Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Egészséges finomságok, amikért bolondulnak a gyerekek

A nyár kicsit döcögősen indult. Minden szempontól. Aztán úgy is folytatódott – de addigra már megszoktuk. Végül mégis kiderült az ég. Rachel és csokigyár ismét jelentkezik!

Amint kitört a szünet, Apa elkezdett érettségi dolgozatokat javítani. Emelt szintűt – ógörög nyelvből. Természetesen kézírással írták őket. Na, ezt próbáljuk elképzelni… Ha megvan, folytatom: fogalmazások voltak. Volt, aki olyan témát választott, amelyiknél az egészet ógörögül kellett írni. Ezek voltak a rövidebbek. És nem egy olyan volt, aki angolul melegedett bele, és a megengedett 10 oldalra rátett még ötöt… Ha ezt is átgondoltuk, elmondom még, hogy itt nem pontosan úgy zajlik az érettségik és egyéb vizsgák javítása, mint otthon. Nem mindenkinek a saját tanára bajlódik a dologgal, hanem kiadják külön munkának, külön díjazásért. Az egész országban megírt dolgozatokat egy cég felügyeli és adja ki az arra jelentkezőknek (és alkalmasaknak) javításra. 

Na, idén a férjem is belevágott – szerintem utoljára. Összesen két ember javította őket az egész országban: ő volt az egyik… 150 dolgozaton kellett tüzetesen átrágnia magát két és fél hét alatt. Miközben a három gyerek itthon randalírozott. Nem mondom, hogy könnyű napok voltak. Ráadásul még esett is!

Tábortűz esernyővel

Beterveztük mi a lazítást egy-egy hétvégére: udvari pikniket, tábori főzőcskét. Vasárnap reggel még sütött is a nap. Aztán, mire mindent kipakoltunk, szépen beborult és megkezdődött a többnapos sűrű eső.

Persze, változtatni kellett az eredeti terven, de nem hagytuk magunkat! Mindenki egészen beleélte már magát, úgy döntöttünk: inkább az eső, mint a háromoldali sírás-rívás. Kicsit módosítottunk a menün: én odabent megfőztem a marhát, megpároltam a krumplit és a zöldbabot, karfiolt, a férfiak pedig elkészítették az esőben a főtt kukoricát. Aztán odabent a melegben élveztük az ételek sokféleségét: mennyei lakoma volt!

Megadom mindjárt a receptet is, mert eddig még nem tettem, pedig az egyik kedvenc angolos ételem. Ráadásul gyors és egyszerű is.

Duplahagymás mustáros marha recept >>>

Később annyival jobb lett a helyzet, hogy legalább a nap kisütött. Jutott nekünk is pár napnyi napsütés, olykor egyenesen meleg volt. Na, nem annyira, mint otthon – de ezt annyira nem is fájlaltuk.

Egy recept - két édesség

Amint megérkezett a jó idő, (sőt már egy kicsivel előbb is) eszünkbe is jutott, milyen jól esne egy kis fagylalt.

Nem vagyunk nehéz helyzetben: két éve Kelemen keresztszüleitől kaptunk egy 6 személyes fagylaltkészítő formát, ami azóta is hűségesen szolgál minket. Nagyon könnyű vele dolgozni: bármit megfagyaszt, tehetnék bele szörpöt is, a gyerekek azt is elnyalogatnák – kiváltképp, hogy a boltban is olyant árulnak. Egy bajom volt csak ezzel a nyalóka-fagyival (épp az, ami a többi nyalókafajtával): a „fog-cukor” kapcsolat. Hogy így még hosszabb ideig érintkezik a foguk a cukorral, mintha elrágnának egy csokit. Valahogy rosszul esett néznem, mennyi ideig nyalogatják, szinte sürgettem volna őket, hogy érjenek minél előbb a végére...

Megoldást kellett találni erre a problémára. Találtunk is: a nyírfacukrot (Xylitol). Annak ugyanis nem csak az a jó tulajdonsága, hogy nem hízik tőle annyira az ember, hanem az is, hogy nem kezdi ki a fogakat. Igaz, hogy arany árban van, nem is élünk vele minden nap, de azért mi tartunk itthon valamennyit, és ha olyanom van, egy-egy édességet azzal készítek. Más napokon pedig a többi cukorfélét igyekszem besorolni: van mézünk, juharszirupunk, agave-nektárunk, nádcukrunk és aszalt gyümölcseink is, egy kis steviánk, (amit még nem tapasztaltam ki igazán) és persze a jó öreg fogrontó répacukrot se dobtuk még ki. De ilyen repertoár mellett jóval ritkábban kerül rá a sor.

Mutatok két fagylalt receptet: az elsőbe nyírfacukrot, a másodikba mézet szoktam tenni.

Vanília shake vagy tejszínes vaníliafagyi nyírfacukorral

Ezt, a „kettő az egyben” receptet nagyon szeretem! Ha mélyhűtőbe teszed: fagyi, ha viszont csak a hűtőbe: tökéletes partidesszertet készítettél. Már csak szívószál kell a finom vanlília shake-hez!  Bevallom, én ez utóbbit jobban is szeretem. Mindenesetre tökéletesen illeszkedik az angol nyárba: ha esik: isszuk, ha süt: esszük! Extra tulajdonsága, hogy megnyugtatja a női, anyai lelket: tudod, mi van benne (ha aroma helyett igazi vaníliával csinálod, akkor még jobb!), nem hízlal úgy, mint a legtöbb bolti édesség, éééés még fogakat sem rombolja – hála a nyírfacukornak!

Vanília shake vagy tejszínes vaníliafagyi nyírfacukorral recept >>>

A kávés fagylalt épp így készül, csak a tej fele része helyett kávéval hígítjuk a tejszínt.

Joghurtos málnafagylalt mézzel

Ez is dupla recept! Ha nincs kedvünk megfagyasztani, tegyünk bele banánkarikákat és magvakat: s kész a tökéletes és tartalmas házi gyümölcsjoghurt!

Joghurtos málnafagyi mézzel recept >>>

Ilyen apró örömökkel tettük elviselhetővé az antik görög őskáoszt, amiben éltünk a szünet elején.

Kirándulás gesztenyés kenyérrel, málnás sütivel és egy kis izgalommal

Sőt, egyetlen napot még arra is rászántunk, hogy elmenjünk Anglia egyik híres tengerpartjára, a Sziklakapuhoz, avagy eredeti nevén Durdle Doorhoz. Aki megbirkózik az angol nyelvvel, itt részletesen olvashat róla.

Csodálatos volt!!! A déli tengerparton van, még elérhető távolságban tőlünk. Úgy másfél órát kellett autóznunk, hogy odaérjünk. Óriási szerencsénk is volt: egész héten borús volt az idő, sőt, itt mifelénk talán aznap is, de ott, akkor hét ágra sütött.

Az eleje ugyan ennek se ment simán (Miért is menne?). Míg Apa pénzt váltott a parkolásnál, én két nagy kosárral és a két nagyfiúval elindultam a tengerpartra – ami nem is volt olyan közel, kisebb hegyi túrának is megfelelt – persze lejtmenetben.

Míg cipekedtünk, gyönyörködtünk a látványban. Nem sok tengert láttam életemben (az is mind az angol partokat mosta), de azért párat útba vettünk 7 éves ittlétünk alatt. Néhány köztük varázslatos volt. De ennyire kéket, ilyen csodás színeket eddig még csak képeslapokon láthattam. Szóval szép volt – meg nehéz is. Olykor megálltunk, hátha beérnek minket Apáék.

Gesztenyés kenyeret (recept ebben az írásban) sütöttem reggel, abból eszegettek a fiúk… de hiába vártunk, csak nem jött a család másik része. Már szépen előre haladtunk, amikor csörgött a telefon, hogy forduljunk vissza, mert Flóris elveszett. Míg Apa kiszedte a maradék csomagot, eltűnt, mint a kámfor… Ne mondjam, milyen vegyes érzelmeim voltak a dologgal kapcsolatban. Csak a gyerek józan eszében bízhattam.

Nagy „boldogan” elindultunk visszafelé. Ám alig tettünk meg pár lépést, látom ám, hogy ott jön velem szemben az én kicsike fiam a tömegben, és lelkesen üdvözli a testvéreit. Aztán egy kedves lány a kezembe nyomta a cövekeket, amit még Apa adott Flórisnak, hogy hozza… Nemcsak volt annyi esze, hogy a helyes irányba jöjjön (mondjuk csak a tömeget kellett követni), de talált magának egy hordárt is… (Na, persze, nem dicsértük meg, amiért elszökött – baj is lehetett volna. Hála az Égnek, hogy ilyen szerencsésen alakult minden!)

Ezután már békében telt az idő. A víz hideg volt, de a nap és az élmény ellensúlyozta ezt. A fiúkat megrészegítették a hullámok, Apa örült, hogy egyetlen dolgozat sincs a közelben, én meg, mint egy macska, élveztem az áldott napsütést.

Gesztenyés kenyeres szendvicset és málnás csokis sütit ettünk– most az alkalomra való tekintettel - csokimáz nélkül.

Szerencsére mára elfogytak a dolgozatok, teljes odaadással készülhetünk a NYARALÁSRA. Idén Franciaországba megyünk – legközelebb arról írok nektek!

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin