Az ünnepi asztal

Az előkészületeknél szinte mindenki szembesült már azzal a problémával, milyen jó is lenne sok hely és egy szép nagy asztal, hogy lehetőleg minden kényelmesen elférjen az asztalon. Ilyenkor jön jól a bővíthető, kihúzható asztal, de kis praktikákkal, összetolt egyéb bútorokkal is varázsolhatunk.

Nem mindegy azonban, hogy mivel fedjük le az alkalmi asztalokat. A legtöbb családnál ilyenkor a régi családi örökség féltve őrzött szőtt terítői, damasztabroszai, ezeket akár kombinálhatjuk fényes, áttetsző anyagokkal, pl. organzával. Egyetlen dologra érdemes mindenképp figyelmet fordítani: csak egymáshoz illő anyagokat kombináljunk. Színben, mintában, anyagban egyaránt. Gyakran a hófehér abrosz a legideálisabb választás – erre gyakorlatilag bármilyen étkészlet kerülhet. A sötét tónusú, egyszínű terítők fehér vagy világos mintázatú tányérokkal, tálakkal, kiegészítőkkel lesznek elegánsak.

Ne felejtsük, hogy a terítés elsősorban a komfortérzetet és az ünnepi fényeket hivatott emelni – minden esetben eszköz, soha nem jó, ha hivalkodóvá válik.  A szépen megmunkált vagy épp üvegasztalokra például elegendő textil, bambusz vagy rattan étkezési alátéteket (szettet) helyezni.

Ha akad a háztartásban kellő számban nagyméretű lapos tányér, különösen feldobja az étkezés hangulatát, amennyiben ezek kerülnek egy textil vagy bambuszalapra – alátéttányérként. Egyben óvják is az asztalt a forró ételektől, és a többi tányért kell csupán folyamatosan cserélni rajta, ahogy változnak a fogások.

Alapszabályok a terítésnél

Vannak a terítésnek olyan alapszabályai, amelyekkel nem árt, ha a vendégváró tisztában van. Mindig csak annyi tányért, poharat és evőeszközt helyezzünk az asztalra, amennyi feltétlenül szükséges a többfogásos menüsorhoz! Fontos, hogy kényelmesen lehessen enni, beszélgetni, és senki ne borítsa magára helyszűkében a forró levest vagy épp a mártást. Só és bors mindig legyen az asztalon – soha nem lehet tudni, ki szeretné továbbfűszerezni a fogásokat.

Akár papír-, akár textilszalvétával terítünk, annak mindig a tányér bal oldalán van a helye. A textilszalvétát, amely az igazán ünnepi alkalmakhoz megfelelő választás, a vendégeknek illendő az étkezés kezdetén széthajtani vagy kivenni a szalvétagyűrűből (ez akár lehet saját készítésű darab fémből, papírból, szalmából is), és a combunkra helyezni, nem pedig partedliként a felsőruházatba illeszteni.

Ha többfogásos menüvel készülünk, többféle ital is jár hozzá. Vizespohár nélkül elképzelhetetlen az étkezés, amibe akár gyümölcslé, akár ásványvíz kerül, célszerű a lapos és mély tányérok elé helyezni, hogy könnyen elérhető legyen.

Ha pezsgős vacsoráról vagy ebédről van szó, a pezsgőspohár legyen az első a sorban, amit soha nem szabad színültig tölteni – a nemes ital ne a terítőre folydogáljon. A borospoharak elhelyezése - éppúgy, mint a többféle evőeszközé - könnyű és logikus sorrendet, a fogyasztásét követi, jobbról balra.

A hideg előételekhez, salátákhoz, tenger gyümölcseihez, halakhoz, csirke- vagy pulykahúsból készült fogásokhoz fehérbor illik, amelyeket rendszerint kisebb méretű, enyhén öblös, talpas pohárba öntünk. A fűszeresebb ételekhez, marha- vagy vadhúsokból készült fogásokhoz a testes vörösborok az ideális kísérők – pincehőmérsékleten kínálva. Ha sajttal és gyümölccsel zárul az étkezés, a sajtok fajtájától függően érdemes italt választani. Az érett, nehéz sajtokhoz jobban illik a vörösbor, míg a félkemény, könnyebb típusok mellé a fehérbor a jó választás. Ha desszertborokkal is készülünk, a kisméretű, talpas pohár kerüljön a sor végére.

Az aperitiffel kezdett ebédhez vagy vacsorához nem szükséges az apró poharakat az asztalra ügyeskedni, tálcáról kínálva ki-ki felhajthatja belőle az étvágyserkentő vagy szíverősítő italát. Az üres poharakat pedig könnyedén letehetjük a konyhában.

Az evőeszközök asztalra helyezésének alapszabálya, hogy a kanál és a kés mindig jobbra, a villa mindig balra kerül a tányér vagy tányérok mellett. Ez utóbbiakból sem érdemes kettőnél többet egymásra helyezni – ha az előétel kínáló tálon kerül az asztalra, egy nagyobb és egy kisebb lapostányér elegendő, a leveshez ilyenkor célszerű kisebb tálakat választani, és személyenként feltálalni.

Hagyományosan egy háromfogásos menü (leves-főétel-desszert) elfogyasztásához lapos és mélytányér kerül egymásra az asztalon, de ha pl. krémlevest kínálunk, a mélytányér ízléses leveses csészével, illetve kis tállal is helyettesíthető. Ha hideg vagy meleg előétel helyettesíti a levest, azt akár porciózva, szépen díszített tányérokon is szervírozhatjuk, ha már mindenki helyet foglalt. Az egyes fogásokat mindig igyekezzünk megfelelő hőmérsékleten kínálni, ne legyen tűzforró vagy jéghideg a leves, a főétel és a köret se langyosabb a kényelmesen fogyaszthatónál, a desszert pedig jellegétől függően szintén megfelelő állagú és hőmérsékletű.

Még gyakorlott szakácsok számára sem ajánlatos komoly vendégség számára vadonatúj receptekkel próbálkozni – épp elég stresszel jár a vendégség lebonyolítása. A jól begyakorolt ételek vagy ételsor komoly biztonságérzetet ad minden vendéglátónak.

Az étkezés megkezdésére, régi illemtankönyvek tanúsága szerint is, rendszerint a ház asszonya vagy ura adja meg a megfelelő jelet azzal, hogy szájához emeli a kanalat, miként az ebédet vagy vacsorát záró: kávét? teát? kérdés is tőle hangzik el.  

Vendéglátóiparban kicsit járatosak jól tudják, hogy a tálalás mindig balról, a leszedés mindig jobbról történik – nem nehéz megjegyezni, és még a népes társaságban elköltött ünnepi étkezés logisztikája is egyszerűbb, ha nem összevissza kell egyensúlyozni a tálakkal.

A dekoráció

Minden ünnepi díszbe öltöztetett lakás és asztal fényét emeli néhány szál virág vagy gyertya – de itt is fontos szempont az ízléses, visszafogott díszítés.

Tagadhatatlan, hogy az ünnepi asztalt a jól megválasztott teríték mellett a dekoráció teszi különlegessé. Ezek a tárgyak azonban soha ne jelentsenek akadályt az étkezés során, hanem valóban okozzanak örömet. Ha a túl magas gyertyatartótól nem látják egymást a társaság tagjai, beszélgetni sem tudnak, ráadásul a tálakból is körülményes tányérra szedni az ételeket – célszerű minden kiegészítőt úgy az asztalra helyezni, hogy az étkezést és a társasági együttlétet a legkevésbé se zavarja.

A büféasztal is jó megoldás

Terítés szempontjából lényegesen egyszerűbb a helyzet, ha büfé jellegű az ünnepi étkezés – ilyenkor egy nagy asztalra vagy asztallá varázsolt bútorra kerülnek az egyes fogások, és ki-ki azzal pakolja meg a kisebb méretű tányérját, amit a legjobban szeret.

A büféasztalra érdemes külön szekcióban elrendezni a poharakat, tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, valamint külön tálakon a könnyen fogyasztható fogásokat a megfelelő tálaló evőeszközökkel. A klasszikus ünnepi húsleves nem a büféasztalok kínálatát bővítő előétel, a szezonnak és fantáziánknak megfelelően készített saláták, kenyérszeletek, pástétomok annál inkább. Mivel ilyenkor többnyire ácsorogva, beszélgetés közben falatozik mindenki, akkorára érdemes szeletelni, darabolni a péksüteményeket, húsokat, süteményeket, amekkorát kényelmesen, akár egyetlen falatként elfogyaszthat bárki.

Karácsonyi készülődés, karácsonyi receptek és saját készítésű ajándékok >>>