Egzotikus csók és gyilkosság 10.

Az egyik sarokban két ruhás kosárban néhány játék
árválkodott, mellette gyerekméretű asztalkán há-
rom gyerekkönyv hevert, s egy levágott tetejű régi
műanyagpalackban Hannah maroknyi zsírkrétát
pillantott meg.

– Az ott Suzie sarka – magyarázta az asztal felé
mutatva Luanne. – A hétvégén kék és fehér nyuszi-
kat festek majd a falra, és kékre fogom befesteni az
asztalát is.

Hannah-nak feltűnt, hogy az asztal hosszabb a
szokványos gyerekbútoroknál, a magassága éppen
megfelelt egy Suzie korú kicsinek, és rengeteg hely
volt rajta.

– Tökéletes ez az asztal. Tracey-é kicsi volt és
négyzet alakú. Jól nézett ki, de alig volt nagyobb
egy kifestőkönyvnél.
– Ez itt egy régi dohányzóasztal volt, és lefűré-
szeltem a lábaiból. Már csak valami ülőalkalmatos-
ságot kell találnom hozzá.

Hannah-nak eszébe jutott, mi minden porosodik
a húga garázsában, amit Tracey már kinőtt. Ruhák,
játékok, gyerekbútorok.

– Talán Andreának van egy széke. Majd megkér-
dezem.
– Kösz, de ne tedd. Tudom, hogy jót akarsz, Han-
nah, de nincs szükségünk könyöradományra. Na-
gyon jól megvagyunk.

Hannah sejthette volna, hogy Luanne túlságosan
büszke ahhoz, hogy elfogadjon egy nyilvánvaló
adományt. Ám vannak módok a büszkeség megke-
rülésére, és az asztalt nézve Hannah-nak támadt
egy ötlete.

– Hidd el, ez nem könyöradomány. – Felsóhajtott
és nekikeseredett képet vágott. – Megígértem And-
reának, hogy segítek kipucolni a garázsát a hét vé-
gén, és elszállítom Tracey összes kinőtt cuccát a sze-
méttelepre.

Luanne döbbenten meredt rá.
– A szeméttelepre? Inkább a használtruha boltba
kéne vinned őket. Biztos vagyok benne, hogy van,
aki boldogan megveszi használtan is.
– Tudom, de azt a cuccot már legalább két éve tá-
rolják, és Andrea túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy
átválogassa. Egyszerűbb neki, ha kidobja.
Luanne eltűnődött.
– Még belegondolni is szörnyű, hogy ennyi holmi
csak úgy veszendőbe menjen. Én átválogathatom
Andrea helyett. Az Éden Turinak mindig jól jönnek
az adományok.
– Megtennéd? Idehozhatnánk az egészet, te pe-
dig dobozonként szétválogathatnád. De meg kell
ígérned, hogy mindent kiszedsz belőle, amit hasz-
nálni tudsz Suzie számára. Igazán megérdemled,
ha ennyit dolgozol vele.
– Boldogan megteszem. – Luanne szemlátomást
örült a lehetősének. – Foglalj helyet az öltözőasztal-
nál, Hannah.

Kékre pingált, régimódi öltözőasztalka felé mu-
tatott. Az idő nyomait viselő tükröt sötét pettyek
tarkították, az asztalkán pedig ott sorakoztak a Csi-
nibaba kozmetikumok mintái. Ugyanarra a kék ár-
nyalatra festett, viharvert tábori szék állt az öltöz-
ködő asztal előtt, s Luanne egy gyors mozdulattal
lesöpörte a rajta pöffeszkedő rongynyuszit. Miután
Hannah leült, Luanne rámosolygott.

– Ugye azt mondtad, rúzsra van szükséged?
– Igen. – Hannah úgy gondolta, hogy tulajdon-
képpen nem is hazudik. Már úgyis elhatározta,
hogy vásárolni fog valamit Luanne-től. Bárki, aki
ilyen keményen dolgozik, hogy eltartsa az édesany-
ját és a kislányát, megérdemli a segítségét.
– Milyen színre gondoltál? – kérdezte Luanne.
– Erre. – Hannah a táskájába nyúlt és elővette a
csészét tartalmazó műanyag zacskót. – Van vala-
mid, ami megfelel ennek a színnek?

Luanne egy pillanatig a csészét fürkészte, majd
felsóhajtott.
– Te nem viselheted ezt a színt. Nem megy a ha-
jadhoz.
– Jaj, hát nem nekem lesz! – vágott bele Hannah
az előre kiagyalt történetbe. Bill óva intette, hogy
ne tegyen említést a nyomozásról. – Anyám egysze-
rűen imádja ezt az árnyalatot. A minap segített ki-
vinni a szemetet, és ő szúrta ki ezt a csészét a rúzs-
folttal.

