A társadalom a túlsúlyosságot többnyire esztétikai problémának, magánügynek tartja, pedig az elhízás betegség, amely számos szövődmény és társbetegség kialakulását segíti. A túlsúlyosság leggyakoribb és legveszélyesebb kísérőbetegsége a magas vérnyomás, a sokféle szív- és érrendszeri panasz, a cukorbetegség – a 2. típusú diabéteszesek 90 százaléka túlsúlyos! –, és ezek az emberek az ízületi és daganatos megbetegedésekre is hajlamosabbak. A magyar lakosság kétharmada tartozik a veszélyeztetettek közé.
Az elhízás az anyagcsere-folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra bekövetkező zavara. A latinul obesitasnak nevezett elhízásnak genetikai és szociológiai okai vannak – ezek együttes fellépésével az elhízás szinte törvényszerű, ami aztán egészségügyi, pszichés és társadalmi következményekkel jár.
Szervezetünk működése
Az elhízásnak három fő oka lehet: genetikai adottság, mozgáshiány és egészségtelen táplálkozás. E három tényező különböző kombinációja vezet az obesitashoz. Így van ez gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Az elhízásra való hajlam tehát öröklődhet: azoknak a gyermekeknek, akiknek a szülei és/vagy a testvérei túlsúlyosak, nagyobb az esélyük az elhízásra. A genetika azonban nem determinál.
A gond ott kezdődik, ha az öröklött hajlamhoz zsírban és szénhidrátban gazdag és rendszertelen táplálkozás, illetve inaktív életvitel társul. Tudományos becslések szerint a genetikai adottságok csak 70 százalékban határozzák meg a testsúlyt, a maradék 30 százalékról az adott személy dönthet.
Gyerekkorban kell vigyázni!
Csecsemőkorban, ötéves kor körül és közvetlenül a nemi érés előtt a zsírsejtek szaporodnak, a többi életszakaszban „csak” a méretük változhat a tárolt zsírmennyiségtől függően. Ezekben az időszakokban tehát fokozottan figyelni kell a hízás megakadályozására, mert a zsírsejtek fölösleges felszaporodása felnőttkori súlyproblémákat okoz.
A sejtekben tárolt zsírmennyiség gyermekeknél is végső soron az energiabevitel és az energiafelhasználás arányán, illetve genetikai, környezeti és pszichés tényezőkön múlik. A gyermekkori obesitasra egyenletes elhízás és magas növés jellemző. Gyakran striák láthatók a hason, a fenéken és a combokon. A biológiai érés, a növekedés, a csontfejlődés és a nemi érés általában felgyorsul.
Prevenció
Az egyik legfontosabb a táplálkozás: a gyermekeknek sokszor keveset és változatosan, nem pedig ritkán és szénhidrátdús étkeket kellene fogyasztaniuk (sajnos lassan a múltba vész a napi ötszöri étkezés). A másik legfontosabb ok a mozgáshiányos életvitel, ami életünk első másfél évtizedében azért is veszélyes, mert megalapozza a felnőttkori életmódunkat.
A kövér gyermekek egy része pszichés okokból, vigasztalódás iránti vágy miatt eszik, mert a táplálékfelvétel ilyen pszichés igényt is kielégít. Az elhízás miatt aztán társai gúnyolják, ezért újból evéssel vigasztalja magát, így ördögi körbe sodorva magát.
Nem „abszolút biztos” fogyókúrareceptekre, „hadjáratokra” van szükség, hanem életvezetésünket kell gyökeresen megváltoztatnunk, hogy egészséges étkezéssel és mozgással megelőzzük a problémát. A legjobb megoldás természetesen – mint sok más betegség esetében – a megelőzés, a prevenció; a szocializációnak, mint általában, itt is meghatározó szerepe van. Ha a gyermekeket a családban és az iskolában egészséges életmódra neveljük, s kialakul bennük az egészséges táplálkozásra és az aktív mozgásra, sportolásra való igény, az elhízás veszélye nagyban lecsökkenthető.
.jpg)
