Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Gesztenye-mese

A szederszüret idén két turnusban lement. Csodás lelőhelyet találtunk, de az idei nyár mostoha volt ehhez a gyümölcshöz, az ősz sem egészen olyan volt, amilyet szeretnek: hamar leérett a termés. A betakarításnak azért mégsem lett vége: halmokban áll körülöttem a szelídgesztenye.
Gesztenyevadászat

Régi mániánk a szelídgesztenye-vadászat. Előző lakhelyünkön, mikor Flóris gyerek még a világon sem volt, egy boltocska előtt felfedeztünk három óriási gesztenyefát. Csak hullatta lefelé a gyönyörű csemegét, az emberek meg ráléptek, vagy a mókusok vadászták ki a rózsabokrok közül. A maradékot pedig feltakarították az illetékes hatóságok. No de aztán nekünk is lett egy kis beleszólásunk. Mivel a boltban aranyáron (három fontért) árultak úgy 25-30 darab gesztenyét, mi meg odáig vagyunk érte, úgy döntöttünk, nem szemérmeskedünk, és felszedjük, amit lehet. A kis Kelemennel szedegettem – tulajdonképp még ciki sem volt. (A gyerekek már csak ilyenek, odáig vannak a gesztenyéért. Az anyucik meg olykor besegítenek...) Abban az évben akadt gesztenye bőven a hűtőnkben!

Aztán valahogy olyan évek jöttek, amikor nem volt – konzervgesztenyére és az otthonról hozott masszára szorultunk. Itt ugyanis sokkal körülményesebb ehhez hozzájutni. Árulják, de a legtöbb helyen csak pulykaszezonban, és már eleve sósra fűszerezve. A Magyarok Boltjában persze van, de oda csak karácsony előtt jutunk el vagy még akkor sem. Új helyre is költöztünk, fel kellett fedezni a vidéket. Már tavasszal vizslattam a senki földjét, a legelőket és a kolostor kertjét, mit lehet majd szedni ősszel. Hű, mennyi szederbokor! Ott meg bodza (kizárt, hogy elérjem, két méter magasan van, csupa csalán az alja)... Vajon lesz-e dió azokon a szép nagy fákon a játszótér mellett?

A szemem már virágzáskor ki volt hegyezve a szelídgesztenyefákra. Találtam is - még tavaly - két óriási ágat, ami egy csendes zsákutcában lógott át a kerítés fölött. Nem sok, de azért két-három gesztenyemasszára való lehullik ám két ilyen ágról is. Spájzolós alkat vagyok, mint egy hörcsög. Szenvedélyesen örülök mindennek, amivel a család élelmezését szolgálhatom, különösen a téli időkre szeretek gyűjteni. Mintha tartani kellene a nagy hideg téltől, az égig érő hótól, ami elzár minket a külvilágtól. Amióta itt vagyunk, egyetlen egyszer volt ilyen. Akkor 10-15 centi hó esett, ami ráadásul lefagyott. Meg dombon is lakunk, kanyargósak az utak – tényleg nem lehetett közlekedni, még gyalogosan sem. Több ilyen alkalom nem volt, de ez mindegy is. Én így vagyok programozva. Már előre fentem a fogam a szelídgesztenyére is, figyeltem, hullik-e már egy-két nagyobb gubacs, amikor váratlan és tragikus esemény történt az „én” reményteljes gesztenyeágaim közvetlen közelében.

Szerencsétlenség a gesztenyefák alatt

Borongós, ködös őszi nap volt, mint általában, talán egy éve lehetett, hétfő volt, emlékszem. Itthon ragadtam a három kiskorúval: a tanárok továbbképezték magukat, a gyerekek nem mentek iskolába. Abban az évben esős volt a nyár, még javában tartott a szederszüret. A kis ösvény mentén, amin járni szoktunk, telis-teli volt minden hatalmas, érett gyümölcsökkel. Aznap is úgy terveztem, hogy Flóris délutáni alvása után nekiindulunk, és szedünk megint egy adaggal: séta, szabadság, szüret, mindenkinek jót tesz. Talán a gesztenyefákig is elmegyünk, megnézzük, akad-e már valami alattuk.

Flóris aznap sokáig aludt. Az eső is szemerkélni kezdett, mire felébredt. Az eső nem tartott volna minket vissza, nem is azért maradtunk végül a házban. De a három fiú - valami isteni csoda folytán (!) - akkor délután gyönyörűen eljátszott egymással. Sajnáltam őket megzavarni. Jól döntöttem.

Sajnos azon a délutánon, épp akkortájt, mikor az én fiacskáim belemelegedtek a játékba, egy sportrepülő pilótája nem hallgatott a józan észre, nem nézte az eget (amit egyébként nem is nagyon lehetett látni a ködtől), és rossz döntést hozott. Végzeteset. Felszállt a rossz látási viszonyok ellenére. És ott, a szedres kis ösvény közelében, az útra kilógó gesztenyefák mellett lelte halálát. Úgy zuhant le a gépe, ahogy egy alma esik le a fáról...

Akkor nem írtam erről, mert nagyon megrázott az eset: a férjem iskolája mellett (tulajdonképp annak a területén) történt a dolog, és az a tudat, hogy eshetett volna az iskolára is vagy éppen ránk, ha mégis útnak indulunk... teljesen lebénított. „Szerencsére” a gépen csak a pilóta utazott, és az is a Gondviselésnek tudható be, hogy önmagán kívül semmi és senki másban nem tett kárt a gép. Csupán  néhány fa és bokor esett áldozatul. Pedig házak, emberek voltak a közvetlen közelében.

A gesztenyefa környékét egy időre lezárták, de később is borzongva mentem el mellette, ha arra vitt az utam. Nem is gondoltam a gesztenyékkel – egész más jutott eszembe róla.

Boldog emlékű gesztenyefák

Aztán idén, oviból jövet, jártunkban-keltünkben csak belebotlottunk pár szép gesztenyébe. Felszedtük. Flóris különösen szívesen keresgélt. (Mondom én, hogy ilyenek a gyerekek...!) Aztán egy szép napos szombat délután, mikor együtt sétálgatott a család, egy kedves, kutyasétáltató hölgy meglátta, hogy bogarásszuk az avart, kaparásszuk a gesztenyét, és olyat tett, ami megváltoztatta az életünket: elvezetett minket egy közeli, eldugott helyre, ahol hat-nyolc óriási szelídgesztenyefa áll egymás mellett a kolostor közelében, az iskola egyik sportpályájának a szélén. Ezeket az óriási fákat (mint itt mindent) nyilván a szerzetesek ültethették valaha, de senki nem érzi őket magáénak, nem is szedi senki, csak a kutyasétáltató néni, hogy egy-két adag sült gesztenye után a mókusokat etesse vele otthon a kertjében...

Tudtátok, hogy a szelídgesztenye először 20 évesen hoz termést? És azt, hogy több mint ötszáz évig él? Az angolok nemigen tudnak mit kezdeni ezzel a csodával. Sütve szeretik a gesztenyét, pulykát töltenek vele, de ezzel ki is merült a tudományuk, érdeklődésük. A többség fel sem ismeri, hogy melyik vadon termő fa, bokor gyümölcse ehető. Ez meg nem is túl gyakori, bizalmatlanok vele. Inkább megveszik a boltban azt a keveset, amit megennének, biztos, ami biztos. Pedig a szerzetesek tudták, mi a jó! A fák alja terítve volt gesztenyével – mint a szőnyeg, körös-körül csak gesztenye. Alig hittünk a szemünknek!
– Na, gyerekek, ezt úgy szedjétek, mintha arany lenne! - mondtuk, és rávetettük magunkat mind. Amit felszedtünk, meg se látszott – de még ma sem végeztem vele, pedig azóta is minden szabadidőmet a gesztenye-feldolgozással töltöm. (Boldogság!) És ha vége, mehetünk vissza, hogy felszedjük, amit tudunk. Ami ottmarad, azt betapossa a fűnyíró a földbe vagy szétbomlik a nedves avarban.

Gesztenyemassza

A gesztenyemassza receptjét még anno, a régi időkben egy szombathelyi szobatársamtól kaptam. Úgy négy éve még emlékeztem is rá. Mostanra azonban elfelejtettem, mikor is főztem meg a gesztenyéket: pucolás előtt vagy után. Megnéztem a neten: nagy a mismásolás. Meg kell főzni, azt mondják, meg pucolni is, de a sorrend körül nagy a zagyvaság. Egyesek szerint még sütni is kéne, mielőtt massza lesz belőle...  Legtöbb helyen mégis az szerepelt, hogy előbb főzzük, aztán hántjuk. Nekem fordítva rémlett, de mivel annyi van, gondoltam, kipróbálom így is, úgy is.

Megfőztem egy nagy adagot héjában, és három napig szenvedtem, mire kibontottam. Ráadásul nem is volt túl hatékony, mert ugye a keményebb héjat a jóval puhább belsőről elég nehéz szépen leszedni. A legtöbből úgy kellett kikanalazni a gesztenyét. Bezzeg amit előre megtisztítottam! Kiskéssel nyers gesztenyét hántolni - a főtthöz képest - valóságos élmény! És szebben fő, nem is lesz olyan sötétbarna a massza, mint a héjában főtté (bár ez részletkérdés), és ami a lényeg: FINOMABB!

Szóval a recept a következő: Végy egy nagy tál szelídgesztenyét! (Először is: legyél benne egészen biztos, hogy nem vadgesztenyét szedtél! Ha utánanézel, nem lesz nehéz, ha látod a tüskés héját, levelét, lehetetlen összekeverni a kettőt.) Aztán nézz ki magadnak egy klassz kis filmet, sorozatot, gyújts be a kandallóba, s mikor már a gyerekek is lefeküdtek, fogj egy kést, és Poirot, Miss Murple, esetleg Miss Fischer kalandjai közepette hámozd le szépen sorban a gesztenyéket! Utána térj nyugovóra! Másnap reggel - vagy amikor van időd - tedd egy fazékba a barna héjuktól megszabadított gesztenyéket (ha egy kis belső fátyol rajtamarad, nem nagy baj!), öntsd fel őket annyi vízzel, hogy ellepje őket, és tedd fel főni úgy 40 percre. Azután kapcsold le a tűzhelyet! Ha kicsit keménynek éreznéd még ekkor egyiket-másikat, akkor hagyd egy kicsit a forró vízben! Utána szűrőkanállal szedd ki, krumplinyomóval passzírozd le, lehetőleg melegen! Et voila! Kész a massza! Lehet ízesíteni is, de én jobban szeretem minden nélkül téglákká gyurmázni, és a mélyhűtőbe tenni. Akkor azt csinál belőle az ember később is, amit csak akar! Felhasználható édesen, sósan, rumosan, fűszeresen, sütibe, gombócba, palacsintába, kenyérbe, sőt, még arcpakolást is készíthetünk belőle, ha jól olvastam.

Gesztenyés süti mindenféleképp

Azóta szinte csak gesztenyén élek. Nem csak azért, mert muszáj (necesse est) folyton gesztenyés sütit csinálni, hanem azért is, mert amikor kifőnek ezek az illatos, finom kis termések, lehetelten békén hagyni őket. Azt is nagyon nehéz kivárni, hogy kihűljön (pedig én kivárós fajta vagyok), de hogy mikor már ehetően meleg, akkor ne dézsmálja meg az ember, az képtelenség. Szóval eszem, csak eszem és eszem. (Meg pucolom.) Csak nasinak szánom, de olyan hihetetlenül tápláló, hogy nem is kívánok mást – legfeljebb még egy kis gesztenyét. Csak az íze kedvéért...

De lássuk a sütemények garmadáját!

Gesztenyekrém tortába, tekercsbe, habos süteménybe

Hozzávalók:
50 dkg natúr gesztenye (megtisztított, megfőzött, pürésített)
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg puha vaj
10 ml rumaroma

Elkészítés: A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk. Tortába kell ekkora mennyiség, habos süteményhez kevesebb (2/3 része, esetleg a fele) is elég.

Gesztenyehabos sütemény

Ha gesztenyemasszához jutok, leggyakrabban ez lesz belőle. Nem olyan bonyolult, mint amilyen szép és finom. A héten kétszer is készítettem ilyet. (Azért egyszer a felét beküldtem a férjem iskolájába, egyrészt azért, hogy ne mind minket hizlaljon, másrészt pedig, hogy terjesszem a kiváló magyar cukrászleleményeket.)

Hozzávalók:
4 tojás
1 csomag csokoládés pudingpor
7,5 dkg liszt
12,5 dkg cukor (édesszájúak tehetnek picit többet is, de mivel a krém és a hab édes, nekünk ez így pont jó)
4 evőkanál langyos víz
1 teáskanál sütőpor
csipet só
a fenti gesztenyekrém
3 dl tejszín
3 evőkanál porcukor
1 csomag habfixáló
tortadara

Elkészítés: A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és 4 evőkanál langyos vízzel kikeverem. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A sütőport, a lisztet és a pudingot egy tálban összekeverem, majd óvatosan hozzákeverem a fehérjét és a sárgáját.
Egy lapos tepsire teszem, s 200 fokon sütöm. Hogy meddig, az attól függ, milyen széles a tepsi, vagyis hogy milyen magas a tészta. Az én tésztám 2,5 -3 cm magas volt, 10 percig sütöttem 200 fokon, azután levettem a hőt 160 fokra, és még 10 percet adtam neki. Azután 3-4 percig bennhagytam a kikapcsolt sütőben.
Amíg hűl, kiválóan el lehet készíteni a fent leírt gesztenyekrémet, sőt a habot is. A habhoz 3 dl tejszínt fel kell verni 3 csapott evőkanál porcukorral és 1 csomag habfixálóval (a leírás szerint: a fixálót akkor kell hozzáadni, amikor már nem teljesen folyékony a tejszín).
A kész habot a krém tetejére halmozom, elkenem. A tetejére tortadarát szórok. Igazi ünnepi sütemény! Nagyon finom, különösen, ha tudunk várni 2-3 órát, hogy összeérjenek az ízek. És szerintem csodaszép!

Pik-pakk kávés-gesztenyés desszert

Hozzávalók:
babapiskóta
reggelről maradt vagy újonnan elkészített kávé (bármilyen – ahogy szeretjük)
gesztenyekrém (lásd fent)
1-2 csepp vanília-aroma vagy egy kis darabka vaníliarúd kikapart belseje
1 marék mazsola
tejszínhab

Elkészítés: Úgy készítjük, mint a tiramisut. A kávéba mártogatott babapiskótákat egy tál aljára rétegezzük. Arra kenjük a gesztenyekrémet. Vállalkozó szelleműek már a krémbe belekeverhetik a mazsolát. Én nem mertem, csupán a tejszínhab tetejére szórni, mert nem voltam biztos benne, hogy ízleni fog. De már biztos vagyok benne, úgyhogy legközelebb én is így teszek.

Gesztenyés (de nem gesztenyelisztes) kenyér

Természetesen a gesztenyés kenyér sem maradhatott le a listáról. Kétszer készítettem egy héten belül. Talán elhiszitek, hogy finom. Remek mindenféle főzelék mellé (káposztás ételek előnyben!), krémlevesekhez vagy csak magában. Sebővel úgy találtuk, hogy a legislegjobb igazi magyar szárazkolbásszal!

Hozzávalók:
20 dkg tisztított, főtt gesztenye krumplinyomóval összetörve
3 evőkanál napraforgómag
30 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
20 dkg fehér búzaliszt
1 evőkanál méz
1 evőkanál tökmagolaj vagy szezámolaj (ha nincs, napraforgóolajjal is teljesen jó lesz!)
1,5 kávéskanál só
langyos víz
1 evőkanál szárított élesztő

Elkészítés: A lisztből félreteszek 10 dekányit, a többihez hozzákeverem a gesztenyét, a napraforgómagot és a sót, egy tálba szórom, összekeverem, majd kis mélyedést vájok a közepére. Abba teszem az élesztőt, rá a mézet és egy kevés vizet. Az ujjammal kicsit megkavarom a vizes részt (mint a gyerekek a sarat), hogy keveredjen a liszttel, de épp csak egy kicsit. Hagyom, hogy felfusson az élesztő. Ha már szépen habzik, annyi vizet teszek hozzá, hogy nyúlós, laza tészta legyen belőle, és meleg helyen duplájára kelesztem.
Ha megvan, összedolgozom az olajjal és a maradék liszttel, hogy jól gyúrható, de puha tésztát kapjak, ami nem ragad a kézhez. (Ha szükséges, tehetek még hozzá egy kis lisztet pluszban is, nem lesz belőle baj.)
Egy jénai tálat belülről körbevajazok, kilisztezek. Az én jénaimhoz kicsit sok ez a mennyiség, ami nem is baj, mert így kiflit vagy zsemlét is süthetek belőle, aminek az a nagy előnye, hogy sokkal hamarabb kész és ehető. Ezért tészta ¼-ét levágom, zsemléket formálok belőle, és egy sütőpírral bélelt tepsire rakom. A többit a jénaiba teszem. A tetejét is ráborítom, és hagyom kelni mindkét tésztát. Ha már hozzáér a jénai tetejéhez a cipó, akkor leveszem róla a tetőt, bevagdosom a tetejét, hogy ne repedjen meg, és a sütőbe teszem. (Általában egyszerre szoktam betenni a zsemléket és a kenyeret.
10 percig 130 fokon sütöm őket, azután felveszem a hőt 200 fokra. A zsemléket újabb 15 perc múlva érdemes megnézni, általában akkor már jók. A kenyérnek kell még nagyjából 1 óra. (50 perc után érdemes egy tűvel megnézni, jó-e már.)
Mielőtt kivenném a zsemlét, kenyeret, azelőtt néhány perccel megkenem a tetejüket hideg vízzel.

Nagyon finom, olyan „mesebeli” kenyér lesz belőle. A színébe külön is beleszerettem. Egymástól függetlenül állapítottuk meg a férjemmel, hogy valami nagyon ősi, soha meg nem élt idő emlékét idézi bennünk...

Gesztenyekrémes-almás melegszendvics

Kísérletezni is muszáj volt. Egyelőre csak egy melegszendvics erejéig, de amennyi gesztenye van, lesz itt még ötlet bőven!

Hozzávalók:
5-6 evőkanál összetört gesztenyemassza
3-4 apró friss rozmaringlevélke vagy kevés majoranna, esetleg 1 friss zsályalevél
fél evőkanál szezámolaj vagy tökmagolaj
1 teáskanál vaj
3 csepp szójaszósz
3 csepp Tabasco szósz vagy kevéske (mokkáskanálnyi) darált pritaminpaprika és pár csepp citromlé
őrölt feketebors

1 evőkanál naprafrogómag
Valamint:
kenyér
alma
sajt

Elkészítés: A krém hozzávalóit összemixelem, kóstolgatom, ízlés szerint sózom. Kenyérre kenem, almaszeleteket teszek a tetejére, erre sajtot. Grillsütőbe tolom, úgy pirítom. Hústalan napokra, vagy ha már unjuk a sonkás-sajtost, szerintem nagyon finom. Különleges is, kicsit kicsinosítva az ünnepnapok része is lehet.

