Csontritkulás ellen: tej

Lyukak a csontban

A csontsűrűséget újabban már ultrahangos készülékkel mérik – ez az egyetlen módszer, amellyel a betegség idejekorán felismerhető. Márpedig ha az első törés előtt diagnosztizálják, akkor eredményesen kezelhető. A csontritkulás veszélye akkor merül fel, ha a csont sűrűsége nem éri el a normális érték nyolcvan százalékát. A “törékennyé válás” a csont anyagcsere-zavara miatt alakul ki. Az egészséges szervezetben a csontozat folyamatosan fel-, illetve leépül. Bizonyos sejtek elvonják a csontból a kalciumot, és ezzel leépítik annak anyagát. Az így keletkezett lyukak betöméséért, a csontgerendák újjáépítéséért más sejtek felelősek. A csontritkulásos betegeknél túlságosan lassú a felépítő folyamat, azaz nagyobb mennyiségű szövet épül le, mint fel. A fiatalkorban fellépő csontritkulásnak számos oka van. A szövetek elüvegesedését például – amely rendkívüli törékenységgel jár - genetikai okok idézik elő. Az öröklött anyagcsere- és hormonzavarok, a pajzsmirigy-túltengés és a vesebetegségek szintén okai lehetnek a fokozott csontvesztésnek. A fiatalkori csontritkulást a túlzott alkohol-fogyasztás és a kevés mozgás is elősegíti. Összességében azonban az oszteoporózis 90 százaléka az idősebbeket sújtja.

Előny a nőknél

Az oszteoporózis napjainkban már “női betegségnek” is nevezhető. A hölgyeknél ugyanis 75 százalékkal gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. Hatvan év fölött még rosszabb az arány: minden négy beteg közül három nő van és csupán egy férfi. A változó korba kerülő nőknek megszűnik a hormonális védettsége. A szexuális hormonok gátolják ugyanis a csontritkításért felelős sejtek tevékenységét. Enyhébb fokú hormoncsökkenés az idősebb férfiaknál is megfigyelhető.
A mozgás szükségességét jól mutatja az űrhajósok példája. A súlytalanság állapotában a csontváz terhelése szinte elhanyagolható. Ezért bizonyos ásványok eltűnnek a csontszövetből. A sokáig az űrben tartózkodó asztronauták olyan gyenge csontokkal érkeznek vissza a Földre, mintha idős asszonyok lennének. De amint mozognak egy ideig, a csontozatuk feltöltődik ásványi anyagokkal, és ismét megerősödik.

Éljen a kalcium!

Figyelmeztető jelek, sajnos, nagyon ritkán fordulnak elő. Mindenesetre, ha valakinek viszonylag rövid idő alatt több mint öt centit csökken a testmagassága, és feltűnően görbe lesz (sőt fájdalmai vannak), azonnal forduljon orvoshoz. A csontritkulás örökölhető. Kialakulását jelzik áll egyes fogágy-betegségek is (pl. ínysorvadás). Jelentős terhelést rónak a csontokra a különféle gyulladások is, mivel lassítják a csontfelépülést. Ide sorolható a pajzsmirigy-túltengés és a krónikus bélgyulladás. A sontritkulásban szenvedőnek az orvos nagy mennyiségű kalciumot és D-vitamint ír fel. Az előbbi erősíti a csontszövetet, az utóbbi pedig megkönnyíti a bélfalon keresztül a kalcium felszívódását. A változó korba érő nők ösztrogént is kapnak, mert gyakran alacsony a hormonszintjük.
35 éves korig fokozottabban kell ügyelni a plusz kalcium bevitelére. Ekkor fejeződik be ugyanis a csontozat kialakulása. Minél több kalcium halmozódott fel addig a szövetekben, annál tovább tudja majd a szervezet hasznosítani ezt a raktárt. Idő előtti csontleépüléshez vezet a gyakori és szigorú diéta is, amely szinte teljesen feléli a felhalmozott kalciumot.
40 éves kor felett a D-vitamin felügyeli a csontokat. A felmérések szerint azonban az idősebbek kilenctizede D-vitamin-hiánnyal küzd. A fiatalabb szervezetnek viszont még megvan a saját kis D-vitamingyára. Ha a napfény által elegendő UVB-sugárzást szív magába a bőr, a szervezet előállítja a D-vitamint. Egy napfényes séta után tehát több kalciumot hasznosítunk a megivott tejből, mint borús napokon. Az idősebbeknél jelentősen csökken a saját vitamintermelés, ezért érdemes plusz D-vitamint szedniük. Az egészséges életmódot folytató, 40 fölötti emberek évente csonttömegük 1-2 százalékát veszítik el. Aki viszont egészségtelenül él, az akár évi 5 százalékos csontcsökkenéssel is számolhat.