Bár a magyar népi kultúrában nincs hagyománya, manapság mégis szinte kötelező jelleggel virslit eszünk újévkor. A szokás nyilván német, illetve osztrák hatásra terjedt el hazánkban. Ismerd meg a frankfurti és a bécsi virsli történetét!
Frankfurt am Main városában már az 1270-es években kitalálták, hogy péppé vert sovány sertéscombot, valamint tokaszalonnát és fűszereket tejjel elkeverve juhbélbe töltenek, és a kis kolbászkákat bükkfa füstjén tartósítják. A Frankfurter Würstchen (röviden: Frankfurter) azóta is töretlen népszerűségnek örvend és 1860 óta földrajzi eredetvédettséget élvez.
A bécsi virsli atyjaként tisztelt Johann Georg Lahner (1772–1845) az akkoriban szokásos szakmai vándorútja során érkezett Bécsbe, ahol állítólag szemet vetett rá egy idősebb bárónő, aki anyagilag támogatta. Más források szerint a Frankfurtban hentesnek tanult jó kiállású legény egy ismeretlen hölgytől kapott 300 guldent, hogy saját üzletet nyisson. Lahner a külvárosban, a mai Neustiftgasse 112. alatt kezdett kísérletezni az eredeti receptúra tökéletesítésével.
Míg Frankfurtban a szigorú céhes előírások miatt a mészárszékek vagy csak sertést, vagy csak marhát dolgozhattak fel, Bécsben megengedőbb volt a szabályozás, és Lahner a tradicionális alapmasszában a sertéshús egy részét a bőven rendelkezésre álló magyar, galíciai és német marhák húsával váltotta ki, a kolbászkákat pedig füstölés után 72 fokos vízben megfőzte. 1805. május 15-én kiakasztotta a kirakatba az első bécsi frankfurtikat, amelyekre gyorsan rákaptak a bécsiek. Az iparosok ebédre ették pereccel, a művészek és az előkelőségek villásreggelire fogyasztották fehér kenyérrel.
Az újdonság híre eljutott a császár fülébe, aki magához kérette Lahnert. A hentesmester egy fedeles ezüsttálcán vitt kóstolót az uralkodónak. I. Ferenc jó étvággyal elfogyasztotta a roppanós finomságot, amely napi kedvenc eledele lett, és soha nem mulasztotta el jóféle bécsi sörrel leöblíteni.
A Lahner-féle bécsi virsli kedvelőinek táborához olyan hírességek is csatlakoztak, mint Schubert, Grillparzer, Nestroy vagy Johann Strauss.
Főúri körökben a bécsi frankfurtert eleinte késsel-villával ették, aztán Pauline von Metternich (1836–1921), az ördöglovas Sándor Móric lánya szakított az udvari etikettel. A grófnő, aki Párizsban Eugénia császárnéval együtt diktálta a trendet és a bécsi társasági életben is mérvadónak számított stílus dolgában, egyszerűen letette az evőeszközt, és minden teketória nélkül kézzel kezdte tunkolni a virslit a mustárba, tormába.
Lahner megbecsülését mutatja, hogy 1842-ben megkapta a bécsi polgárjogot, amit abban az időben nagyon nehéz volt megszereznie egy bevándorlónak. Tehetős emberként hunyta le a szemét, és halála után egyik fia vette át az üzletet, aki később nagy húsfeldolgozó üzemet alapított.
.jpg)
-(1).jpg)
.jpg)
