Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Finomság a hűtőházból: almás(!) pite

17
Indokolt a felkiáltójel, két okból is. Egyrészt kevés olyan sütemény van, aminek a kedvéért hajlandó vagyok elhagyni a mákot, másrészt hol van még az idei almatermés...?

Ami az utóbbit illeti: nyugalom, a hűtőházi idared, jonagold vagy mutsu is kiválóan megfelel az almás pitéhez – már csak azt kell eldönteni, hogy nyomkodunk-e vagy sem.

Mármint a lereszelt almát, a tésztára helyezés előtt. Én nyomkodáspárti vagyok – egyrészt mert édes- és nagyanyám is mindig így készítette, másrészt enélkül szerintem túl lucskos maradna, elázással fenyegetve a tésztát. Harmadrészt nagy élvezettel szürcsöljük a kinyomkodott almalevet. :)

Mint említettem, az almás pitéhez nincs feltétlenül szükség frissen szedett almára (bár nyilván azzal a legjobb). A piacon kapható, hűtőházakban tárolt tavalyi termés is megfelel, csak ne legyen túl puha vagy éretlen (ha korán szedik le ősszel, később nem tud beérni, és savanyú marad, megfonnyad). De már csak néhány nap vagy hét, és megjelennek a nyári almák: Éva, ceglédi és egri piros, nyári fontos rétesalma (a „fontos” a súlyára utal). :)

Pitetörténetem

A korábbi pitéim sem sikerültek rosszul (az elsőt leszámítva, mert az valami bűn rossz lett), de gondoltam, kipróbálok egy másik receptet is. Sokan dicsérték Maddie művét itt a mindmegettén, ezért mellette tettem le a garast (remélem, megtalálta). :) A recept saját pocakra és tepsiméretre hangolása ezúttal se maradt el, a változtatások azonban szilárd alapokon nyugszanak, hála Maddie nagymamájának. Nos akkor nézzük, hogy


mi kell a konyhából...

- konyhai mérleg
- keverőtál
- nagy lyukú reszelő
- gyúródeszka, nyújtófa
- egy 35x25 cm-es tepsi
- sütőpapír, olló
- kés, villa, kanál

...és mi kell a kamrából

- 25 dkg finomliszt és 10 dkg tönkölyliszt (vagy 35 dkg finomliszt)
- 1 csomag sütőpor
- csipetnyi só
- 14 dkg porcukor
- 14 dkg sütőmargarin vagy vaj
- 1 egész tojás
- szűk 1 dl tejföl
A töltelékhez:
- 2 kg alma (hámozás és feldolgozás előtt mérve)
- 6 dkg fehér kristálycukor
- 6 dkg barna kristálycukor (ha nincs, fehérrel pótoljuk)
- 1 csomag vaníliás cukor
- őrölt fahéj ízlés szerint (nálam: 3 teáskanál)
A töltelék alá:
- zsemlemorzsa és darált dió
A tészta kenéséhez:
- 1 felvert egész tojás
A kész süti szórásához:
- fahéjas porcukor

Hogy lesz ebből almás pite?

A tésztával kezdjünk, úgyis pihentetni kell a hűtőben. A kétféle lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral. Hozzáadjuk a porcukrot, az egész tojást, a puhácskára lágyított margarint/vajat, és összegyúrjuk. Ha már kezd összeállni, belekeverjük a tejfölt, ami semmiképp se legyen több, mint 1 dl, sőt inkább kevesebb. Enyhén ragadós, lágy tésztát kell kapunk. Ha nagyon ragad, öntsünk hozzá kevés lisztet. Legalább 2 órára tegyük a hűtő leghűvösebb polcára. Addig lesz időnk elkészíteni a tölteléket: az almákat hámozzuk meg, magházukat vágjuk ki, majd nagy lyukú reszelőn gyaluljuk le. Ha elfogyott a reszelnivaló, kezdődhet a nyomkodás. A levétől megszabadított almát tegyük egy másik edénybe, adjuk hozzá a cukrokat és a fahéjat (a cukortól ereszt még egy kis levet, de ez már nem baj), majd kézzel jól forgassuk át és takarjuk le. Munkánk megérdemelt gyümölcséről, a jó nagy pohárnyi natúr, rostos almaléről se feledkezzünk meg – egészségünkre!
 

Pitetészta, bitte!

Időközben jól megkeménykedett a tésztánk, vegyük ki a hűtőből.
Illetve előtte vágjunk ki két tepsiméretű sütőpapírt, pontosabban az egyik közülük akkora legyen, hogy a tepsi oldalaira is felnyúljon kb. 2 cm-re (ez kerül majd alulra). A másik felülről épp csak fedje a tepsit. Ezután osszuk kétfelé a tésztát úgy, hogy az egyik 4-5 dkg-mal nehezebb legyen (mérleg!), majd lisztezzük be a nagyobbik sütőpapírt és a nyújtófát is (ragadáselhárítás). Aztán tegyük a papírra a nehezebbik tésztakupacot, és egyenletes vastagra nyújtsuk ki rajta. Sütőpapírostul helyezzük a tepsibe, szórjuk meg 3-4 evőkanál zsemlyemorzsival, majd ugyanennyi darált dióval (ők fogják felszívni az almában maradt levet). Ezután nagyobb kupacokban kanalazzuk a tésztára a reszelt almát, végül villával simogatva szépen terítsük el rajta.

A másik tésztakupacot (újabb lisztezés!) hasonló módon nyújtsuk ki a kisebbik papíron, majd egy ügyes mozdulattal, a tepsi széleit jól bemérve, fordítsuk rá az almatöltelékre, a sütőpapírt pedig óvatosan húzzuk le a tetejéről. (Ha túl magasra nyúlna fel a tészta, vagy nagyon cikcakkos lenne a széle, éles késsel vágjuk formára – a karcolás elkerülése végett  teflontepsinél csak az ujjainkat használjuk.)

Hadd süssek ma magamnak

Ezután gyengén felvert egész tojással gazdagon megkenjük a tésztát - kenőtollal vagy a mutatóujjunkkal (ohne köröm) -, végül sűrűn, dizájnosan megszurkáljuk a villával. 190 fokra előmelegített hagyományos gázsütőben, felső-közép rácson nálam 40 perc alatt készült el, és ha nem vigyázok, feleennyi idő alatt el is fogy. :) Itt is szeretném elmondani: nincs két egyforma sütő, tessék szíves figyelemmel kísérni a sütés folyamatát, kétség esetén pedig kóstolni!

A kihűlt (persze, megvárom!...) :), felszeletelt almás pite szerintem fahéjas cukorral meghintve az igazi.

 

Továbbadni kötelező

Nos kérem, ez valami mesés... Igen, érdemes néha elhagyni a mákot... És igen, ez az a sütemény, amiért puszizáport kapnak unokáiktól a nagymamák, gyerkőceiktől az anyukák (nagypapák, apukák). :)

Vigyázzunk, hogy ne szakadjon meg a lánc - nemzedékek alatt így nemesedik hagyománnyá egy-egy családi süteményrecept. Ez az almás pite kiváló példa erre. Remélem, Maddie is vigyázni fog a nagyi receptjére.

Jó étvágyat kíván:

