Ezt a francia lepényt, a quiche-t (ejtsd: kis) könnyű elkészíteni, szinte bármivel tölthetjük. Változatai megszámlálhatatlanok. Lehet húsos, halas, zöldséges, a fűszerezés, a kombináció és a sajt fogja meghatározni az éppen adott lepény ízvilágát. Legnagyobb kedvenceim - a teljesség igénye nélkül: bivaly mozzarella-lukullusz paradicsom, pritaminpaprika-curry-bárány, lazac-kapor és creme fraiche (zsíros tejföl), spenót-gomba-fenyőmag, répa-koriander-római kömény, csirke-szardella-édesburgonya.
Mivel a cukkini semleges ízű, nagyon kellemes szerkezetű, végtelenül variálható, ráadásul most van a szezonja, bőven válogathatunk a friss, zsenge és olcsó zöldségből, legyen mostani quiche-ünk alapja. És bolondítsuk meg egy kis rokforttal, pirított fenyőmaggal!
Cukkinis-kéksajtos quiche fenyőmaggal
Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
1 tojás
1 evőkanál tejföl
pici só
2 kisebb cukkini
2 dl tejszín
3 tojás
30 dkg rokfort
só
bors
szerecsendió
oregánó
kakukkfű
3 dkg fenyőmag
Elkészítés: A lisztet, a vajat, a tojást, a tejfölt és a sót összedolgozzuk, és 1 órát a hűtőben pihentetjük. A fenyőmagot száraz tepsiben megpirítjuk.
A cukkinit felcsíkozzuk, és pici olívaolajon 2 perc alatt előbb az egyik, majd további 2 perc alatt a másik oldalát is megsütjük.
A tejszínt a tojással felverjük, hozzáadjuk a morzsolt rokfortot, szerecsendióval, borssal, oregánóval és kakukkfűvel ízesítjük.
A tésztát fél centi vastagra nyújtjuk, lapos torta- vagy piteformába nyomkodjuk úgy, hogy 3 centis pereme legyen, majd megszurkáljuk villával. 200 fokos sütőben 6-8 percet elősütjük, majd hagyjuk kicsit hűlni.
A cukkinit a tésztára rendezzük, nyakonöntjük a sajtos mártással, és 180 fokos sütőben 20 percig sütjük, míg a közepe is megszilárdul.
Vegyes zöldsalátával és a pirított fenyőmaggal meghintve tálaljuk.
Egy korábbi írásom kicsit felpiszkálta a tüzet, amikor egyszerűen elkészíthető és a komoly tudást és odafigyelést igénylő ételeket egybeolvasztva a legegyszerűbb ételt is nehéznek tituláltam. Ezt rendbetéve - és egyúttal a quiche elkészítésére utalva - valahogy így tudnám jellemezni a főzést, mint fogalmat: egy teljes egész ebédet vagy vacsorát meghatározó több komponensű étel elkészítése és egy egyszerű, akár 3 összetevőből álló étel megfőzése ugyanabból a felkészülésből, rutinból, odafigyelésből táplálkozik, így semmilyen különbség nincs köztük elkészítés szempontjából.
Erre a lehető legegyszerűbb példát mondom. Magyarország egyik legnívósabb éttermében söréttarhonyát szolgálnak fel köztes fogásként. Itt muszáj megállom. Ebbe az étterembe nyitása óta vágyódom, valahogy sosem jött össze, hogy eljussak. Vagy idő, vagy anyagiak hiánya, de mindenképp akadályoztatva voltam. Egyszer csak az étterem kapott egy Michelin csillagot, vágyódásom felerősödött, és ennek egy ebéd alkalmával hangot adván, meghívást kaptam, melyet boldogan elfogadtam. Szóval vacsora a Costes-ben, Grande menü, 8 fogás, plusz az üdvözlőfalatok és az elköszönők. Az üdvözlő hideg-meleg mojito páratlan, a zöldborsóleves egyenesen tökéletes (itt az étteremben dolgozóknak hívnám fel a figyelmét, hogy bár fésűkagylóval lett volna tálalva, de mivel nem volt friss azon a napon, inkább nélküle tálalták, ez nem baj). A fogas kiváló élénk színei és friss illata miatt nehéz az embernek türtőztetnie magát, hogy ízlelgesse a falatot, és ne falja be azonnal, ez persze minden fogásra érvényes. A tarhonya friss tanyasi tojással és tokaji habbal elképesztő, a bárány omlós és érdekes, a desszert lenyűgöző. A borok jól összeválogatva mívesen passzolnak az ételekhez, a felszolgálás igényes és decens, bár ezúttal kissé lemarad az ételek minőségéhez képest.
A chef estére fáradt, de így is illedelmes és érdeklődő. Sugárzik róla, hogy munkájának él, és ennek megfelelően alázatosan bánik az alapanyagokkal. Biztos vagyok benne, hogy egy cukkinis quiche-t is ugyanolyan gondossággal készít el, mint egy 8 fogásos menüt. Ki kell próbálni…
