„Amikor a lábam három hónap múlva meggyógyult, ráálltam a mérlegre, és a súlyom kevesebb volt, mint a sérülés előtt” - meséli Simona. „Először boldog voltam, hiszen fogytam, és ennek örültem. Az emberek bókoltak nekem, és meg voltam győződve arról, hogy végre egészségesen élek és étkezem.”
Elhatározta, hogy a felépülése után is folytatja a diétáját és mellette heti hét napot edz. „Majdnem egy évig folytattam ezt az életmódot, de anyukám észrevette, hogy kezdek úgy kinézni, mint egy élőhalott. Nekem fel sem tűnt, milyen sovány vagyok.”
Egy éven belül Simonának szívproblémái lettek - többször is előfordult, hogy mikor elaludt, néhány másodpercre leállt a szíve. De a lány csak akkor ismerte el, hogy segítségre van szüksége, mikor az anyja megmutatta neki a hátáról készült képet. Ekkor orvoshoz fordult, aki anorexiával diagnosztizálta, és azt ajánlotta, hogy járjon pszichiáterhez.
Simona azonban ragaszkodott hozzá, hogy egyedül küzdjön a betegsége ellen. „Először maga volt a pokol. Folyamatosan fáztam és fáradt voltam, aludni sem tudtam a csontos testem miatt. Hullani kezdett a hajam, nem tudtam koncentrálni, nagyon nehezen tudtam tanulni.”
Az étrendjét teljesen átalakította, elkezdte reálisan látni magát, az edzések számát heti öt napra csökkentette és azóta is minden nap jógázik. „Megtanultam, hogyan kell elfogadni és szeretni önmagam, sokat tanultam a táplálkozásról, és rájöttem, kik az igazi barátaim. Megtanultam, hogy mindannyian egyediek és gyönyörűek vagyunk.”
.jpg)
-(1).jpg)
.jpg)