Gesztenyés csemege (csoki)

Ez semmiképp sem maradhatott ki a sorból. Gondolom, értitek.

Hozzávalók:
1 tábla fehércsokoládé
1 tábla étcsokoládé
pár csepp olaj
30 dkg gesztenye
1 csomag vaníliás cukor
11 dkg porcukor
1 evőkanál tejszín

Elkésztés: A fehércsokoládét pár csepp olajjal vízgőzön megolvasztom.
Egy kisebb tepsit kibélelek sütőpapírral. Az olvadt csokoládét a tepsi aljára kenem (amennyire lehet, egyenletesen), majd a tepsit a hűtőbe teszem.
A gesztenyét összedolgozom a cukrokkal és a tejszínnel, majd a megdermedt csokira kenem. Ismét be a hűtőbe!
Az étcsokit is megolvasztom kis olajjal, a hideg gesztenye tetejére kenem, és megint lehűtöm.
Forró vízbe mártogatott késsel szeletelem. Ez a legnehezebb része, de megéri szenvedni vele.

A férjem szerint „békebeli íze” van. Nyomatékosan megkért, hogy estére semmiképp se hagyjam elől, legjobb, ha a maradékot elteszem a mélyhűtőbe ínséges időkre, mert ha a közelében marad, biztosan nem hagy semmit másnapra a fiúknak...

Sok más gesztenyés finomságot tervezek még. Kipróbálom a gombócot, kalácsot, gesztenyés kiflit. Mindenképp tervben van egy gesztenyés zserbó is. Szívesen készítenék gesztenyelisztet is, de még nem tudom, sikerül-e. Egyelőre akad néhány technikai akadály, de még nem mondtam le róla teljesen.

Rengeteg a gesztenye, a minap megint szedtünk úgy 10 kilót – szerintem többet is. Igazi kincsre akadtunk, tudom, meg is becsülöm. Teljesen kihasználni mégsem tudjuk a dolgot, mert nyersen tisztítani sokkal gyorsabb, mint főve, de így is lassan haladhatok. Sok munka van vele, a háztartás meg nem rendezi el magát közben. Minden pihenőmet késsel a kezemben, gesztenyehámozással töltöm. Már kezd megkeményedni a vízhólyag helye az ujjamon... Két hete elkezdtem egy kis takarót horgolni hideg esték és reggelek ellen, azzal sem mostanában készülök el... Sőt a vasalnivaló is vészesen gyűlik megint. A filmezési idő újabban nem vasalással telik.

Flóris meg is mondta a magáét a napokban:
– Mi most elmegyünk a játszótérre. A Kele is jön, a Sebő is, meg apa. De te nem jössz, mert te beteg vagy. Te majd addig rendet raksz.

Úgy is lett. Azóta meg lassan meg is gyógyulok már. Keverem a krémet, sütöm a gesztenyés kalácsot, mosogatom a sok nagy edényt, ami a feldolgozáshoz kell. De a rend ritka vendég nálunk mostanában. Helyette van gesztenye. Mindenfelé...

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Hozzászólások

arahel
Kedves Mackour! Ki fogjuk próbálni a receptet, nagyon köszönöm!!
Mackour
Kedves Ráhel, nagy kincs a szabadon gyűjthető gesztenye, még nagyobb, hogy elég energiája van feldolgozni, télre eltenni! Kicsit tömény, de érdemes kipróbálni a gesztenye-csokoládé roládot: csokoládés vajkrémet fóliára terítünk, ugyan olyan vastagságban rá gesztenyemasszát (rummal, vagy anélkül, kevés habosított vajjal lazítva, ahogy tetszik), majd feltekerjük. Hűtőben várhat egy napot, tálaláskor érdemes kakaóporral megszórni. Szép napokat!

Magazin