A világszerte népszerű bruschetta (ejtsd: bruszketta) első darabjai a 15. században valahol egy közép-itáliai parasztkonyhában készülhettek – hogy pontosan ki és mikor tálalta fel a kezdetben kevés olívaolajjal meglocsolt pane bruscatóból (pirított kenyérből) álló ételt, ugyanúgy nem ismert, mint a szegények konyhájából származó számos közismert fogás születése. Az bizonyosra vehető, hogy a pizzához hasonlóan a bruschettát is a szerény körülmények kényszere hívta életre. Évszázadok alatt aztán részben az életkörülmények javulásával, részben pedig a leleményes itáliai szakácsok és háziasszonyok ügyességének, fantáziájának és a rendelkezésre álló alapanyagok végtelen számú variációjának köszönhetően elfoglalta helyét a társadalom szinte minden rétegének asztalán, sőt a luxuséttermek konyhájának kínálatában is.
A BRUSCHETTA A LEGKEDVELTEBB OLASZ ELŐÉTEL
Ha Közép- vagy Dél-Olaszországban járva egy trattoria asztalához leül a vendég, a rendelés felvétele után szinte perceken belül kisebb vagy nagyobb szelet illatos rakománnyal ellátott bruschetta érkezik a tányérokra nem csupán a várakozással töltött idő múlását gyorsítva, de fokozva az érdeklődést a szép sorban feltálalt fogások iránt, és persze rögtön csillapítandó az éhséget. Nem is kell Olaszországba utazni ahhoz, hogy ebben az élményben bárkinek része legyen, elegendő a világ bármely táján egy olasz kisvendéglőt felkeresni – sőt odahaza is könnyedén megvalósítható mindez.
A bruschetta rendszerint ropogós héjú kenyérből, de van, ahol pizzatésztából készül. A legegyszerűbb - és máig az egyik legismertebb változat - frissen pirított kenyérből készül, amelyet még melegen alaposan bedörzsölnek fokhagymával, majd sózzák, és több-kevesebb olívaolajjal meglocsolják, időnként kevés borssal fűszerezik. Ennek az egyszerű bruschettának a lényege a jó minőségű olívaolajban rejlik. November táján számos itáliai olajtermelő teszteli családi és baráti körben a frissen sajtolt olajat ezzel az egyszerűségében is tökéletes falattal.
A közkedveltségében ezzel vetekedő, ha ugyan ezt meg nem előző klasszikus típusra a fokhagymát követően frissen aprított paradicsom és bazsalikomlevelek kerülnek, gyakran aprított fokhagymával, sóval és frissen őrölt borssal fűszerezve – természetesen végül olajjal meglocsolva.
PARADICSOMOS BRUSCHETTA
Hozzávalók 4 személyre
- 8 szelet ciabatta vagy ropogós héjú fehérkenyér
- 4-5 db nagyobb, érett, zamatos paradicsom
- 2 dundi gerezd fokhagyma
- 1 kis csokor bazsalikom
- ½ dl olívaolaj + 2 evőkanál az ízesítéshez
- ízlés szerint só, bors
Elkészítés: A paradicsomok héján kereszt alakban bemetsszük, 1 percre forró vízbe dobjuk, meghámozzuk. ½ cm-esre kockázzuk, tálba rakjuk. A bazsalikomleveleket egészen finomra tépkedjük, hozzáadjuk a paradicsomhoz, sózzuk, borsozzuk, kevés olívaolajjal meglocsoljuk.
A kenyérszeletek mindkét oldalát olívaolajon 1-2 perc alatt megpirítjuk, még melegen bedörzsöljük fokhagymával, ha nagyobb szeleteket pirítottunk, akkor megfelezzük, mindegyikre halmozunk a fűszeres paradicsomból, olívaolajjal meglocsolva tálaljuk.
Olaszország számos vidékének megvan a maga jellegzetes bruschettája, hisz éppúgy bajos volna egységes olasz konyháról beszélni, mint ennek a fogásnak két településen azonos felfogásban készített változatáról.
AZ OLASZOK SOKFÉLEKÉPPEN KÉSZÍTIK
Piemontnak, az ország második legnagyobb tartományának jellegzetes bruschettáját a helyi nyelvjárásban sòma d’ajnak hívják, ami lényegében két, olajban pirított, fokhagymával ízesített egymásra borított kenyérszeletet jelent, amelyek között paradicsomszelet vagy szeletek lapulnak. A sòma szőlőtermelőket, az aj pedig fokhagymát jelent – a munka közben is könnyedén elfogyasztható “szendvics” ötletét is minden bizonnyal a praktikum keltette életre.
Toszkánában a neve fettunta vagy panunto, amelyet leginkább olajjal locsolt kenyérként lehetne visszaadni. Nem is kerül más a pirított kenyérre, mint fokhagyma, olaj és némi tengeri só. Ebben a tartományban azonban olyan helyek is akadnak, ahol meg sem pirítják a helyi jellegzetes sótlan fehérkenyeret, a pane sciocciót, hanem csupán meglocsolják jó minőségű olívaolajjal - és minden egyéb hozzávaló nélkül kínálják, mint fettuntát.
Pescara környékén, a Rómától keletre fekvő Abruzzo tartományban a bruschettára rendszerint sonkaszeletek kerülnek, illetve a helyi specialitás az arrosticini. Ez lényegében olyan bruschettát jelent, amelyet az apróra kockázott, bárány- vagy muflonhúsból készített nyárson sülttel (arrosticinivel) kínálnak.
A déli Calabriában fedda rusciaként ismert, szó szerint pirított kenyérszelet jelentésű bruschettát sóval, oregánóval és borssal vagy pepperoncinóval és természetesen olajjal fűszerezik, de időnként aprított paradicsom, hagyma és fokhagyma is gazdagítja.
Ciabattából, baguette-ből vagy bármilyen ropogós héjú fehér kenyérből a hagyományos változatok mellett nem csupán a fűszerezés gazdagításával, de a sült vagy főtt, esetleg pirított feltétek vagy friss zöldségek kombinációjával is végtelen számú bruschetta készíthető.
Kerülhet a tetejére bármilyen vékonyra szeletelt sült vagy főtt hús, illetve nyers füstölt sonka, hal, számtalan sajtféle, sült paprika, gomba, de akár pástétomok friss zöldségekkel, hagymakockákkal.
.jpg)
