Sokan jobbára az előrecsomagolt, mélyhűtött gesztenyemasszát ismerik, pedig a friss gesztenye, ha hozzájut az ember, igencsak különbözik a téglatestté préselt, többnyire aromatizált és édesített terméktől. Természetesen kereskedelmi forgalomban is kapható előfőzött gesztenye, de aki csak teheti, ősszel biztosan friss gesztenyével süt-főz.

A gesztenye keményítőben, cukorban, magnéziumban, káliumban, foszforban egyaránt gazdag csemege!

Délkelet-Ázsiában őshonos, de valaha Európa déli részének hegyvidékeit igen kiterjedt gesztenyések borították, a Kaukázusban már a kora ókorban fogyasztották gyümölcsét és hasznosították fáját. Az ókorban pedig már az egész Mediterráneumban elterjedt a gesztenye. A középkor folyamán olyan fontos népélelmezési cikknek számított az alaposan kiszárított gyümölcsből őrölt liszt, hogy gabonaliszt helyett számos országban ezt használták a konyhában – a szegények kenyerének évszázadokon át sok helyütt ez volt az alapja. A késő középkorban a gesztenyefogyasztást némiképp visszavetette, hogy számos nem kívánt tulajdonságot (pl. vágykeltés) hoztak összefüggésbe vele, ezért a főúri konyhákból szinte teljesen kiszorult. A 16-18. századig azonban ismét igen népszerű lett, Dél-Európa több vidékére telepítettek gesztenyefákat. A 19. és 20. század folyamán többször pusztító betegséghullámok (az egyik legrégebben ismert „tintabetegség” pl. a fák gyökereit pusztítja el) jelentősen csökkentették az állományt. Napjainkban a legnagyobb termőterület Olaszországban található – a legnagyobb exportőrnek számít világszerte. Gesztenyelisztet napjainkban is őrölnek itt, de ma már inkább csemegének számít.

A frissen sült gesztenye látványa is melengető

Főtt vagy sült gesztenyéből igencsak sok finomság készülhet – a nálunk minden bizonnyal legnépszerűbb gesztenyepüré számos országban közkedvelt, de a gesztenyével töltött aprósütemények, kelt tészták, sütés nélkül készíthető édességek sokféle változata is fellelhető szinte mindenütt.

Olaszországban november-december táján sokféle gesztenyelisztből sütött tortát, süteményt kínálnak a cukrászdák, pékségek. Talán kevésbé ismert, hogy Korzika szigetén likőrt, Svájcban pedig sört is állítanak elő szelídgesztenyéből.

Gesztenyéből nem csupán desszertek kerülhetnek az asztalra – a közismert gesztenyével töltött pulyka igazi ünnepi lakoma. Köretként pedig burgonyával nagyszerű püré készíthető főtt gesztenyéből, mely különböző húsételekhez, sült zöldségekhez is remek, de a párolt vörös káposztát vagy felkockázott sütőtököt is gazdagíthatják gesztenyeszemek.

Szezonális hozzávalók a tisztított, főtt gesztenye társaságában

A hűvös napokon egy tányér gesztenyével gazdagított, zamatos, őszi hangulatú krémleves tökéletesen átmelegíthet bárkit, aki kedveli az izgalmas ízkombinációkat. Ezúttal különleges aromájú gesztenyés zellerkrémleves készült Habliliom Könnyed Konyhájában: egymást kiegészítő ízei nagyszerű kulináris kalandra hívogatnak.

Gesztenyés zellerkrémleves

Tálalásnál egy kevés metélőhagyma is kerülhet a tányérokba

Hozzávalók 4 személyre:
25 dkg zellergumó
15 dkg lisztes burgonya
15 dkg főtt, tisztított gesztenye
1 db salotta
½ dl száraz fehérbor (pl. rizling)
½ dl főzőtejszín
1 l zöldségalaplé
Ízlés szerint: fehérbors, ha szükséges só

Elkészítés: A gesztenyét kb. 35-40 perc alatt puhára főzöm, meghámozom. A zöldségeket megtisztítom, a hagymát finomra, a zellert és a burgonyát kb. 1 cm-es kockákra vágom. 
Kevés zöldségalaplében megdinsztelem a hagymát, majd hozzáadom a zöldségeket, a fehérbort és a leves többi részét, megborsozom. Közepes tűzön fedő alatt főzni kezdem. Nagyjából 10 perc elteltével hozzáadom a gesztenyét. 25-30 perc alatt puhára főzöm a zöldségeket. Végül hozzáadom a tejszínt, újra felforralom. Turmixgép poharába töltve pürésítem. Frissen vágott metélőhagymával tálalom.

Forrón, melegen, langyosan – mindenkinek ízlése szerint!

A zeller határozott „földaromái” a gesztenye enyhén édeskés zamataival tökéletesen harmonizálnak, melyet a bor savassága tart egyensúlyban – ebédre, vacsorára egyaránt kitűnő választás.