Addig csecsemő a babád, ameddig csak szeretni kell, és nevelni még nem. Mert addig türelem és kitartás kell ugyan, de határozottság, komoly nevelési koncepció és következetesség nem. De most a századik „nem szabad, Míra” után éreztem, hogy az én kis csecsemőm új korszakba lépett. Kiszakadt belőlem egy nagy sóhaj a nappaliban ülve, miközben egy jó anyához méltón ezredszerre is megpörgettem a búgócsigát: „Olyan jó volt, hogy eddig legalább téged nem kellett nevelni”. Hogy mit értek nevelés alatt?
Megtanítani, hogy létezik a „nem”, illetve ennek különböző fokozatai. A „Nem szabad!”, a „Tilos!” és társaik. Na jó, így a második gyerekkel föl vagyok arra is készülve, hogy Míra ezt a szót hajtogatja majd hamarosan sűrűn, és ezzel nem azt akarja majd megtiltani nekem, hogy a konnektorba nyúljak.
Azzal is tisztában vagyok, hogy hiába érzem magam egy nagy, csapzott ,,nem-papagájnak” a nap végére, hogy saját magamat is unom már. Viszont a siker eleinte elmarad, mert Bercilla bájosan mosolyog rám, és közben éppen ugyanúgy püföli apa új tévéjét, eszi a porszívó zsinórját, indul az emeletre a lépcsőn és támad meg rendületlenül minden konnektort. De ez így is van jól, mert az én dolgom vigyázni rá, az övé meg a próbálkozás és tanulás. Az üdvözítő csak a következetesség lehet. Na ebben nem mindig vagyok annyira jó… Természetesen nem a konnektorra és a lépcsőre gondolok, mert ami tabu, az tilos, és kész.
De itt van például az étkezési etikett. Nem az evőeszközök pontos használatára célzok, hanem arra, hogy az etetőszéket arra és úgy használjuk, amire az ki van találva. Tehát: beleülünk, ha eljön az evés ideje, és ülünk benne, amíg anya a szánkba meri az ételt. Míra megörökölte Berci etetőszékét, de egyelőre nem szerette meg. Az első néhány héten még az újdonság erejével hatott, örült, hogy magasban ül és mindent lát. De elmúlt a varázs. Kicsi lányom úgy döntött, tegyünk itt is egy próbát, mit enged ez az anya nevű szolgáló. „Ha elkezdek enni, és kb. az ötödik kanál után elkezdek feszengeni, lecsúszni, izegni-mozogni?” Na ezzel nem arat sikert nálam. Tapasztalataim szerint ez fajul majd odáig, hogy a kis totyogót a lakásban körbe-körbe kergeti a tányérral és kiskanállal az elkeseredett anyuka, és jön az „egy falat a mamának, egy a papának” fogócska. Mondom, hogy nem vagyok - voltam - mindig következetes. Bercivel sok kilométert tettünk meg így. Míránál múlt héten kezdődött, hogy pár falat után becsukja a száját, és izeg-mozog, kínlódik. Ilyenkor higgadtan (na ez sem mindig könnyű) elmondom, hogy megértem, ha nem éhes, fejezzük be, és kiveszem a székből. Ha fél óra múlva éhesen nyafog, befejezzük a korábban elkezdett ebédet. Ha nem hiányolja a maradékot, akkor nem volt éhes eléggé. Nem izgulok. Bercinél 3 éve volt, hogy a főzött étel helyett ilyenkor bontottam egy konzervet, hátha…, aztán mikor az sem jött be, gyorsan gyümölccsel próbálkoztam. Aztán amikor köszönte szépen, és azt sem ette meg (pedig igazán megsajnálhatta volna túlbuzgó anyját), az idegösszeomlás szélén a földhöz vágtam a pürét. Ennek egyetlen haszna azért mégis volt: amire eltakarítottam a romokat, le is nyugodtam. Szerencsére ez a történet ma már engem is csak mulattat, és ha Míra nem eszik meg mindent egyszer-egyszer, nem keresem az okokat.
Most egyébként is bocsánatos „bűn” az étvágytalanság, mert fogat növeszt. Ráadásul a téli időszámítás és óraátállás sem tett jót a bioritmusának, hiszen étkezési időben már rettenetesen álmos.
Egyébként az étkezés közbeni játékot sem engedem. Nincs pürébe mártogatott rágóka, kisautó, fakocka. Ezt korábbi védőnőnk tanácsolta, és meg is fogadtam.
Amibe szívesen belementem a héten, az megint egy olyan aprócska lépés, aminek eljött az ideje. Ugyanaz a sütőtök pürésítve nem igazán tetszett, de tányérról a tökszelet kikanalazva egész másképp festett. Két szeletet Bercilla pocakjába pakoltunk tegnap este. Ezt csinálom ma a krumplival ebédre is. A cukkinit a hússal leturmixolom, és a tört krumplival együtt kanalazom majd a kicsi madár szájába. Remélem, örül majd, hogy úgy eszik, mint a nagyok. Így aztán hamarosan tényleg eljutunk a sült csirkecombig. :-)
Ui: Apával a héten is kirúgtak a hámból. Most a máglyarakás sült almaszeleteit ették lopva villával. Egy falat a babának, egy apának…
-(1).jpg)
