Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Csokoládé, keserédesen

default user icon
MZ
A Csokoládé című filmet, gondolom, mindenki ismeri. Ha mégsem, érdemes megnézni! Röviden arról szól, hogyan lesz a csokoládé „a forradalom magasban lobogó zászlója”, a változás és a női emancipáció „fehéren izzó fáklyája”. Nem is rossz ez néhány pralinétól!

Azzal kell kezdenem, hogy megszólalásig hasonlítok Juliette Binoche-ra. Bár megfigyeltem, hogy minden barna szemű és barna hajú nő azt hiszi, hogy hasonlít Juliette Binoche-ra, én tényleg hasonlítok rá. Szerintem. Erre két magyarázat lehetséges, az egyik (profán vicc, sajnálom), hogy Binoche apuka igen aktív volt, a másik (a valószínűbb), hogy a színésznő valami olyan ideált testesít meg, amelyet mindannyian magunkénak szeretnénk tudni. Vajon mi ez? A szépség, a báj, az intelligencia, a finomság, az emancipáltság és az individualizmus. Vagyis azok az eszmények, amelyeket Juliette gyönyörűen jelenít meg a Csokoládé című filmben.

Szóval egy puritán és meglehetősen konzervatív francia kisvárosban a Juliette Binoche által megformált karakter megnyitja csokoládéboltját. A helyieket ez feldúlja és megosztja, van, aki nyitott az újra, a változásra, és van, aki mereven elutasítja azt. A filmben a csokoládé az életigenlés, az életöröm és a változás jelképe. (Senki se számítson csoki szabadságszoborra, vagy a Mayflower (az első angol telepeseket, Amerikába szállító hajó) csoki mousse makettjére, az ilyesmi túl konkrét lett volna a film igényes és finom szimbolikájához.) A csokoládét saját receptjei szerint előállító és saját boltjában áruló nő pedig az individualizmus, a női emancipáció és az önmagáért való kiállás szimbóluma lesz.

Amúgy nem tudom, más is megfigyelte-e, nyilván igen, hogy rengeteg ember van, aki annyira haragszik önmagára, annyira gyűlöli önmagát, annyira elégedetlen önmagával valami miatt, hogy megfosztja saját magát - és lehetőleg másokat is - mindentől, ami élményt, örömöt, élvezetet okoz. Nos, a film negatív főhőse, a Juliette Binoche-sal szemben álló karakter (Alfred Molina játssza) éppen ilyen ember. A városka polgármestere, a közösség szellemi vezére retteg az újtól, a változástól. Nyilván azért, mert nem bízik önmagában. Fél, hogy képtelen lesz helytállni az új körülmények között és így elveszíti a közösségben betöltött magas presztízsű pozícióját. Retteg, hogy az általa kínált értékrendnek alternatívája akad. Nem akar részese lenni, nem akarja megismerni, nem akar gazdagodni tőle. (Éppen, mint a korábbi barátom. Csak az volt helyes, amit ő gondolt, csak az volt jó, amit ő jónak tartott. Mondjuk legalább kockás hasa volt Nem is evett soha csokit, viszont állandóan edzett, meg futott. Ennyit az érzéki életörömről!) Röviden: a polgármester nem akar csokit enni, azt akarja, hogy más se egyen csokit, sőt azt akarja, hogy a „csokoládés nő” az egyedül nevelt kislányával együtt tűnjön el a városból. A probléma az, hogy a csoki jó, és ezt az emberek óvatoskodva, félve, gyanakodva, de megtapasztalják. Innentől nem könnyű nekik beadni, hogy a csoki rossz! Ebből kis híján vérre menő konfliktus lesz.

A film készítői lapot húznak a tizenkilencre, ugyanis a konfliktus tetőpontjának vélt pillanatban megjelenik… megjelenik… na, ki jelenik meg? Huhhh! Megjelenik Johnny Depp, mint vándorszínész/cirkuszos és a társulata. Ezzel a keserűcsoki kontra tejcsoki párharc hármas küzdelemmé válik, vidám zene és ragyogó tűzijáték közepette betoppan a grillázs! A „csokis nő” képviselte, a polgármester számára végletesnek tűnő individualista, szabad, életigenlés pedig hirtelen konszolidált, már-már polgári hétköznapiságnak tűnik a vándortársulat bohém, végletesen szabad és különlegesen színes világa mellett. A Binoche formálta karakter és a Johny Depp által játszott figura persze azonnal egymásba szeretnek. A tejcsoki és a grillázs találkozása egy színes lampionokkal és lobogó fáklyákkal kivilágított folyami gőzhajón. Csodálatos, romantikus jelenet. Felvillantja az élet értelmét és selymes, édes csodáját. Ám ekkor a csokifondübe belepancsol az „aszkézis sötét árnya”, a polgármester! A „csokoládés nő” kedves, szimpatikus karaktere, szabadságra, egyenjogúságra való jogos törekvése egy kalap alá vétetik a vidám, duhaj társadalmon kívüli vándortársulattal, amely léte és működése feldolgozhatatlan a városka lakói számára. A polgármester nem tehet mást, ugyanis a csokoládé a csábítást is megtestesíti, azt a csábítást, ami gyengébb akaratú, határozatlanabb embereket képes igájába jajtani. A csokoládé a hatalom eszköze, a harc pedig a lelkekért folyik. Egyik oldalon a csábító, édes, fűszeres, lágy csokoládé, a másik oldalon a hideg, fegyelmezett, szürke aszkézis. Nem csoda, ha a film negatív főhősét játszó Molina kétségbe esik és egyre durvább eszközökkel lép fel befolyása, hatalma megőrzésére.

Tényleg ekkora erő néhány szem bonbon? A válasz az, hogy igen! Senki sem akar tucatember lenni, ugyanakkor kevesen akarnak elesni a forradalom barikádjain. Hogyan lehetne ezt valahogy összeegyeztetni? Csokievéssel! Esszük a csokit, tehát lázadunk, de azért olyan rengeteg kockázatot nem vállalunk vele. Minden szakítás után magamra falok én is pár kilót, aztán vért izzadva letornászom, mire jön az újabb csalódás.

 

A film végét nem árulom el! Nem mondom meg, hogy Binoche és Depp szerelme milyen irányt vesz, mint ahogy azt sem, hogy diadalmaskodik-e a szabadság a erkölcsi dogmatizmus felett, vagy sem. Tessék csokiszuflét készíteni - és a filmet megnézni!

Ám a „csokoládés nőnek” van még egy különleges tulajdonsága, képes mindenkinek személyre szabott édességet készíteni. Mindenkiről tudja, hogy mire van szüksége, hogy mi fog ízleni neki. (Velem nem lenne nehéz dolga, én minden csokoládét imádok! Tejcsokoládé, étcsokoládé, kerek csokoládé, lukas csokoládé…) Ez pedig átvezet a misztikum világába, oda, ahonnan a csokoládé amúgy is származik.

És itt most álljunk meg és beszéljünk kicsit a csokoládéról. Mitől olyan jó ez? Párszáz éve kimondottan ne volt jó. A maják és az aztékok nem azért fogyasztották, mert finom volt, hanem azért, mert tápláló. A XVI. században, V. Piusz pápa olyan vacaknak tartotta a csokoládét, hogy még böjt idején is engedélyezte az ivását (még nem volt szilárd, táblás verzió), mert fogyasztása inkább tűnt a vezeklés borzasztó, önsanyargató részének, semmint örömszerző tevékenységnek. Aztán ez megváltozott. Addig-addig kísérleteztek a csokoládéval, amíg mostanra remekművek születnek belőle, legyen szó táblás csokoládéról, egyéb kész édességekről vagy konyhai alapanyagról.

Én magam szinte vallásosan imádom a csokoládét. Ebben a cikkben is igyekeztem minél többször leírni. Minden említése fohász a csokoládé krémes, lágy, édes, zamatos, ínycsiklandó bálványához!

De mitől olyan különleges a csokoládé, hogy ekkora szerepe van a konyhában, sőt, mint láttuk szimbólumnak is nagyszerű? A csokoládé valósággal misztikus eledel. Még manapság, a modern technológia és orvostudomány korában is számtalan egymásnak ellentmondó vélemény és eredmény kering róla. Nézzünk párat:

- Nehezen emészthető, csontritkulást, vesekövet okoz, gyengíti az immunrendszert, károsan hat a hormonszabályozásra, tönkreteszi a bélflórát, fokozza az allergiás hajlamot, csökkenti a májfunkciókat, daganatok kialakulásához vezet, fogszuvasodást okoz, és a depresszióhoz hasonló lehangoltságot vált ki. Csökkenti az agyi aktivitást. Székrekedést okoz.

- Könnyen emészthető, rendkívül jó antioxidáns, vagyis csökkenti a daganatok kialakulásának esélyét. Hormonális hatásai lassítják az öregedési folyamatokat. Jó közérzetet és frissességet biztosít. Megelőzi a vérnyomásproblémák, érszűkület, érelmeszesedés, magas koleszterin szint kialakulását. Növeli a stressz tűrőképességet, és csökkenti a depressziót. Javítja a memóriát, és a koncentrációt. Hidratálja a bőrt, véd az UV sugaraktól. Csillapítja a köhögést, és a megfázásos tüneteket. Segíti a vérképződést, védi az idegrendszert. Segíti az emésztést. Fokozza a szexuális vágyat.  Magas a vitamin és ásványi anyag tartalma. Sőt, a fogyókúrázóknak is hasznos, mert csökkenti az étvágyat, és fokozza a zsírégetést.

Nyilván csokoládé és csokoládé között is van különbség, de tény, hogy akármit állítunk a csokiról, az tudományosan igazolható pro- és kontra egyaránt. Az emancipáció, az individualizmus - vagy maga az élet is olyan, mint a csokoládé. Ellentmondásos. Mert az egyenjogúság nem csak egyenlő jogokat, de egyenlő kötelezettségeket is jelent. Az individualizmus pedig együtt járhat a közösséggel való szembefordulással. Az élet pedig…

Szóval vegyétek és egyétek… közben pedig nézzétek! És élvezzétek!

Ha a csokoládéról bővebben olvasnál >>>

Csokifüggőség is létezik >>>

Csokoládés receptek >>>

Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss