Az összegyűjtött magvakat már őseink is kőlapokon, kővel ütögetve zúzták különböző finomságúra annak megfelelően, hogy mit készítettek azután belőle. A lényeg, hogy a búzaszemnek valamennyi alkotója megjelent az őrleményben. Az ásványokat és nyomelemeket tartalmazó héjrész a korpa, az élet továbbvitelét biztosító vitaminokat, olajokat és nélkülözhetetlen aminosavakat tartalmazó csíra és az energiát hordozó liszttartalom a maguk harmonikus teljességében egyaránt jelen voltak, az emésztőrendszer működését támogató rostok mellett.
Napjainkban azonban a gabonát egy összetett műveletsor alatt először megtisztítják a szennyeződésektől, őrlik, osztályozzák termékfajta és szemcseméret szerint. Az őrlés célja a gabonaszemek két fő alkotójának, a héjnak és a magbelsőnek a szétválasztása. Ezután a további felhasználásnak megfelelően adagolják és csomagolják a termékeket. A modern hengermalmi technológia nem a táplálék élettani szükségletek szempontjait, hanem a hatékonyság, gazdaságosság és tömeggyártás feltételeit helyezi előtérbe, ezért a hagyományos fehérliszt sajnos kevésbé egészséges teljes kiőrlésű társainál, ahol a gabona teljes egészében a héjrésszel a lisztbe kerül.
Teljes kiőrlés
Ma már szerencsére teljes kiőrlésű liszteket is könnyen beszerezhetsz. Ha ezekkel a lisztfajtákkal helyettesíted, vagy egészíted ki a hagyományos fehérlisztet, sokat tehetsz az egészségedért. Habaráshoz, rántáshoz, tésztakészítéshez egyaránt használhatod, ezért az így elkészített étel jóval táplálóbb, ízletesebb lesz.
Minden lisztfajta keményítőből, fehérjéből, valamint ásványi anyagokból - káliumból, foszforból, magnéziumból, kalciumból, vasból és klórból - áll. A lisztek ásványianyag-tartalma 0,5- 1,5% között van. A mennyiség függ a kiőrlés százalékától, ami a feldolgozhatóságában, tehát a tésztakészítésben játszik jelentős szerepet.
Lisztes tulajdonságok
A liszt tulajdonsága, hogy víz és egyéb megfelelő adalékanyagok hozzáadása után tésztává gyúrható, vagyis nem ázik szét. Összetevői a vízzel érintkezve átnedvesednek, megduzzadnak, különböző változásokon mennek keresztül, amíg a tészta kialakul. A tészta jellegzetes tulajdonsága, hogy rugalmas, nyújtható, formázható, alaktartó és a benne keletkezett gázt képes visszatartani. Sütés hatására jellegzetes ízű és állományú termék lesz belőle.
A jó minőségű liszt nem túl laza és teljesen száraz, jellegzetes illatú és kissé édeskés ízű. Színét nagymértékben befolyásolja korpatartalma, színanyagai, víztartalma, szemcsenagysága. A lisztet gondosan kell tárolni, mert könnyen felveszi a környezet szagát, nedvességét és ez gyorsítja romlását. Ha a lisztet nedves, meleg helyen hosszabb ideig tárolod, elszaporodnak a benne levő mikroorganizmusok, megpenészedik, dohos szagú lesz, így feldolgozásra alkalmatlanná válik. A levegő oxigénje és a mikroorganizmusok hatására a liszt megavasodik. Ilyenkor a lisztben lévő zsírok elbomlanak, és az őrlemény íze karcossá válik.
A búzaliszt
A búza - az emberiség egyik legősibb termesztett növénye - Mezopotámiából származik, és a világ valamennyi mérsékelt égövi táján elterjedt. Európában a svájci és felső-olaszországi tavak mellékén a legrégibb lakosoknak (körülbelül a trójai háború korában) apró szemű, a mai búzával még nem egyező növényük volt, melyet a római hadjáratok idejéig termesztettek.
A búza sütőipari szempontból a legértékesebb gabonánk, hiszen csak a búza fehérjéiből képződik vízzel sikér. A búzaszem egyedülálló minőségét is a magas sikértartalmának köszönheti. A sikér egy rendkívül rugalmas fehérje, ennek köszönheti a kenyér laza szerkezetét, nélküle a kenyér lapos és nehéz lenne.
A búzából liszten kívül még búzadara, búzagríz és korpa is készül, sőt a sör- és szeszfőzéshez is használják. A búzaliszt B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; béta-karotint, kalciumot, magnéziumot, vasat, cinket, fehérjét, rostokat, foszfort, szerves sókat tartalmaz. A búzacsíra és búzakorpa rendszeres fogyasztása csökkenti a fáradtságérzetet, a gyomor- és bélbántalmakat, a magas vérnyomást. A durva őrlésű durumliszt pedig nagyon jó mangán és foszforforrás.
.jpg)
