A lengyel eredetű, közepén lyukas péksütemény egyes források szerint már a XVII. században kedvelt volt. A különféle eredettörténetek ugyan eltérnek egymástól, de abban mindenki egyetért, hogy a bagel a feltalálását követően hamar népszerűvé vált.
A bagel tésztája nagyjából megegyezik a többi péksütemény tésztájával. Érdemes magasabb sikértartalmú, úgynevezett kenyérliszttel készíteni, a tésztájába kerülhet egy kevés cukor, pici fűszerrel is ízesíthetjük.
A bagel elkészítésének első sarkalatos pontja, hogy hogyan is lesz lyukas. Két út is áll a készítő előtt, ha szép, kerek, pálcára fűzhető péksüteményt szeretne.
Egyrészt készíthetünk zsemlét, amibe aztán – a fánkhoz hasonlatosan – az ujjunkkal vagy egy fakanál nyelével lyukat ütünk, illetve sodorhatunk egy hosszú kígyót, amelynek két végét ügyesen összedolgozzuk. Bár az első megoldás jóval könnyebbnek tűnik, sajnos igazán mutatós eredményt, csak a második módszerrel kaphatunk. A befúrt luk ugyanis a legtöbb esetben – a tésztában lévő élesztőnek köszönhetően – összezsugorodik, sőt el is tűnik, mire kisül a bagel. A kígyóból készített karika sokkal szebben megőrzi a formáját.
A bagelelkészítése azonban nem csak a közepén trónoló lyuk miatt tér el a megszokott péksüteményekétől, hiszen ez az egyetlen kenyérféle, amit sütés előtt meg is kell – egy picit – főzni.
A bagel készítésénél nagyon észnél kell lennünk, a tepsiknek előkészítve kell várniuk a tésztát, a mézzel vagy cukorral édesített víznek egy nagyobb lábasban már a platnin kell finoman forrnia. S ha minden adott, akkor az elkészített tésztagyűrűk mindkét oldalát egy-egy percet főzzük a vízben, majd óvatosan - hogy a formája megmaradjon – átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire, habart tojással lekenjük és már mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe.
Ha tovább szeretnénk cifrázni, akkor a tojással lekent tésztát megszórhatjuk szezámmaggal, egész mákkal, fekete szezámmaggal, sőt a tésztába tehetünk áfonyát, mazsolát is vagy más, apróra vágott aszalt gyümölcsöt is tehetünk.
-(1).jpg)
