos-mazsolás vagy kókuszos fagylalttal!

Ismerjük meg jobban!


Az ananász másfél méter magas növény. Központi szára rendkívül hasonlít az articsókára. A világban többféle ananásznövény létezik, de a piacot igazán egy fajta dominálja, a „sima Cayenne". Nevét feltételezett származási helyének köszönheti, valamint annak, hogy levelei szélén nem találhatók tüskék. Állítólag a XV. Lajos üvegházaiban termesztett ananászt Guyanából hozták be. Az angolok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ez az ananászfajta terjedjen el a világban.

Élelmezési ismeretek


Az ananász egész évben hozzáférhető, ízletes és frissítő; számos ásványi anyagot, nyomelemet és vitamint tartalmaz - különösen gazdag C-vitaminban, amelyből 10 dkg gyümölcsben 18 mg-ot találunk. Mindezt mérsékelt energiatartalom kíséri (100 g-ban 52 kcal). Tartalmaz egy enzimet - a bromelint -, amely képes beindítani és megkönnyíteni a fehérjék emésztését.