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Hozzászólások

arahel
Olyan szépek a képek!!! (Még az üres tepsiről készültek is!) Azt hiszem, almás pitét kell sütnöm a héten...
pistruc
Kedves Márti! Hű de jó, máris írsz!:) No, kipróbálom majd ezt a gurigatást, ha már így kiveséztük a témát:) Köszi az ötleteket (egy régebbi javaslatod alapján használok sok esetben keményítőt a levesek sűrítésére - és tényleg bevált). Képzeld, még soha nem ettem/vettem rebarbarát, noha ismerem a növényt. Legközelebb veszek a piacon, sok jót hallottam róla. Hűsebb napokat! Szia, látogass sűrűn! P.
pistruc
Hű de jó, máris írsz! No, kipróbálom majd ezt a gurigatást, ha már így kiveséztük a témát:) Köszi az ötleteket (egy régebbi javaslatod alapján használok sok esetben keményítőt a levesek sűrítésére - és tényleg bevált). Képzeld, még soha nem ettem/vettem rebarbarát, noha ismerem a növényt. Legközelebb veszek a piacon, sok jót hallottam róla. Hűsebb napokat! Szia, látogass sűrűn! P.
lovika
Kedves Pistuc! Nem voltam elég világos a tésztatekeréssel kapcsolatban. Nem tekerem sodrófára, csak egyszerűen, mintha egy papírlapot tekernék fel, lazán \"felpöndörgetem\", a tepsi végéből indulva kigurítom. A méretegyeztetést meg úgy csinálom, hogy a kisodort tészta fölé tartom a tepsit, ha nagyjából egyezik, teszem bele, még benne is lehet igazgatni. Szerintem nagyon is ügyes vagy, próbálkozz vele. Azt még elfelejtettem írni tegnap, hogy mostanában újítottam is a tölteléket illetően. Szórtam rebarbara-kockácskákat is az alma tetejére, mielőtt a fedőlapot rátettem volna. Két dundi szárat használtam. Isteni ízhatást ad! Most megnézem az újabb kreációdat. Üdv. Márti
pistuc
Kedves Márti! Örülök, hogy írtál! Köszönöm a tanácsokat. A nyújtófára tekerésről hallottam már, de még nem próbáltam - amilyen ügyetlen vagyok, biztos elszakadna a tészta :), egyelőre maradok a sütőpapíros megoldásnál. A maccsost nem ismertem - de ha jól gondolom, olyasmit jelent, hogy lucskos, tocsogós. S ha Te is azt mondod, hogy nem muszáj reszelni-nyomkodni az almát, állok elébe a szeletelős verziónak. A mák helyett pedig a pitéről is szívesen fogadok ám képeket! :) A Teolon még nem láttam magam, de sok helyen keringünk - bloggertársaimmal együtt - a neten írásainkkal. Szép hetet! Üdvözöl: Pistuc
lovika
Mégegyszer én. Innen a teol.hu-ra mentem. Tudod, hogy már másodszor idéznek Téged?
lovika
Szia, Pistuc! Nekem is egy hasonló almás pite receptem van, és ez az egyetlen, amit fejből is tudok, annyiszor csinálom. Ilyenkor szeretem leginkább készíteni, mert a szomszédoméknak van egy erre - szerintem - legalkalmasabb almájuk (a fajtáját nem tudom). Én szeletelem, és nem nyomom ki, mert jó maccsosan (nem tudom, ismered-e ezt a szót?) szeretem. Csak a szélek lesznek ilyenek, ezeket én levadászom, a többiek kapják az \"esztétikusabb\" darabokat. Azért is szeretem ezt a tésztát, mert nagyon könnyű vele bánni - legalábbis nekem sikerül. Igaz, hogy tejföl helyett én tejet használok. A tésztaadagot 2/3-1/3 arányban osztom el, így jó szilárd alap lesz, a felső lap pedig szép vékony. Sütőpapírt ez alá nem szoktam tenni, nem ragad a tepsihez. A kinyújtott lapokat szépen feltekerem, és belegörgetem a tepsibe. Az alsó lap széleit ujjbeggyel kicsit \"feltapasztom\" a szélére. Hogy még adjunk a kilóknak (bár nekem jó lenne inkább semmi ilyet nem tenni, de mikor olyan finom!), sokszor vanília fagyit eszünk hozzá. Érdemes kipróbálni, isteni! Nem küldtem fotót a mákjaimról, egyrészt, mert nincs olyan masinám, amivel digitképet csinálhatnék, mire jöttek a pesti gyerekemék (nekik van mindenféle kütyüjük), addigra elvirágoztak. A gubók meg olyan kis semmirevaló kicsik lettek, hogy azokkal nem szégyenkezem. Valószínüleg ezért nem hagytam meg az elmúlt években a palántákat. Üdv. Márti
pistuc
A hölgyek emlékezőtehetsége lenyűgöző... :-) Szép napot!
onicsilii
Meghajlok nagyságod előtt :o)
pistucc
Én akkor is nagyobb mákimádó vagyok! Sőt még annál is. Szoktál-e pl. cukros mákot kanalazni? Ugye hogy nem... :)

Magazin