Keress receptre vagy hozzávalóra

Egytálételek dolgos mindennapokra

Ez a félév valahogy nem úgy akar alakulni, ahogy én azt szerettem volna. Azt hittem, mindenre jut majd időm, de nem… Ilyenkor jöhetnek a praktikus egytálételek.

Utolsó féléves egyetemistaként első számú feladatom a diplomamunkám írása lenne. Mivel nagy részét még decemberben megcsináltam, azt gondoltam, ez a tavasz olyan lesz, mint a két évvel ezelőtti: hét közben az egyetemi teendőim mellett belefér a takarítás és a főzés is, van idő kézimunkázni, lakásdekorációkat készíteni, hétvégén pedig kirándulni. Így március közepén rá kellett döbbennem: nagyon nem így áll a szénánk. Sokkal több a kötelezettség (részben önként vállaltam, ez igaz), és sokkal kevesebb idő jut a háztartásra, a kirándulásokról nem is beszélve. Úgyhogy most rendesen tepernem kell, hogy ne csapjanak össze a fejem fölött a hullámok. Pláne úgy, hogy még egy klassz kis mandulagyulladás is tarkítja a mindennapjainkat... Ezt a bejegyzést például két hete tervezem, most végre be is tudom fejezni.

Persze főleg nem a konyhai feladatokat hanyagolom. Igaz, hogy mostanság nem brillírozok, és nem is nagyon próbáltam ki új recepteket. Inkább visszanyúlok a régi, családi receptekhez, esetleg egy kicsit újítok rajtuk. Azt kell mondjam, így is nagyon finomakat ettünk!

Kezdésnek mindjárt sütöttem egy adag császárszeletet. Nem sok munka van vele: amíg kifő a tészta, minden más művelet is elvégezhető, a többi pedig már a sütő dolga.

Császárszelet

Hozzávalók:
5-6 jó tenyérnyi szelet tarja (vagy más, soványabb hús)
némi liszt

olaj
fél üveg paradicsompüré
1 dl víz
35 dkg spagetti
1,5 dl tejföl
5 dkg vaj
1 tojás
15 dkg reszelt sajt

Elkészítés: A tészta számára odakészítünk forrni egy jó adag sós (ne sajnáljuk), olajos vizet. Amint felforrt, kifőzzük a tésztát. Ha megfőtt, leöntjük róla a vizet és félretesszük.
Közben a hússzeleteket (jobb, ha nem csontos) enyhén kiklopfoljuk, alaposan megsózzuk, picit borsozhatjuk is, lisztbe forgatjuk. Serpenyőben olajat hevítünk, és abban hirtelen kisütjük a hússzeleteket (mindkét oldalukat 2-2 perc alatt), míg egy kis színt kapnak. Ha megvan, akkor egy akkora tepsibe rakosgatjuk őket, amibe szinte hézagmentesen pont elférnek.
A visszamaradó olajba tesszük a paradicsompürét, és 1 dl vízzel mártás sűrűségűre forraljuk. Ízesíthetjük esetleg egy kiskanál cukorral és kevés sóval. Ha már elég sűrű, egyszerűen leöntjük vele a hússzeleteket.
A kifőtt tésztát összekeverjük a tejföllel, a vajjal és a tojással, majd befedjük vele a paradicsomos húst. Végezetül 15 dkg reszelt sajttal megszórjuk.
200 fokos sütőben addig sütjük, míg a teteje aranybarnára nem pirul. Ha kész, kivesszük, és kb. 20 perc pihentetés után már szépen lehet szeletelni. Savanyúsággal, salátával tálaljuk.

A másik hasonlóan kiadós és kevés munkával, gyorsan elkészíthető, finom étel egy egyszerű tepsis zöldséges csirkecomb. Persze ha friss zöldségekből készítjük, hozzáadódik azok tisztítási, darabolási ideje is, de még így is hamar megvan. Én most fagyasztott zöldségkeveréket használtam. Tudom, hogy van, aki ódzkodik tőle, mert az én férjem is ilyen. Most viszont azt találta mondani, hogy revideálja nézeteit a fagyasztott zöldségeket illetően, mert igazán jól érvényesült az ízük.

Tepsis zöldséges csirkecomb

Hozzávalók:
6 egész csirkecomb
12 szelet bacon

bors
kakukkfű
6 nagyobb szem burgonya
50 dkg vegyes zöldség (friss vagy fagyasztott) - sárgarépa, zöldborsó, kukorica, brokkoli, karfiol, piros húsú paprika...
3 fej hagyma
olívaolaj

Elkészítés: A csirkecombokat megtisztítjuk, kettévágjuk, finoman sózzuk, borsozzuk, és betekerjük a baconnel. Egy vékonyan kiolajozott nagyobb, mély tepsibe rakosgatjuk őket, megszórjuk kakukkfűvel, és 220 fokos sütőben 20-25 perc alatt mindkét oldalukat megpirítjuk.
Közben megpucoljuk és felkockázzuk a krumplit és a többi zöldséget, a hagymákat pedig 8-8 cikkre vágjuk. Az elősütött csirkecombok mellé halmozzuk, aláöntünk egy kevés vizet, és 200 fokra mérsékelve a hőmérsékletet 1 óra alatt készre sütjük.

A következő két étel ugyan nem egytálétel, de mindkettő nagyon gyorsan elkészül és különlegesen finom! Ugyan már tagadhatatlanul itt a tavasz, mégis ha láttok még a zöldségesnél csicsókát, vegyetek belőle 30 dekát, és főzzétek meg ezt a főzeléket! Isteni finom, krémes, az ízvilága harmonikus. Én felvettem a repertoáromba, sokszor el fogom még készíteni.

Mézes-mustáros csicsókafőzelék

Hozzávalók:
30 dkg csicsóka
30 dkg burgonya
1 kisebb fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
3 dl húsleves
3 db babérlevél
2 dl tejföl
3 kávéskanál mustár
1 evőkanál méz

olaj

Elkészítés: A hagymát finomra aprítjuk, és kevés olajon megfuttatjuk. Mikor szép üveges, hozzáadjuk a felkockázott krumplit és csicsókát, és kevergetve picit megpirítjuk. Majd felöntjük az alaplével, beletesszük a babérleveleket és a zúzott fokhagymát, és puhára főzzük. Szűrőkanállal a zöldségek felét kivesszük, a maradékot pedig botmixerrel pürésítjük. Behabarjuk a mézzel és a mustárral ízesített tejföllel, visszatesszük az egészben hagyott zöldségdarabokat, összeforraljuk, és azonnal tálaljuk.
Én szalonnás tojással kínáltam, de ha valamilyen zöldségfasírtot kínálunk hozzá, akkor egy igazi húsmentes kényeztetésben lesz részünk.

Fűszeres túróval töltött gomba

Még nagyon régen olvastam egy töltött gomba receptet, amit azóta sem készítettem el, de ezt a mostani változatot az ihlette. Ott juhtúróval töltötték meg a kalapokat, és csőben sütötték meg. Én most sima tehéntúrót használtam, egy kevés tejszínt és fehérbort... Nem utoljára, az már egyszer biztos!

Hozzávalók:
A töltelékhez:
25 dkg tehéntúró
2-3 evőkanál tejföl
(1-2 gerezd fokhagyma – én akartam tenni, de véletlenül kimaradt)
2-3 evőkanál olajbogyó
10 dkg füstölt húsos szalonna

kakukkfű
rozmaring
Továbbá:
50 dkg (barna) csiperke
1 dl tejszín
1 dl száraz fehérbor
(6-8 szelet bacon)
7 dkg reszelt füstölt sajt

Elkészítés: Először elkészítjük a túrókrémet. A szalonnát és az olajbogyót apróra vagdaljuk, összekeverjük a túróval, a tejföllel krémesítjük, fűszerezzük. A sózással csak óvatosan, mert a szalonna is sós.
A gombafejeket megmossuk, tönkjüket eltávolítjuk, lecsepegtetjük. A sütőtálat kibéleljük a baconszeletekkel, majd rárakosgatjuk a gombafejeket. Szépen megtöltjük a túrókrémmel, jó púposan, a tetejét pedig megszórjuk a reszelt sajttal.
Mehet is a 200 fokos sütőbe. Kb. 10 perc múlva aláöntjük a langyos tejszínt és a bort, majd további 15-20 perc alatt készre sütjük. Ha nagyon sok lenne a leve, váltsunk hőlégkeveréses üzemmódra.
Rizzsel, kölessel, hajdinával, de kenyérrel is nagyon finom. A túrókrémből nekem maradt valamennyi, kenyérre kenve szépen elkoptattuk.

Közben feltartóztathatatlanul közeleg a húsvét, úgyhogy lassan itt az ideje készülődni, a lakást szépíteni, a menün gondolkodni. Ha addig nem jelentkeznék, akkor áldott ünnepet kívánok mindannyiótoknak!

  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások

gancsdani 2 évvel ezelőtt
Sziasztok! Engem megihletett az első recept a blogban. Megtetszett benne az összesütött tészta ötlete. Van ez így velem. Biztos valami gyerekkori trauma. Bár ehhez pszichológus kéne, hogy bizonyítsuk. Vissza a mai vacsorához! A családommal évente egy fél napot arra szánunk, hogy többen összejövünk és rendezünk egy fél disznótort. Készen megvesszük a húst, zsiradékot, a többi a mi dolgunk. Irtó jó kolbászunk lesz egész évre. Ma is ebből tettem a vacsorához. A másik alap a padlizsán volt. Mert az is volt itthon. Csak penészes. Úgyhogy, ha már elmentem venni tejfölt, vettem azt is. Megint. Volt egy sejtésem, hogy nagy üzletben zöldséget venni több, mint bátorság, de bíztam a mindenható Atyaisten kegyelmében. Aki ma elfordult tőlem egy pillanatra. A padlizsánnak jó egy negyedét ki kellett dobni. De még így is elég lett az olajozott tepsit alul kibélelni. Felszeleteltem, és leborítottam vele. Akkor még hidegburkolat volt. Jött rá a kolbász, közben főtt a penne, lilahagymát is szeltem a kolbász tetejére és vártam a tésztára. Addig tovább aprítottam a hagymát, hogy majd hozzákeverjem a főtt tésztához. Tészta kész, leszűrés-öblítés-tálba öntés. Öblítő víz meg még mindig csak nézi, hogy mit csinálok... De miért? Dugó kint, víz bent. Bedugultunk. Hagytam ott a vizet, sütő begyújt és kevertem a tésztába a vajat, majd a tejfölt, borsot, sót és két tojást. Egy egész zacskó pennét lefőztem. Olyan guszta lett a látvány, hogy megettem volna ott azonnal. Beletettem még a leaprított lilahagymát, rá a kolbászos padlizsánra és jöhetett a reszelt sajt. Végén a tetejére tettem parenyica darabokat. Csak az ízijé. Elterveztem, hogy spenótot is aprítok a tésztába. Elfelejtettem? De még mennyire! Víz meg még mindig csak figyel. Már bosszantott. Bettem a sütőbe X °C-ra (ide gondoljon bárki bármit, tökgázon melegítettem a gázsütőt, aztán abból visszább vettem, ennyi) és nekiálltam a lefolyónak. Egyszerű szerkezet, szétszedtem darabokra, kipucoltam, víz meg csak nem jön lefelé a mosogatóból. Nadeasztánmosmá!... Pont a lefolyó nyílás alatt valami úgy keresztbe állt, hogy ott dugult be tökig. Kibányásztam, egészen úgy néztem ki, mint aki főz. Bomlásnak indult, fekete masszával a kezemen. Ok, lefolyó működik, dugulás elhárítva. Tészta közben sül. Már egy ideje. Nem emlékeztem, mikor raktam be. Lefolyó össze, és mehet a menet. Csak hogy csöpög a lefolyó. Három csatlakozási pontja van, abból kettőről hittem azt, hogy majd csöpöghet, ha összerakom, ott tömített volt. Maradt a harmadik. Szét-tömítés helyre-össze. Próba. Csöpög. Tészta közben sül. Megint szét. De most leszedtem az egész szifont, és elkezdtem más sorrendben összepakolni, hogy a pozíciókat korrektebbül beállíthassam (tömítőfelületek párhuzamossága, hogy a homlokfelületen tömítő gumik topon dolgozhassanak). Eredmény: csöpögés. Francba! Tészta közben sül. Észre sem vettem már. Lényeg, hogy valami fura átmeneti helyzetben állt be úgy a rendszer, hogy végre nem csöpög. A közben lefolyatott vizet le a vécén, kézmosás. A FENÉBE! A tészta közben sül!! Gyorsan sütő le, a parenyica a tetején haragos barnára megsült, követni kezdték a tészták is felül, de összességében semmi gond nem lett. Valami ISTENI lett!! Köszi a receptet! Tény, hogy a parenyica ebben a formájában egy talánnyá módosult. Ugyanis nincs íze elsőre. És sokkal rágósabb, mint rendesen. De ha elrágózik vele az ember egy kicsit elindul kifelé a füstös íz belőle. Az de jó! Való igaz, hogy utólag a tészta tetejére téve egy kicsit sem járult hozzá semmihez az ízvilág terén. Csak zabálta föl a sok gázt, ami elment a megsütésére. Ha az effektív ráfordított időt nézzük, akkor az nem volt tíz perc. Eredmény: kiváló! Receptre ötöst adok! Gratula!
beroser 2 évvel ezelőtt
Sziasztok! Engem megihletett az első recept a blogban. Megtetszett benne az összesütött tészta ötlete. Van ez így velem. Biztos valami gyerekkori trauma. Bár ehhez pszichológus kéne, hogy bizonyítsuk. Vissza a mai vacsorához! A családommal évente egy fél napot arra szánunk, hogy többen összejövünk és rendezünk egy fél disznótort. Készen megvesszük a húst, zsiradékot, a többi a mi dolgunk. Irtó jó kolbászunk lesz egész évre. Ma is ebből tettem a vacsorához. A másik alap a padlizsán volt. Mert az is volt itthon. Csak penészes. Úgyhogy, ha már elmentem venni tejfölt, vettem azt is. Megint. Volt egy sejtésem, hogy nagy üzletben zöldséget venni több, mint bátorság, de bíztam a mindenható Atyaisten kegyelmében. Aki ma elfordult tőlem egy pillanatra. A padlizsánnak jó egy negyedét ki kellett dobni. De még így is elég lett az olajozott tepsit alul kibélelni. Felszeleteltem, és leborítottam vele. Akkor még hidegburkolat volt. Jött rá a kolbász, közben főtt a penne, lilahagymát is szeltem a kolbász tetejére és vártam a tésztára. Addig tovább aprítottam a hagymát, hogy majd hozzákeverjem a főtt tésztához. Tészta kész, leszűrés-öblítés-tálba öntés. Öblítő víz meg még mindig csak nézi, hogy mit csinálok... De miért? Dugó kint, víz bent. Bedugultunk. Hagytam ott a vizet, sütő begyújt és kevertem a tésztába a vajat, majd a tejfölt, borsot, sót és két tojást. Egy egész zacskó pennét lefőztem. Olyan guszta lett a látvány, hogy megettem volna ott azonnal. Beletettem még a leaprított lilahagymát, rá a kolbászos padlizsánra és jöhetett a reszelt sajt. Végén a tetejére tettem parenyica darabokat. Csak az ízijé. Elterveztem, hogy spenótot is aprítok a tésztába. Elfelejtettem? De még mennyire! Víz meg még mindig csak figyel. Már bosszantott. Bettem a sütőbe X °C-ra (ide gondoljon bárki bármit, tökgázon melegítettem a gázsütőt, aztán abból visszább vettem, ennyi) és nekiálltam a lefolyónak. Egyszerű szerkezet, szétszedtem darabokra, kipucoltam, víz meg csak nem jön lefelé a mosogatóból. Nadeasztánmosmá!... Pont a lefolyó nyílás alatt valami úgy keresztbe állt, hogy ott dugult be tökig. Kibányásztam, egészen úgy néztem ki, mint aki főz. Bomlásnak indult, fekete masszával a kezemen. Ok, lefolyó működik, dugulás elhárítva. Tészta közben sül. Már egy ideje. Nem emlékeztem, mikor raktam be. Lefolyó össze, és mehet a menet. Csak hogy csöpög a lefolyó. Három csatlakozási pontja van, abból kettőről hittem azt, hogy majd csöpöghet, ha összerakom, ott tömített volt. Maradt a harmadik. Szét-tömítés helyre-össze. Próba. Csöpög. Tészta közben sül. Megint szét. De most leszedtem az egész szifont, és elkezdtem más sorrendben összepakolni, hogy a pozíciókat korrektebbül beállíthassam (tömítőfelületek párhuzamossága, hogy a homlokfelületen tömítő gumik topon dolgozhassanak). Eredmény: csöpögés. Francba! Tészta közben sül. Észre sem vettem már. Lényeg, hogy valami fura átmeneti helyzetben állt be úgy a rendszer, hogy végre nem csöpög. A közben lefolyatott vizet le a vécén, kézmosás. A FENÉBE! A tészta közben sül!! Gyorsan sütő le, a parenyica a tetején haragos barnára megsült, követni kezdték a tészták is felül, de összességében semmi gond nem lett. Valami ISTENI lett!! Köszi a receptet! Tény, hogy a parenyica ebben a formájában egy talánnyá módosult. Ugyanis nincs íze elsőre. És sokkal rágósabb, mint rendesen. De ha elrágózik vele az ember egy kicsit elindul kifelé a füstös íz belőle. Az de jó! Való igaz, hogy utólag a tészta tetejére téve egy kicsit sem járult hozzá semmihez az ízvilág terén. Csak zabálta föl a sok gázt, ami elment a megsütésére. Ha az effektív ráfordított időt nézzük, akkor az nem volt tíz perc. Eredmény: kiváló! Receptre ötöst adok! Gratula!

Magazin