A bikavér alapja a kékfrankos
Nem kizárólag a borászok döntenek arról, hogy mely szőlőfajták kerüljenek a bikavérekbe, az adott borvidékre vonatkozó szabályozást is figyelembe kell venniük. Mind az egri, mind a szekszárdi előírások egységesek abban a tekintetben, hogy a bikavér alapját a kékfrankosnak kell adnia.
„A termőhelyi adottságokból fakadó egyediséget leginkább olyan fajtákon keresztül lehet bemutatni, amelyek önmagukban is egyéniségek, de hagyják érvényesülni az őket körülölelő klímát, talajt, összességében a természeti környezetet is. A kékfrankos erre tökéletesen alkalmas, hiszen szép savai, gyümölcsössége, jó szerkezete mindezt garantálja. Persze nagy borok készítéséhez megfelelő kezekre is szükség van – ami a kékfrankoson is túlmutat” - tájékoztat Mészáros Gabriella borismereti szaktanár.
Mindet a borokról >>>
Milyen ételt válasszunk hozzá?
A bikavér a komoly vörösborok mezőnyében pont a kékfrankosalap miatt az elegánsabb iskolához tartozik, és e tulajdonságának megfelelően érdemes ételekkel társítani. Horkay András, a Central European Wine Institute igazgatója, oktatója a következő tippekkel szolgál a bor- és ételpárosítás kapcsán: „A bikavérek élénk savtartalmuk miatt a zsírosabb ételek, fűszeres aromatikájuk okán pedig az enyhén pikáns fogások mellé is jó választásnak bizonyulnak, így a tradicionális magyar konyha receptjei közül sok magától értetődően felmerül. A sertésszűzön, a borjúpörköltön, a borsos fűszerezésű tokányokon túl akár egy tartalmasabb szárnyasfogás, például kacsa- vagy libacomb mellé is ajánlhatóak.”
.jpg)
.jpg)
