Az 1960-as évek végén Presztízs című egypercesében Örkény István feledhetetlen emléket állított ennek a különlegességnek: „Beállítottuk egy hamutartóba, néztük. Körbejártuk, barátkoztunk vele, dicsértük, milyen szép és egzotikus. A tetején külön növény hajtott ki belőle, valami pálmaféle; ha locsolnánk, vagy vízbe tennénk, talán hamarosan nagyra nőne és kivirágzana.” – írja. Ugyan a novella egy mérsékelten sikeres ananász-kóstolást örökít meg, mégis híven mutatja, mekkora csodának számított még a 20. században is, ha magyar ember hozzájutott egy igazi ananászhoz!
Pedig a 19. században Magyarországon is kísérleteztek termesztésével, nem is akárhol!
Hol terem az ananász?
A broméliafélék családjába tartozó, akár 120 cm hosszú leveleket is növesztő, nem ritkán 70-150 cm magasságot is elérő ananász (tudományos nevén: Ananas comosus) kifejezetten melegkedvelő növény. Őshazájának a Dél-Amerikától Mexikóig húzódó terület tekinthető, ahol már a prekolombiánus időkben termesztették, sőt valódi csodatévőként tisztelték.
Európába spanyol közvetítéssel került. Minden valószínűség szerint maga Kolumbusz hozta magával a kontinensre 1493-ban, második útjáról Guadelupe-ról (a mai Kis-Antillákhoz tartozó szigetcsoportról), ahol a helyi lakosság ajándékozta meg a különleges gyümölccsel. Mivel a spanyol felfedezőt és útitársait egyértelműen méretes fenyőtobozra emlékeztette az illatos, a bennszülöttek által szívesen fogyasztott gyümölcs, ezzel a névvel illették – az angol pineapple (szó szerint ’fenyőalma’) szó ma is őrzi a hajósok névadási gyakorlatát.
Az ananász szó a dél-amerikai országokban beszélt guarani nyelvből ered, amelyben „naná”-ként ismert, a tudományos elnevezésben ehhez társult a latin comosus, vagyis ’üstökkel rendelkező’ jelentésű szó, amely a gyümölcs tetején található levélzetre utal.
Európában eleinte némiképp idegenkedtek tőle, a 16-17. századtól azonban megjelent az egzotikus növények termesztésére létrehozott melegházakban, sőt Indiába is eljutott, Dél-Amerikában pedig ekkoriban már komoly ananász-ültetvényekről számolnak be a krónikák. A 18-19. század során Európa-szerte mind több „ananászházat” építettek a trópusi gyümölcs termesztésére, ez idő tájt jelent meg hazánkban is először.
Az Alföldön Glatzék grófi kastélyában, a nyugati országrészben pedig az Esterházy család üvegházaiban termett az egzotikus csodagyümölcs. Egy 1830-ból származó adat szerint, Kismartonban az éves ananásztermés mintegy 400 darab volt – igaz ugyan, hogy zamatai meg sem közelíthették a karibi és latin-amerikai gyümölcsökét, de szépségük bátran versenyre kelt azokkal.
Mára igen sok fajta (közel 100 féle) ananászt termelnek, de a dísznövényként tündöklőket nem számítva, a fogyasztásra alkalmas gyümölcsök alapvetően 3 nagy típusra oszthatók: két fehérhúsúra, az úgynevezett spanyolra és a királynőre, valamint egy sárga húsúra.
Az ipari forradalom kora nem hagyta érintetlenül a mind szélesebb néprétegek számára elérhetővé vált ananászt. A termelés gépesítését, amelyre Hawaii szigetén tettek először kísérletet, rövidesen követte ugyanitt a konzervgyártás, amelynek köszönhetően aztán a világ minden szegletébe jutott a gyümölcsből - és a sziget fő exportcikkévé vált. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rég nem Hawaii a legnagyobb ananásztermelő és exportőr. Világviszonylatban ma Brazília, a Fülöp-szigetek (itt már a 16. század óta hasznosítják levélrostjait is szövetek készítéséhez) és Costa Rica állnak dobogós helyen, mégis számos ananásszal készült fogás utal (legalábbis nevében) a sziget jelentőségére. Ki ne ismerné az ananásszal megrakott Hawaii pizzát?
A lényeg a friss gyümölcsben lakik
Az ananászt ősi termőterületein, már jóval megelőzve Európába érkezését valódi csodagyümölcsként fogyasztották. Az egészségre gyakorolt rendkívül kedvező hatásai mesés ízével ötvöződnek. Tisztító, szépítő, egészségőrző, sőt néhány indiántörzs hite szerint még a férfiasságra is kedvező hatást gyakorló gyümölcs komplex összetevőinek köszönheti rendkívüli közkedveltségét.
Az sem véletlen, hogy a 20-21. század népszerű tisztító kúrái, diétái kifejezetten ajánlják az ananász fogyasztását. Egyes vélemények szerint 2 hétig napi 10-15 dkg friss ananász rendszeres fogyasztásával (természetesen kalóriaszegény étrend mellett, sok mozgással) már szép eredmények érhetők el a felesleges kilókkal vívott küzdelemben. Az ananász csodatévő híre a számos benne található vitamin, valamint rendkívül magas rosttartalom mellett egy különleges fehérjebontó enzimkeverékének köszönhető. Ez nem más, mint a bromelin vagy bromelai (nem összetévesztendő a broméliával!), amelyet 1957 óta használnak orvosi célokra. Senkit ne tévesszen meg azonban az a téves közkeletű vélekedés, miszerint a friss gyümölcs szeleteinek falatozásával a szervezet felesleges zsírkészlete hipp-hopp eltűnhet!
Ma már tudományos cikkek bizonyítják, hogy bár az ananász természetes formájában tartalmazza a bromelint, a gyors zsírégetéshez lényegesen nagyobb koncentrációban szükséges a szervezet számára, mint amekkorában a gyümölcshús tartalmazza (önmagában persze ez még kevés a gyors a fogyáshoz).
A gyulladáscsökkentőként, visszértágulatok gyógyításában, valamint fehérjebontásban, szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében is igen hatékony vegyületet az ananász gyümölcséből és szárából nyerik ki, és nagy koncentrációban kerül táplálék-kiegészítőkbe, gyógyszerekbe. Ez nem azt jelenti, hogy az ananász fogyasztása ne segítené elő a karcsúsodást, és ne lenne rendkívül egészséges gyümölcs, épp ellenkezőleg!
A bromelin mellett ugyanis folsavat, kalciumot, káliumot, mangánt, magnéziumot, vasat éppúgy nagyobb mennyiségben tartalmaz, mint A-, B- és C- és E-vitaminokat. Már 30 dkg friss ananász fedezi a 2000 Kcal-ás étrend melletti napi C-vitamin-szükségletet! Az emberi szervezet számára kitűnően hasznosítható, egészséges összetevők mellett nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy rendkívül magas rosttartalma igen jótékony hatást gyakorol az emésztőszervrendszerre.
Illata és különlegesen ízletes aromái olyannyira ellenállhatatlanná teszik, hogy a legkevésbé sem okoz nehézséget időnként ananászkúrára fogni magunkat! Valódi egészségkoncentrátum, hisz immunerősítőként, gyulladáscsökkentőként is bizonyítottan hatékony.
Tény azonban, hogy a bromelin teljes mértékben, a vitaminok pedig jórészt elvesznek a konzerválás, hőkezelés során, ezért aki élvezni akarja valamennyi jótékony tulajdonságát, érdemes friss gyümölcsöt fogyasztania.
Hogyan válasszunk ananászt?
Honnan lehet tudni, hogy melyik példányt érdemes hazavinni a piacról, közértből? A legbiztosabb módszer, ha kemény, de érett, illatos gyümölcsöt választunk. Mivel nem tartozik az utóérők közé, tanácsos kerülni mind a túlságosan zöld héjú példányokat (ezek éretlenek és meglehetősen savanyúak vagy ízetlenek – talán az Örkény-novellában szereplő gyümölcs is ilyen lehetett), mind pedig a sárga, elszáradt levélzettel rendelkezőket (ezek már régóta árválkodhattak különféle raktárakban). A legbiztosabb módszer, ha megszagoljuk, és a friss gyümölcs illatát érezzük. Vannak, akik ennél is továbbmennek, és az ananász néhány zöld levelét határozottan megfogják, ha a levél könnyedén kihúzható, érett példánnyal van dolgunk – ezt persze a kereskedők mérsékelten tolerálják.
Ha pedig már hazavittük a tökéletes példányt, fogyasszuk el minél hamarabb! A hámozás legegyszerűbb módszere, ha a két végét méretes, éles késsel lemetsszük, a héját pedig hosszanti irányban távolítjuk el. Ezt követően érdemes hosszában félbevágni, ha csak nincs a háztartásban olyan speciális eszköz, aminek segítségével biztonsággal átfúrhatjuk a gyümölcs közepét. Mivel erősen rostos gyümölcs, a közepén található fás résztől jó, ha megszabadulunk – nem véletlen, hogy ananászkarikaként kerül a konzervdobozokba is.
Az így előkészített gyümölcs azonnal fogyasztható vagy gyümölcscentrifugával kinyerhető értékes leve. Ez utóbbinak minden léböjt-kúrában helye van.
Ananászt az asztalra!
Ha nem akarjuk vagy tudjuk az egészet frissen elfogyasztani, számos fogáshoz használhatjuk. Akár teljes menüsor is épülhet az ananászra – sokféle fűszerrel (a chili, cayenne bors vagy a kókusz talán a leggyakoribbak elő- vagy főételekhez), kiegészítővel (pl. déligyümölcsökkel, tejszínnel, vaníliakrémmel, csokoládéval – desszertek esetében) kombinálható.
Talán kevésbé ismert, hogy mesterszakácsok nem ritkán használják a húsok puhítására is a már említett bromelin fehérjebontó hatásait kihasználva.
Az egyik legegyszerűbb, szinte emblematikus ananászos gyorsétel a Hawaii-szendvics vagy Toast Hawaii. Talán meglepő, de ez a 20. század második felében különösen népszerű melegszendvics nem a tengerentúlon született. Az első német (korabeli szóhasználat szerint: nyugat-német) tv-szakácsnak köszönheti világkarrierjét. Az 1906-ban Westerwaldban született Carl Clemens Hahn valójában színészként kezdte pályafutását, de 1953-ban egy televíziós szakácsműsorban is debütált, amelyet aztán 11 évig vezetett (ez volt a „Bitte, in zehn Minuten zu Tisch”). Clemens Wilmenrod művésznéven vált ismertté, és az 1955-ben megalkotott Hawaii-szendvics mellett többek között a töltött eper feltalálása is az ő nevéhez köthető.
Hawaii-szendvics
Hozzávalók (személyenként):
1 szelet toastkenyér
1 szelet sonka (akár főtt, akár nyersen füstölt)
1 szelet ananász
1 szelet könnyen olvadó sajt (pl. edámi, emmentáli, trappista)
1 db koktélcseresznye
kevés vaj
ízlés szerint őrölt édes-nemes pirospaprika (elhagyható)
Elkészítés: A sütőt grillfokozatra állítjuk.
A kenyeret vékonyan megkenjük vajjal, ráhelyezzük a sonkaszeletet, erre kerül az ananász, majd a sajtszeletet. A forró grill alatt néhány perc alatt átsütjük. A még forró szendvics közepére illesztjük a koktélcseresznyét. Ha fokozni akarjuk az élvezeteket, kevés pirospaprikával is megszórhatjuk. Forrón tálaljuk.
Szárnyasokat, marha- vagy sertéshúsokat, sőt halételeket is különlegessé varázsol az ananász, amelyet mindig a főzés végén adjunk a fogáshoz.
Az egzotikus ízek iránt nyitottaknál garantált sikert arat a könnyedén elkészíthető ananászos pulykacurry.
Ananászos pulykacurry
Hozzávalók 4 személyre:
60 dkg pulykamellfilé
2 evőkanál olívaolaj
2 db póréhagyma
½ ananász (kb. 50 dkg)
2 dl csirkehúsleves (kockából is készülhet)
1 evőkanál currypor
2 dl tejszín
ízlés szerint: só és frissen őrölt feketebors
Elkészítés: A pulykamellet falatnyi darabokra vágjuk, a póréhagymát felkarikázzuk. A tisztított ananászt kb. 1,5 cm-esre kockázzuk.
Méretes serpenyőben vagy wokban melegíteni kezdjük az olajat, majd 2-3 perc alatt megpirítjuk a húst, hozzáadjuk a pórét, átforgatjuk. További 2-3 perc elteltével hozzáadjuk a csirkehúslevest. Néhány percig főzzük, ha szükséges, kevés sóval, borssal fűszerezzük, hozzáadjuk a curryt, majd az ananászkockákat, átpirítjuk. Végül a tejszínnel kissé besűrítjük.
Párolt rizzsel kínáljuk.
A távol-keleti (különösen a thai és vietnámi) konyhák kedvelt fogása a töltött ananász, amelyhez a félbevágott gyümölcs húsának nagy részét eltávolítják, majd felkockázzák, zöldségekkel, esetenként pirított húskockákkal vagy tofuval gazdagítva, kellemesen fűszerezve visszahelyezik az ananászba. Igen látványos és ízletes fogás!
A félbevágott ananász persze desszertként is tálalható – akár egzotikus gyümölcsökkel, akár krémekkel töltve. Az európai konyhákban leggyakrabban desszertek alkotórésze az egzotikus gyümölcs. Szinte bármely típusú édességhez tökéletes. Kevés barnacukorral megszórva, grillezve szinte új életre kelnek az ananászkarikák – télen-nyáron kitűnő villámdesszert.
Egzotikus gyümölcssalátákn
ak, pohárkrémeknek is remek alkotórésze. A friss ananász fehérjebontó tulajdonságai azonban gátolják a zselatin dermedését – ezt érdemes figyelembe venni!
Süthetünk vele pitéket, muffinokat, tölthetjük tortákba, piskótatekercsbe, palacsintába, keverhetjük levét egzotikus koktélokba.
-(1).jpg)
