Fehérrépa – nem csak húslevesbe!

A fehérrépa viszonylag szép történelemmel bír, de nem alanyi jogon. A föld feletti bokrétájának - a petrezselyemnek - köszönhető szinte minden beszámoló, hiedelem, a gyökeret önmagáért csak pár száz éve szereti a világ.

Nagy valószínűséggel a vadpetrezselyem őshazája Szardínia szigete, illetve a Földközi-tenger dél-európai része lehetett. Annyi bizonyos, hogy az ókori Görögországban már ismert és igen hírhedt növény volt a petrezselyem, amelyet valamilyen oknál fogva a halállal kötöttek össze. Ha az ókori görögök valakinek a háta mögött halkan összesúgva azt mondták: „Hát ennek petrezselyemre lesz szüksége.”, akkor az illető már jó eséllyel fél lábbal a sírban volt. Rossz híre ellenére a petrezselyem gyógynövényként és afrodiziákumként is szerepelt az ókori görögök hétköznapjaiban.

A petrezselyem tányérra kerülése az ókori rómaiaknak köszönhető. Ők voltak azok, akik először bátorkodtak az ízéért használni ezt a gyógynövényt. Plinius már nem csak mint gyógynövényről számol be a petrezselyemről, hanem az ízét is méltatja, s megjegyzi, hogy a petrezselyem népszerű ízesítője szószoknak, leveseknek.

Angliában szintén ambivalens érzéseket tápláltak a petrezselyem iránt. Egyrészt itt is a halál metaforája volt (walesi petrezselyemnek nevezték az akasztófa kötelét), másrészt a Tudorok alatt a kopaszság elleni küzdelemben próbálják hasznát venni.

A XVII. században Nicholas Culpepper angol botanikus, gyógynövényszakértő meg is emlékezik a petrezselyem jótékony tulajdonságairól, s egy évszázaddal később - a petrezselyem mellett - lassanként szóba kerül a petrezselyemgyökér is.

1731-ben Philip Miller, a kor egyik leghíresebb kertésze által kiadott kertészeti szótárban már megjelenik a gyökérzet is, külön kiemelve. A gyakorta hamburgi répának nevezett gyökérzetet a németek, hollandok kezdték el nemesíteni valamikor a XVIII. század elején, és ennek eredményeként született az addig megszokott petrezselyemgyökérnél jóval vastagabb és nagyobb zöldség, a fehérrépa.

Egészséges fehérrépa

A fehérrépa C- és K-vitamint, rezet, jódot és vasat tartalmaz, viszonylag magas a nátrium, folsav, kálium, kalcium, foszfor, fehérje tartalma, valamint nagyobb mennyiségű rost is található benne.

A fehérrépát emésztési zavarokra, puffadásra, görcsoldásra is használhatjuk. A fehérrépa és a petrezselyem is vízhajtó, vér- és májtisztító tulajdonságokkal bír. A szárított gyökeret és a növényből készített illóolajat az indiai ajurvédikus gyógyítás is használja.

Fehérrépa a konyhában

A fehérrépa vásárlásakor figyeljük oda, hogy csak friss, zöld levélzetű gyökeret válasszunk. Ha levél nélkül vesszük a répát, figyeljünk rá, hogy a zöldség ne legyen fonnyadt vagy puha, ne legyenek rajta barnulásra hajlamos foltok. Csak a halvány krémszínű, kemény, tömör húsú zöldséget vegyünk meg. Közepesnél nagyobbat ne válasszunk, mert fás lehet. Ha levélzettel együtt vesszük meg a répát és viszonylag hamar fel szeretnénk használni, akkor ne vágjuk le a leveleit. Ellenben ha hosszabb idő fog eltelni a felhasználásig, akkor érdemes a leveleket levágni, vízbe állítani, a répát pedig betenni a hűtőbe.

A fehérrépa fontos zöldsége a téli és tavaszi európai konyhának. A közép- és kelet-európai régióban szinte elképzelhetetlenek a levesek a fehérrépa nélkül. A répából azonban nem csak a levesbe tehetünk, hanem süthetjük, párolhatjuk, pürésíthetjük is. A megpárolt, majd összetört fehérrépa kis tejszínnel megbolondítva tökéletes köret, ha alaplével hígabbra vesszük, akkor már krémlevesként is megállja a helyét, sőt akár mártást is készíthetünk belőle. A fehérrépához jól passzol a krumpli, a sárgarépa, a formájában hasonló paszternák, a zeller, a cékla és hagyma is.

A levélzetét előszeretettel használja – az európain kívül – a közel-keleti, ázsiai és az amerikai konyha is. Általában saláták, levesek, szószok, húsok, raguk ízesítésére, dekorálására szolgál.

Fehérrépa-krémleves

Hozzávalók:
2 közepes szem krumpli
4 fehérrépa
1 kis fej hagyma
1 evőkanál vaj
1 l alaplé
2 dl tejszín
só
frissen őrölt bors
petrezselyem

Elkészítés: A hagymát felaprítom, és vajon megdinsztelem. Ha kész, beleteszem a megpucolt és felkockázott zöldségeket, átforgatom, alaplével felöntöm, és közepes lángon addig főzöm, amíg mind meg nem puhul. Ezután botmixerrel elsimítom, majd tejszínt adok hozzá, és ízlés szerint sózom, borsozom. Aprított petrezselyemmel meghintve tálalom.

Kakukkfüves fehérrépa

Hozzávalók:
5-6 közepes fehérrépa
1 dl tejszín
só
2 teáskanál szárított kakukkfű
5 dkg vaj

Elkészítés: A répákat megpucolom, ujjnyi karikára vágom. Egy lábasban vajat olvasztok, majd a répát ezen megfuttatom. Ezután annyi vízzel öntöm fel, ami épp ellepi. Kis sót adok hozzá és puhára főzöm. Mikor már puhul és a leve is kezd elfőni, akkor tejszínnel felöntöm, és kakukkfűvel fűszerezem.
Nagyon kellemes, fehér húsokhoz remek köret.