Megjegyzés
Sosem tartom be a szabályokat maradéktalanul, valami kis hézagot mindig találok, ahol kicsusszanhatok, egyszóval fegyelmezetlen vagyok. Mondjuk szebben: testhez igazítom a követelményeket. Receptre vetítve: hol bővebbre veszem a hozzávalók számát és arányát, hol pedig szűkebbre. Így van ez akkor is, amikor ide írok, de mivel arányérzékem majdnem csalhatatlan, ne veszítsétek el belém vetett bizalmatokat, inkább ti is bízzatok magatokban!
Nézzünk egy példát: azt olvasom, hogy három tojás kell a pitébe, és nekem csak két tojásom van. Ilyenkor nem szaladok sem a tyúkólba, sem a boltba, egyszerűen szempontot váltok, osztok-szorzok (mindezt a bölcs tudattalanban), s már kész is az új arányokkal és változó szabályokkal készülő kaja, mely csak egyszer érvényes. Ha nagyon kéri valaki, megkomponálom újra, de csak elméletben. A gyakorlatban biztosan nem készítek el semmit kétszer ugyanúgy. Nem kérkedek vele, nem vagyok rá büszke, csak úgy mondom.
A pitetészta egyébként nem kényes dolog. Egy a lényeg, ne lisztezd, gyúrd, míg sima és könnyen nyújtható lesz, inkább szakadjon, repedjen és a cefeteket nyomkodd bele a tepsi aljára, úgy lesz jó! Ha darált diót is teszel bele, garantáltan nem áll össze tisztességesen, minél többet, annál kezelhetetlenebb lesz, ez tény. És akkor mi van? Az alsó réteget így is, úgy is el lehet rendezni, a tetejét pedig akárhány darabból foltozod össze, a végén tojássárgájával megkenve szépen eltűnnek a repedések, legfeljebb nem lesz márványszerű, hanem girbegurba, ami csak a házias jelleget emeli ki. - mezsuka