Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

A pótkávé

0
A kávé kezdetben igen drága volt. Kevés érkezett Európába, nagy volt a szállítási költség. Amikor megindult a kávé tömeges szállítása és fogyasztása, az árak is csökkentek, a lakosság többségének azonban még mindig elérhetetlenül magasak voltak.

Ráadásul a behozatal korlátozására magas vámokat vetettek ki, sõt, több országban magát a fogyasztást is megadóztatták. Ekkor született meg a kávét pótló ital, a pótkávé, amely a szegényebb rétegeknek is elérhetõvé tette a "kavézást".

A pótkávé készítõi, ezek a leleményes, furfangos emberek, az eredeti kávé ízét, színét és zamatát igyekeztek utánozni, sokféle növényi anyagot és magvat használva fel erre a célra. Mandula vagy borsó, gabona vagy gersli, datolyamag szerepelt a pótkávék anyaga között. Mindegyiknek voltak hívei, de a pótkávéból mégis éppen az hiányzott, ami a kávé lényege: a koffein és a különleges zamat.

A cikória megjelenése egyszerre nagy érdeklõdést keltett. Az elsõ cikóriaüzemet 1760-ban helyezték üzembe Németországban, és száz évvel késõbb már 120 cikóriaüzem mûködött. Az 1830-as években pedig elõtérbe került a maláta, de használtak makkot, takarmánybabot is a pótkávék készítéséhez. A malátakávé akkor vált ismertté, amikor egy bizonyos Kneipp páter, késõbb híressé vált természetgyógyász, könyvet írt "Így éljetek!" címen 1889-ben. Kötetében a szemes kávé helyett a malátakávét ajánlja, mert egészséges, és a maláta összetevõire a szervezetnek szüksége van. Ezidõben "Kneipp páter egészséges kávéja" néven olyan kávékeveréket hoztak forgalomba, amelyben fele-fele arányban volt maláta és szemes kávé. Manapság az egészséges életmód hívei és követõi is esküsznek a pótkávéra.

A kávéról sok anekdotát ismerünk, de akad a pótkávéról is. Úgy mondják, Bismarck, "a vaskancellár" nagy híve volt a kávénak, de nem volt hajlandó akármilyen minõségût meginni a fekete nedûbõl. Az 1870-71-es háborúban, amikor a hódító porosz csapatok már Franciaország területén jártak, Bismarck betért egy falusi kocsmába és megkérdezte a fogadóst, van-e cikóriakávéja.
- Van, uram - válaszolta a fogadós.
- Akkor hozzon nekem annyit, amennyije csak van! - mondta Bismarck.
A fogadós nem értette a kancellár óhaját, jó ideig törte a fejét, mit akarhat. Nemsokára azonban egy nagy üstre való cikóriakávét hozott.
- Ez az összes? - kérdezte Bismarck.
- Mindet megfõztem, ami volt - felelte a kocsmáros.
- Nagyszerû - mondta Bismarck, - akkor ezt most hagyja itt, és készítsen nekem egy csésze valódi feketét!

Mindebbõl vélhetõen az a tanúság, hogy a pótkávét nem kávé helyett kell inni, hiszen egészen más az íze, mint ahogyan más a hatása is. Mint ahogy a "magyarosan fûszerezett" gabonakolbász sem igazi kolbász, vagy a bioüzletekben kapható növényi "pecsenyezsír" sem az, amit helyettesít. Csalódás csak akkor érheti az embert, ha valamit pótolni szeretne. Ha valamit vár, és tudja, hogy nem azt kapja. Ha olyan, "mintha"... De ha mindezeket az ember önmagáért eszi és issza, annak ami, akkor nem érheti csalódás. Csak meglepetés. Mert a pótkávé igenis nagyszerû ital. Tejeskávénak reggelihez, például.

Az emberi leleményesség meglelte a lehetõ legelképzelhetetlenebb összetevõket a kávé pótlásához. Lássuk csak, mibõl is készítenek pótkávét:
- rozs
- pörkölt rozsmaláta
- cikória
- pörkölt cukorrépa
- pörkölt szójabab
- pörkölt földimogyoró
- makk
- pörkölt szõlõmag

De hogy ez hogyan jutott valakinek eszébe...?

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin