Keress receptre vagy hozzávalóra

Az örökzöld rozmaring

A grillpartik sztárja, a mediterrán hangulat hírnöke az örökzöld rozmaring. Az ókorban gyógyászati célokat szolgált, ma már inkább az íze miatt fogyasztjuk.

A Földközi-tenger térségében és Portugáliában őshonos rozmaring használata nem meglepő módon az ókori egyiptomiakig nyúlik vissza. Az egyiptomiak az ételeik ízesítése mellett a fáraó múmiája mellé bekészített túlvilági túlélőkészlethez is tettek pár ág rozmaringot. Az egyiptomiak után a görögök, majd a rómaiak is előszeretettel használták, mind kulináris, mind gyógyászati célokra ezeket az aromás örökzöld leveleket.

A rozmaring az egyik legrégebbi füstölőnek számít, aminek elsősorban igen egyszerű gazdasági okai voltak. Mivel a rozmaring a mediterrán térségben elég nagy mennyiségben és vadon termett, így a szegényebb rétegek számára könnyebben elérhető volt, mint a drága tömjén és mirha alapú füstölők. Rozmaringot égettek a szentélyekben is, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és a betegségeket. Az ókori görögök hittek abban, hogy a párna alá rejtett rozmaringág megóv a rémálmoktól, az ártó szándékú szellemektől, és jó alvást biztosít. Ezen kívül a kis zöld növény a tornác fölé lógatva távol tartja a tolvajokat, megtartja a házban az egészséget, és megakadályozza, hogy a különböző szellemek, koboldok vagy tündérek ellopják a csecsemőket.

A görögök szerint a rozmaring nem csak a rontásokkal szemben volt hatásos, hanem az ész pallérozására is szolgált. Mind a görög tudósok, mind az őket utánzó diákok előszeretettel hordtak rozmaringágakat a hajukban - javítandó a szellemi teljesítményüket. A memóriával összefüggő emlékezet szimbólumává is vált idővel a rozmaring, olyannyira, hogy a gyászolók gyakorta dobtak a sírba rozmaringágat, annak jelképeként, hogy emlékezetükben megőrzik az elhunytat. (A rozmaring egyébként tényleg javítja a vérkeringést és biztosítja az agy jobb vérellátottságát, valamint javítja a koncentrációt.)

Amellett, hogy védett, memóriazavart hárított, még a molyokat és az egyéb lepkeféléket is távol tartotta a rozmaring, épp ezért a száradó ruhákra is gyakorta terítettek rozmaringágakat, hogy a ruha magába szívja a növényben rejtező illóolajat, és így védettséget nyerjen a kártevők ellen, s nem mellesleg remek illatra tegyen szert.

A rómaiaknál Plinius és kortársa, a De Materia Medicát jegyző Dioscorides is ír a rozmaring felhasználásáról és az orvosi gyakorlatban történő alkalmazásáról.

A rozmaring Európában először a római légióknak köszönhetően terjedt el, majd igazi népszerűségre a középkorban tett szert.  Spanyolországban a 13. századtól termesztették, ahol a gyógyászati és gasztronómiai karrieren túl szintén szellemkivédésben jeleskedett a rozmaring. A spanyolok konkrétan a boszorkányok elleni küzdelemben vetették be ezt a fűszert, és a hosszas országúti gyaloglások alkalmával tűztek 1-1 szálat a kalapjukra, hogy oltalmat nyerjenek az útonállókkal szemben. Valamint úgy tartották, hogy ha egy férfi közömbös a rozmaring illatával kapcsolatban, akkor valószínűleg érzéketlen az élvezetek iránt is.

Magyarországon a legenda szerint Árpád-házi Szent Erzsébet gyógyult meg a rozmaringnak köszönhetően. Állítólag a megbénult királynőt egy remete ápolta, aki rozmaringos borral dörzsölte naponta a végtagjait. Ennek a legendának a hatására vált ismertté a középkorban a „magyar víz” és annak gyógyító hatása.

A rozmaring - az emlékezés mellett - a hűség jelképévé is vált a sok évszázad alatt. Sok esetben viselt a menyasszony rozmaringkoszorút, ami a hűség mellett a szeretetet és a barátságot is jelképezte. A sok feleséget elfogyasztó VIII. Henrik szerencsésnek mondható negyedik neje, Klevei Anna is rozmaringkoszorúval a fején állt az oltár elé. Akkortájt a jómódú családok körében divat volt az esküvői ceremónián résztvevő vendégek között aranyozott rozmaringágakat osztogatni, hogy a násznép jó szívvel emlékezzen a jeles eseményre.

Az emlékezet és a rozmaring kapcsolatának talán egyik legszebb példája Shakespeare Hamletjében található, ahol a már bomlott elméjű Ophelia gyűjt csokornyi vadvirágot, köztük rozmaringot is, s közben ezt mondja Laertesnek: "Itt egy rozmaringszál az emlékezetre, kérlek rózsám, hogy jussak eszedbe.".(V. felvonás, IV. szín)

Az ókori gyógyítók mezsgyéjén haladva a középkori doktorok is hittek abban, hogy a rémálmok és a szorongásos betegségek legjobb gyógymódja, ha a beteg párnája alá rozmaringágat helyeznek. A középkorban azonban arra is rájöttek, hogy a kórházak levegőjének javítása érdekében és a fertőzések terjedésének megakadályozása végett a kórtermekben érdemes borókabogyót és rozmaringot égetni. Ezt a gyakorlatot aztán később is alkalmazták a francia orvosok a második világháború alatt.

A rozmaring a keresztények között is hihetetlen népszerűségre tett szert, mivel úgy tartották, hogy Mária az Egyiptomba történő menekülés idején a köpenyét egy rozmaringbokorra terítette, és a növény eladdig fehér virágait Mária kék köpenye megszínezte.

A fertőzések elleni harcban, a kórházak levegőjének javítása mellett más szerep is jutott a rozmaringnak. A középkori orvosok erősen hittek abban, hogy a növény védelmet nyújt a pestis ellen, így aztán amikor a 1603-ban a bubópestis 38000 londonival végzett, a rozmaringkereslet annyira fellendült, hogy aranyárban lehetett csak a növényhez jutni.

A rozmaring ugyan nem csodaszer, de az is igaz, hogy az 1630-as pestisjárvány idején Toulouse-ban felfigyeltek néhány tolvajra, akik fertőzött házak fosztogatásából tartották el magukat, kirabolták a betegeket és a halottakat, s ennek ellenére semmi bajuk nem lett, nem fertőződtek meg. Végül elkapták őket, s ugyan a bíró kimondta rájuk a halálos ítéletet, mégis megmenekültek, mert elárulták, hogy mivel védték magukat a halálos kórság ellen. Kiderült, hogy a tolvajok gyógyfüves borecettel dörzsölték be magukat minden egyes portyájuk előtt, így úszták meg a pestist. A borecetbe az alábbi fűszereket keverték: zsálya, kakukkfű, majoránna, levendula, rozmaring. A tolvajok által meghatározott receptúra alapján egészen a 20. századig állították elő a 4 tolvaj ecetjét, ami a benne lévő baktériumölő hatással bíró gyógynövényeknek köszönhetően tényleg segített távol tartani a nyavalyákat.

A rozmaring szerepe jelentős a népi gyógyászatban is. Nyugtató hatása mellett vizelethajtó, gyomor és emésztést könnyítő, görcsoldó és fertőtlenítő hatással bír. Jól kezeli a fáradtságot, a neurotikus problémákat, a fejfájást. Ösztönzi az immunrendszert, javítja a vérkeringést. Segít megelőzni a korai hajhullást, valamint segít helyreállítani a fejbőr egyensúlyát, erősíti a hajat.

Mind belsőleg, mind külsőleg alkalmazható. A rozmaringból nyert illóolaj viszont csak és kizárólag külsőleg alkalmazható!

Rozmaring a konyhában

A rozmaringot a gasztronómia területén először a fahéjhoz hasonlatos tulajdonságai miatt – miszerint a kevésbé friss hús romlott szagát képes elfedni – kezdték el használni, és amikor a higiéniai körülmények javultak, a rozmaring nem kopott ki a konyhákból, sőt a nyár elképzelhetetlen nélküle. Leggyakrabban húsokhoz használjuk. Legjobban a báránnyal harmonizál, de a csirkétől a marháig bármilyen húshoz érdemes adni. A raguk mellett az egyben sült húsok fűszerezésére, pácolására is alkalmas, de gyakorta használjuk zöldségekből készített levesek, főzelékek, salátát ízesítésére is.

A rozmaring egész évben frissen áll rendelkezésünkre, nem túl igényes növény, így ha elég vizet kap, akkor egy cseréppel könnyedén nevelhető teraszon, ablakpárkányon vagy lakásban egyaránt. Ha nincs otthon friss rozmaringunk, akkor választhatunk, hogy őrölt vagy morzsolt szárított rozmaringot veszünk-e. A rozmaring tűlevelei a legtöbb zöldfűszerrel ellentétben nem puhulnak fel teljesen a főzés során, így érdemes őrölt verziót is tartani, mert bizonyos esetekben szerencsésebb azzal főzni, mint a tűlevéldarabkákkal bajlódni. Ha a levél mellett döntünk, akkor viszont jó fűszerlabdába zárva az ételhez adni.

Ha friss vágott rozmaringot veszünk, egy pohár vízben tároljuk rövid ideig, vagy nedves konyharuhába csavarva tarthatjuk 1-2 napot a hűtőben. De ki is száríthatjuk a csokrot, ha száraz, hűvös helyen fel tudjuk lógatni. A szárított rozmaringot lezárt edényben, sötét, hűvös helyen tároljuk.

A rozmaring egyébként nagyon jól muzsikál sok más fűszernövénnyel, nem véletlen, hogy sok esetben a bouquet garni (ejtsd: buké gárni) része. A csokor részét képező kakukkfű, petrezselyem és babérlevél mellett a majoránna, a bazsalikom, a zsálya, az édeskömény, a tárkony és a borsikafű is jó partnerei a rozmaringnak.

A húsok és a zöldséges ételek fűszerezése mellett tehetünk egy kevés rozmaringot a kenyértésztába, tojásos ételekbe, a húsok sütése előtt az olajba is dobhatunk egy ágacskát, készíthetünk vele fűszervajat a nyári grillhúsok mellé, esetleg a parázsra is dobhatunk néhány ágat a húsok sütése előtt. A rozmaringból csempészhetünk egy keveset gyümölcssalátába is, vagy főzhetünk belőle nyugtató hatású teát. Emellett még tejes desszertekhez is remek ez a fűszer. Crème brûlée-hez vagy tejsodókhoz, fagylaltokhoz, tejespitéhez, esetleg piskótákhoz is nyugodtan adható, mértékkel.

Rozmaringos focaccia

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
3 dkg friss élesztő
15 g só
2 csipet nagy szemű só
2 csipet rozmaring
2 dl meleg víz
5 + 1 evőkanál olívaolaj

Elkészítés: A lisztet átszitálom, beleöntöm a kenyérsütőbe. Hozzámorzsolom az élesztőt, a lelkiismeretesen kimért sót, 5 evőkanálnyi olívaolajat, hozzáadom a meleg vizet, és elindítom a programot.

Másfél óra múlva kiszedem a bucit, hat részre vágom. Ezeket alaposan átgyúrom, ujjnyi körré nyújtom, majd sütőpapíros tepsire teszem.
A sütőt 250 fokra előmelegítem.

A kicsit kelni hagyott tésztaköröket megkenem olívaolajjal, megszórom sóval, rozmaringgal, esetleg alaposan leitatott olívabogyóval, és nagyjából 10-15 perc alatt készre sütöm.

Sütőtök baconnel és rozmaringgal

Hozzávalók:
1 méretes, kilónyi sütőtök
20 dkg bacon
3 ágnyi rozmaringlevél
frissen őrölt bors
1 szeletnyi zsírszalonna

Elkészítés: A tököt meghámozom, félbevágom, a magokat egy grapefruit-kanállal könnyedén kikapom, majd két kockacukornyi darabokra metélem. Ezeket egy méretes tepsibe teszem.

A rozmaringleveleket lehúzom a szárról, finoman, nem túl apróra vágom, a tökre szórom. A bacont felcsíkozom, egy kevés zsírszalonnát is felkockázok, ezt is a tepsibe öntöm. Sót és kevés borsot is szórok a hozzávalókra, alaposan átforgatom őket, fóliával fedem, és a 200 fokon duruzsoló sütőbe dugom. 40 perc múlva ránézek. Elvileg addigra puhának kell lennie a töknek. Ha van hozzá kedvem, akkor a grill alatt lepirongatom kicsit. 

Rozmaringos receptek >>>

  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások

mijutka 7 évvel ezelőtt
Nagyon érdekes információkkal gazdagottam a cikkből, köszönöm! Nekem a konyhaablakban van egy szép kis bokor már évek óta.