Luanne szemmel láthatóan megkönnyebbült.
– Akkor tehát a mamádnak lesz?
– Pontosan. Azt mondta, valamikor ilyen rúzst
használt, és sehol nem találni ezt a színt a város-
ban. Gondoltam, meglepem vele, ha átmegyek hoz-
zá a legközelebbi szénhidrátos keddre.
– Szénhidrátos kedd?
– Én így nevezem. Minden kedd este anyámmal
vacsorázom, és ő megőrül az édességekért. Tegnap
például hawaii sültet ettünk ananászszeletekkel és
kandírozott yam gyökérrel.
Luanne elnevette magát.
– Már értem, miért nevezed szénhidrátos kedd-
nek.
– Ez még nem minden. Köretnek kaptunk sült ba-
nánt, a desszert pedig csokoládéval bevont diótorta
volt. Anya az övére még fagylaltot is rakott.
– Úgy tűnik, a mamád tényleg édesszájú. A cuk-
ros zacskót még sosem dézsmálta meg?
– Nem volnék meglepve – nevetett Hannah. – Azt
viszont tudom, hogy a mélyhűtőjében állandóan
tart egy karamellásszelet-készletet, egy fiók pedig
félkilós kiszerelésű étcsokoládéval van megtömve.
Azt hiszem, hálásnak kell lennem, amiért Carrie
Rhodest és a fiát is áthívta vacsorára. Norman fog-
orvos.

Luanne ravaszkás pillantást vetett rá.
– Hallottam, hogy Norman az apja halála után
ideköltözött. Anyád megpróbál összeboronálni vele?
– Naná. Ismered Delorest. Kétségbeesetten férj-
hez akar adni, és minden nőtlen, elvált vagy özvegy
követ megmozgat.
– És te nem akarsz férjhez menni?
– Én jól megvagyok így is. Harrison Ford és Sean
Connery egyesített erőfeszítésére volna szükség,
hogy meggondoljam magam.
– Én is így vagyok ezzel – jegyezte meg Luanne.
– Igazán örülök, hogy az a rúzs nem neked lesz,
Hannah. Egyetlen üzletet sem szeretek elszalaszta-
ni, de nem engedtelek volna ki innen olyan rúzzsal
a szádon, amely nem illik hozzád. A te szép vörös
hajadhoz természetesebb színt kell választani.
– De van ilyen árnyalatú rúzsod?
– Hát persze. Sőt, én vagyok az egyetlen Lake
Edenben, akinél ez kapható. Vörös Szenvedély a
neve.
– Nagyszerű! Ezzel jó pontokat fogok szerezni
anyámnál. – Hannah büszke volt magára. Már tud-
ta, honnan származik a rúzs, nem maradt más ten-
nivalója, mint megtudni a nők nevét, akik viselik. –
Mondj valamit a nőkről, akik ezt rendelik. Anya
mindig kiborul, ha összeakad valakivel, aki ugyan-
olyan kalapot vagy ruhát visel, mint ő. Valószínűleg
ugyanígy lenne a rúzsát illetően is.
– Á, ez nem probléma. Csak egyetlen nőnek szer-
zem be, és nem tartom valószínűnek, hogy a ma-
mád és Danielle ugyanazokra a helyekre járna.

Hannah meghökkent a név hallatán. Az egyetlen
Danielle, akit ismert, Boyd Watsonhoz, a Jordan Gim-
názium eddigi legsikeresebb edzőjéhez ment hozzá.

– Watson edző feleségéről beszélsz?
– Pontosan. Majd szörnyethaltam, amikor elő-
ször megrendelte a rúzst, de rajta tényleg jól mutat.
Ehhez természetes szőkének kell lenni, Danielle ha-
ja pedig szinte már fehér.
– Biztos vagy benne, hogy Danielle Watson az
egyetlen nő a városban, aki Vörös Szenvedélyt
használ?
– Teljes mértékben. Más nem rendeli ezt tőlem,
és én vagyok a környéken a Csinibaba egyetlen for-
galmazója.
– Köszi, Luanne. – Hannah hálás volt, sokkal há-
lásabb, mint azt Luanne gondolta volna. – Ha van
egy Vörös Szenvedélyed, mindjárt meg is venném.
– Persze, hogy van. Kis türelmet, máris előve-
szem a készletemből. És ha már itt vagy, át foglak
alakítani. Meglátod milyen vonzó leszel a megfele-
lő alapozóval, egy szép szemhéjfestékkel és a töké-
letes színű rúzzsal.
– Rendben – egyezett bele Hannah. Otrombaság
lett volna visszautasítani a kedves ajánlatot, és mi-
alatt Luanne kozmetikust játszik, ő további kérdése-
ket tehet fel Danielle-ről. – Danielle sok sminkcuc-
cot rendel tőled?

Luanne hatalmas mintakoffert húzott elő, amely
sokkal nagyobb volt egy normális bőröndnél, mind-
két oldalát szét lehetett nyitni, és több szinten
fakkokat helyeztek el benne. Legfölül miniatűr
rúzsminták kaptak helyet, alatta apró üvegcsék ala-
pozóval és pirosítóval, azok alatt pedig mindenféle
árnyalatú szemhéjfestékek, szemceruzák és szem-
pillaspirálok sorakoztak. A legszélén voltak a kö-
römlakkok, és volt egy kiemelhető betét kefékkel,
szivacsokkal meg púderpamacsokkal.

– Danielle az egyik legjobb vevőm – felelte Lu-
anne, miközben elővett egy alapozó mintát. – Ő a
színházi termékskálából rendel.
– Tagja a Lake Eden-i színjátszó körnek? – Han-
na a helyi színjátszó csoportra utalt, amely vacsorá-
val egybekötött előadásokat tartott a régi cipőbolt
helyén, a Fő utcában.
– Nem hinném. – Luanne számos régi típusú fém-
csipeszt vett elő, amilyeneket Bertie már évek óta
nem használ a Frizura Édenben, és hátratűzte Han-
nah göndör fürtjeit.
– Akkor miért van szüksége Daniell-nek színházi
sminkre?
– Gondjai vannak a bőrével. – Luanne elkezdte
felvinni az alapozót Hannah arcára. – Csukd be a
szemedet, a szemhéjadat is be kell kennem.

Hannah szófogadóan behunyta a szemét, de foly-
tatta a faggatást.
– Milyen gondjai?
– Foltok és kiütések. Nehogy megemlítsd neki,
hogy beszéltem róla. Nagyon zavarja az állapota.

Azt mesélte, hogy még mindig úgy rügyezik, mint
egy tinédzser, és nem csak az arcán. Borzalmas ki-
ütések vannak a felkarján és a nyakán is.
– És a színházi smink lefedi ezeket?
– Tökéletesen. A Csinibaba színházi smink szinte
mindent eltűntet. Emlékszel, amikor Tricia Barthel
kapott egyet a szeme alá?
– Ühüm. – Hannah minden tőle telhetőt meg-
tett, hogy mozdulatlan ajkakkal válaszolhasson.

Luanne épp a szája körül kente fel az alapozót.
Igen, emlékezett Tricia monoklijára. Bár minden-
kinek azt adta be, hogy az ajtónak ment neki,
Hannah hallotta az igazi sztorit, mégpedig Loretta
Richardsontól. Azt mesélte, hogy a lánya, Carly
vágott egy matekkönyvet Triciához, mert rászállt a
fiújára.

– Tricia anyja teljesen ki volt borulva, ugyanis
másnap volt a végzősök fényképezése a tablóhoz.
Felhívott, hogy tanácsot kérjen, én pedig a Csiniba-
ba színházi alapozót használtam Tricia arcán. Töké-
letesen elfedte a monokliját, és azóta is tőlem ren-
deli a kozmetikumokat.

– Lenyűgöző – kockáztatott meg Hannah egy
kommentárt. Luanne épp az állán dolgozott. – Lát-
tam Tricia fényképét, amikor az újságban lehozták
a fotóikat, és egyáltalán nem látszott a monokli.
– A Csinibaba színházi alapozó az égvilágon
mindent elfed, a legcsúnyább ütésnyomtól a legpa-
rányibb mitesszerig. – Luanne büszke volt a termé-
kére. – De neked erre igazán nincs szükséged, Han-
nah. A te bőröd tökéletes. A megfelelő hidratáló és
éjszakai krém kombinációt kell csak használnod.

A helyedben semmin sem változtatnék.
Hannah elfojtott egy mosolyt. Esze ágában sem
volt bármin is változtatni, főleg mivel sosem hasz-
nált még sem hidratálót, sem pedig éjszakai kré-
met. Csak megmosta az arcát azzal a szappannal,
amelyet éppen akciósan árultak a Vörös Bagolyban,
és ennyi.

– Csak dőlj hátra és lazíts – mondta profi hang-
hordozással Luanne. – Mire végzek veled, jobban
fogsz kinézni, mint eddig bármikor az életben.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság