Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Bukta, a tökéletes édes kelt tészta

A buktáról nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni. A szinte mindenki által kedvelt kelt tésztás édességnek meglepő mód még a bolti változatai között is akadnak egészen ehető példányok, de a házi buktához fogható biztosan nincsen.

A bukta elkészítése nem különösebben bonyolult, csupán jó alapanyagokra, egy biztos alapreceptre és nagyjából három órára van szükség. A buktának szánt kelt tészta egy gazdag, rugalmas kalácstészta, amely a sima kelt tésztával ellentétben viszonylag sok vajat és tojást tartalmaz.

A kelt tészta elkészítése sokakat félelemmel tölt el, pedig ha egy jó recepttel és egy kimerítő, alapos leírással van dolgunk, akkor nehéz elrontani. A kelt tésztához magas sikértartalmú, szobahőmérsékletű finomlisztre van szükség, amit akár át is szitálhatunk, hogy a lisztszemek közé kerülő levegőtől még könnyebb, lágyabb legyen a tészta.

Az élesztő lehet friss vagy szárított, mindkettővel remek eredményeket lehet elérni. A 7 grammnyi száraz élesztőnk nagyjából 2,5 dkg friss élesztőnek felel meg. Ha valaki tart a friss élesztőtől, fél, hogy már nem tökéletes példánnyal hozza össze a sors, akkor érdemesebb inkább a biztonságosabb száraz élesztővel dolgozni, ezt fel sem kell futtatni, elég, ha hozzákeverjük a liszthez. Ha friss élesztővel dolgozunk, akkor azt többféleképp is életre kelthetjük. A klasszikus cukros tejben történő felfuttatás mellett gyors és biztos megoldást jelent, ha a tészta cukortartalmát porcukor formájában kimérjük, egy kis tálkába tesszük, majd ebbe rakjuk bele a friss élesztőt, és ujjainkkal addig masszírozzuk, amíg megfolyósodik. Az így kapott cukros élesztőt aztán könnyedén hozzáadhatjuk a már kimért folyadékhoz.

A bukta tésztájához használt folyadék lehet víz, de az édes kelt tészták esetében jobb, lágyabb, tartalmasabb eredményt ad, ha tejjel, tejszínnel készítjük el a tésztát. A tésztához adott folyadék is jó, ha szobahőmérsékletű, vagyis langyos, így nem hűti el a tésztát, hagyja dolgozni az élesztőt.

A rugalmas és gazdag tésztához érdemes még néhány tojássárgáját is hozzáadni. Ha a recept nem ír sárgáját, akkor a receptben lévő zsiradékból és folyadékból csíphetünk le egy keveset és pótolhatjuk ki néhány sárgájával, amitől sokkal gazdagabb és nem utolsósorban sokkal szebb színű is lesz a tészta.

A kelt tészta alapvetően nem igényel zsiradékot, de az édes kelt tésztákba szokás tenni egy kevés vajat. Ez nem csak omlósabbá, tartalmasabbá teszi a tésztát, hanem a tészta tovább marad friss, nem szárad ki olyan könnyen. Így egy nagyobb tepsi bukta sütésekor nem árt, ha néhány dekányi vaj is kerül a tésztába. Vaj helyett nyugodtan tehetünk a tésztába zsírt vagy akár olajat is. Érdemes nem túl aromás olajokkal dolgozni, mert a túl karakteres olajak íze nem biztos, hogy szerencsés módon járul hozzá a bukta végső ízvilágához. A zsiradék hozzáadását többféleképp is megtehetjük. A bukta előkészített alapanyagai közé tehetjük az olvasztott vajat vagy egyéb zsiradékot, de az az igazi, ha a már begyúrt, nagyjából összedolgozott tésztához külön lépésben adjuk hozzá a folyékony zsiradékot, és így dolgozzuk bele.

A bukta tésztáját – a kalácséhoz hasonlóan – nyugodtan felturbózhatjuk. A liszt egy részét kiválthatjuk darált csonthéjasokkal (mehet bele dió, mogyoró, mandula), de például darált mákot vagy gesztenyemasszát is tehetünk a tésztába.

Ha kész a tészta, akkor már csak a tölteléket kell kitalálni. Igazi klasszikusnak számít a lekvár, amely meglepő mód rengeteg lehetőséget rejt. Buktába viszonylag sűrű lekvárra van szükség, amely a sütés során nem keres magának utat a tészta résein keresztül. Épp ezért lehet ideális választás a birsalma vagy a sült szilvalekvár, amely kellően sűrű ahhoz, hogy biztosan a bukta belsejében maradjon. Ám ha ügyesen hajtogatjuk a buktát, akkor sokféle lekvárral megtölthetjük. A bolti lekvárokat könnyedén feljavíthatjuk különféle fűszerekkel (fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom, szerecsendió, vanília), adhatunk hozzá csokoládécseppeket, falatnyi marcipánt, kevés alkoholt vagy esszenciákat. Alkoholok közül célszerű aromás likőrökkel dolgozni, így kerülhet limoncello, cointreau vagy épp calvados a süteménybe. Ha azt szeretnénk, hogy a lekvár biztosan felvegye ezeket az anyagokat, akkor nem árt egy kis forralóban óvatosan megmelegíteni a lekvárt, és úgy ízesíteni, majd kihűlése után megtölteni vele a buktának való tésztát.

A lekvár mellett a buktát tölthetjük csokoládéval, mogyorókrémmel, különféle ízesített krémekkel, amelyek alapját képezheti túró, ricotta vagy épp mascarpone. Ezeknek a krémeknek az ízesítése már tényleg csak rajtunk múlik. Kikeverhetjük lekvárral, adhatunk hozzá friss vagy aszalt gyümölcsöt, tehetünk bele kakaóport, csokoládéreszeléket, kókuszt, darált csonthéjasokat, vagy csupán egy kis citromhéjjal és -lével ízesítve tölthetjük a batyukba. A túrós, ricottás, krémsajtos töltelékek esetében érdemes a tésztánál kimaradt fehérjét felhasználni: sütés közben gyönyörűen összefogja majd a tölteléket, nem engedi, hogy kiszökjön a tésztacsomagokból.

A batyuk megtöltésénél több dolgot is figyelembe kell vennünk. Először is alaposan, de egyenletesen lisztezett deszkán nyújtsuk ki a tésztát, hogy sehol se tapadjon le, majd úgy méretezzük a tölteléket, hogy ne legyen túl sok (se túl kevés). Próbáljuk meg a tészta formájára igazítani a tölteléket, hogy a családtagok ne járjanak úgy, mint mi anno a menzán, amikor már a fél buktát felfaltuk, de még mindig nem tudtuk, hogy barackíz vagy szilvaíz rejtezik-e benne.

A bukta behajtogatására rengeteg módszer létezik. A kissé téglalap alakú tésztalapnak először a végeit hajtsuk vissza, majd tekerjük föl a buktát, dolgozzuk el a széleket, majd a hajtással lefele tegyük bele a kikent vagy sütőpapírral bélelt tepsibe. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy meg tudjuk formázni a buktát, akkor semmi vész, csak elő kell kapni a muffinformánkat, és a tésztákat nem téglalapokra, hanem négyzetekre kell vágni. Ebben az esetben a megtöltött négyzetek sarkait összefogjuk, majd összedolgozzuk a széleket, s így pottyantjuk bele a kikent vagy papírkapszlikkal kibélelt muffinformába.

Ha az összes bukta előállt, akkor már csak kicsit pihentetjük a tésztát, s attól függően, hogy miben sül (tepsiben vagy muffinformában), vajat olvasztunk vagy tojást habarunk. A tepsiben sült bukták esetében az olvasztott vajjal történő lekenés azért fontos, mert ennek a kis zsiradéknak köszönhetően a sütés közben összenőtt bukták is könnyen szétválaszthatóak, a muffinbukták esetében pedig a habart tojás segít összetartani a tészta széleit, így akadályozva meg, hogy a töltelék utat találjon a külvilág felé.

A buktát 180-190 fokon (lehetőleg légkeverésen) sütjük addig, amíg a tészták teteje alaposan meg nem színesedik. Figyelem! A tojással lekent kelt tészta sokkal sötétebb árnyalatot vesz fel, mintha nem kentük volna le, így a lekenés nélküli egyedeknél egy kellemes kifli-szín már azt jelenti, hogy elkészültek.

Túrós-barackos bukta

Hozzávalók:
A tésztához:

50 dkg finomliszt
10 dkg cukor
4 dkg élesztő
10 dkg vaj
4 tojás sárgája
csipet só
2-2,5 dl tej
A töltelékhez:
50 dkg félzsíros túró
4 evőkanál cukor
10 dkg mazsola
10 dkg aszalt sárgabarack
1 tojás

Elkészítés: A lisztet átszitálom, majd a tejben egy kis cukorral felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzáadom a megolvasztott vajat, az élesztős tejet, a tojások sárgáját, csipetnyi sót adok hozzá, majd kézzel vagy géppel alaposan kidolgozom. Meleg helyen, letakarva, nagyjából 1 órát hagyom kelni.
Amíg kel a tészta, addig bekeverem a túrót. Az aszalt barackot feldarabolom, a nagyszemű mazsolát is a szakácskés alá eresztem egy kicsit, majd az egészet összekeverem a tojással és a cukorral.
A tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtom, majd kockákra vágom. A kockákat alaposan megtöltöm túróval, a széleit összefogva kis négyszögeket formázok belőlük, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, és olvasztott vajjal megkenem őket.
180 fokra előmelegített sütőbe tolom a tepsit, és a buktákat aranybarnára sütöm.

Szedres kelt bucik vaníliasodóval

Hozzávalók:
A tésztához:

90 dkg  liszt
2 dl tej
6 dkg cukor
5 dkg friss élesztő
20 dkg vaj
1 tojás
csipet só
A töltelékhez:
30 dkg szeder
A vaníliasodóhoz:
1 evőkanál keményítő
12 dkg cukor
5 tojás sárgája
1 rúd vanília kikapart magjai
4 dl tej
2 dl zsíros tejszín
porcukor a tálaláshoz

Elkészítés: Kelt tésztát készítünk: a száraz hozzávalókat egy tálba öntjük. Hozzáütjük a tojásokat és belekockázzuk a vajat. A tejet a cukorral felmelegítjük, de nem forraljuk, belemorzsoljuk a friss élesztőt, és megvárjuk, amíg felfut. Amikor felfutott az élesztő, a tejjel együtt a nagy keverőtálba öntjük, és kézzel alaposan összedolgozzuk. Meleg helyen hagyjuk megkelni egy tiszta textillel lefedve – pl. 50 fokos sütőben, nyitott ajtónál.
A megkelt tésztát egy lisztezett felületen kb. 6 mm vastagságúra nyújtjuk, és egy pizzavágó késsel 5x5 cm-es négyzetekre vágjuk. A négyzetek közepére 2-3 szem szedret teszünk, és a négyzetek csücskeinél fogva összefogjuk, kezünkkel kis labdákat formázunk. Záródással lefelé, szorosan egymás mellé helyezzük a kis labdákat egy kivajazott, kilisztezett kerek sütőformába.
175 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütjük.
Ez idő alatt elkészítjük a vaníliasodót: a tejet a tejszínnel és a vanília kikapart magjaival összemelegítjük. A tojások sárgáját a cukorral és a keményítővel habosra keverjük. A felmelegedett tej-tejszín keverékhez öntjük, és alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett besűrítjük a sodót.
A frissen sült kelt tésztát porcukorral megszórva a vaníliasodóval tálaljuk.

Bukta-receptek még >>>

A tökéletes kelt tészta >>>

Csigák, bukták, briósok és más kelt tészták >>>

Kelt tészta sósan: pogácsa, kifli, stangli >>>

Tökéltes töltött tészták >>>

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin