A közkedvelt húsos egytálétel eredeti összetétele és nevének története egyaránt vitatott. Egy óbudai legenda a millenniumi időkre datálja az étel keletkeztét. Ekkoriban történt, hogy Brassóy Károly asztalosmester majoránnás pecsenyét rendelt a születésnapjára a helyi Weiss kocsmában. Ám a kocsmáros felesége, Pepi néni apróra vágta a sertéshúst, hogy soknak tűnjön, majd összekeverte a máskor garnírungnak feladott tarhonyával, és az ételnek a „pecsenye Brassóy úr kedvére” nevet adta. Csáky Sándor, A huszadik század szakácsművészete című könyv szerzője bélszín alapú, paradicsommal, vörösborral, gombával, tarhonyával készülő, ismeretlen eredetű fogásként írja le a brassóit.
Egy másik feltételezés szerint a receptet Gróf Nándor, a MÁV Utasellátó szakácsa találta ki 1948-ban, a Budapest–Brassó menetrend szerinti járaton. Az ő brassóija egy fokhagymás, borsos, pirított burgonyás tokány volt. A leginkább hihető verziót Papp Endre emlékirataiban olvashatjuk. Az 1950-es években akadozott a húsellátás, és egy hétvégén 1071 darab sertésfarok érkezett a Mátyáspince raktárába.
EXHUMÁLT KENYÉR VAN? - ARANYKÖPÉSEK A BOLTBÓL
„Mit volt mit tenni, a séfemmel lefaragtattam a húst a csontról-porcról, hagymás zsírban megpirítottuk, hozzá vágtunk kevés paradicsomot, zöldpaprikát, fűszereztük borssal, tettünk bele csöpp fokhagymát, néhány szál friss zöldséget, vékony csíkokra vágott szalonnát, s hagymás reszelt burgonyával tálaltuk.”
Az erdélyi konyha iránti tiszteletből a vendéglős brassói aprópecsenyének keresztelte az új fogást.
-(1).jpg)
