Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.
Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.
Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)
A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Alapvetően nem vagyok leveses típus. Utáltam gyerekként, és felnőttként sem ez az első, ami eszembe jut ha ételre gondolok. Arról nem is beszélve, hogy a levesről, valami misztikus történet van a fejemben arról, hogy nagymama felteszi azt a sokféle húst és a milliónyi zöldséggel és órákon keresztül csak rotyog a lábasban. Na erre aztán nekem se időm, se energiám. Oké, tervezem, hogy ha majd nagyi leszek én is ezt fogom csinálni, de jelenleg, munka mellett egy 8 éves fiúval: kizárt dolog.
No így álltam neki ennek a levesnek. Nincs kedvem, nem akarom, nem is fogom szeretni. Aztán ott álltam a lábas mellett és egyre csak azon gondolkodtam, hogy te jó ég, ez gyorsabb mintha pizzát sütnék és jaj milyen finom az illata. Kész lett és be kell valljam, valami megváltozott bennem. Leveses lettem. :)
Az íze tökéletes, - aki fél attól, hogy nagyon erős krumpli íze van, ne féljen, mert bármilyen meglepő is, a kész levesnek nincs krumpli íze. Legalábbis szerintem. Egyszerűen finom, jó enni. Azóta szinten minden héten elkészítem és már kísérletezni is kezdtem vele: a virsli mellé tettem már krutont, levesgyöngyöt de tésztát is. Legközelebb talán kipróbálom pirított baconnal.
A bársonyosan krémes levest a virslikarikák teszik még ízletesebbé, a frissen őrölt bors pedig kellemesen fűszeressé varázsolja.
Burgonyakrémleves virslivel
Hozzávalók (4 személyre):
A boltból:
1 db póréhagyma
400 g burgonya
200 g cukrozatlan habtejszín
4 db virsli
150 g tejföl
bazsalikom
A kamrából:
1 fej vöröshagyma
1 ek olaj
3 db húsleveskocka
só
frissen őrölt bors
1. A meghámozott hagymát vágjuk finomra, a megtisztított pórét karikázzuk fel. Pároljuk mindkettőt 5 percig a felforrósított olajon. Adjuk hozzá a meghámozott, felkockázott burgonyát, és pirítsuk együtt néhány percig. Azután öntsük fel 1,5 l vízzel, és morzsoljuk bele a húsleveskockát. Forraljuk fel, majd lefedve, kis lángon főzzük puhára a burgonyát.
2. Sózzuk, borsozzuk meg a levest, majd pürésítsük botmixerrel. Öntsük fel a tejszínnel, szórjuk bele a felkarikázott virslit, és ismét forraljuk fel. Végül húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a tejföl 1/3-át, és adagoljuk tányérokba. Tálaljuk a megmaradt tejföllel, néhány levél bazsalikommal és frissen őrölt borssal.
Egy adag: 450 kcal
Elkészítési idő: 25 perc
További finomságokat és a Gyorsan, könnyű rovatot megtalálhatod a havonta megjelenő Fanny konyha magazinunkban. Ez a recept a 2015/1. számban jelent meg.
.jpg)
.jpg)
