Merthogy Kőbánya a magyar sörfőzés központja, origója, nélkülözhetetlen tartópillére. Amúgy Budapest mértani középpontja is a tizedik kerületben található, de ez most kevésbé érdekes, az már annál inkább, hogy a bevezetőben említett két sörfőzde három villamosmegállóra található egymástól, de a közös történelmük során eddig kevés ponton találkoztak azon kívül, hogy sört gyártanak.

És akkor röviden tegyük rendbe azt, hogy egy átlagembert mennyire mozgat meg ez a nagy- meg kisüzemi bohóckodás: amíg a Dreher egy nappali boltban 250 forintos eladási áron tud produkálni fél liter prémium sört – a prémium jelen esetben a főzde legnemesebb termékpalettáját jelöli –, addig a kicsik termékét 500 forintos ár alatt nem nagyon kapjuk meg – náluk igazából minden prémium, mint a Balaton Sound. És a kisüzemieknél valószínűleg inkább 3 decis kiszerelés jön ki egy ötszázasból, de a határ ugye a csillagos ég üstökössel.

A költséghatékony, nagy volumenű termelés és a minőségi kompromisszumkészség teszi elérhetővé mindenki számára az „olcsó” sört, aztán léteznek persze olyan emberek, akik inkább kiadnak több pénzt, és megisszák a legjobb alapanyagból készült, régen még „kézművesnek” titulált, ma már inkább kraftnak nevezett malátakoktélt. De a magyar áfabevételek nyilván utóbbitől ugranak nagyot.

Ezekhez az okoskodásokhoz nehéz képet passzolni, szóval már megint a bevezetőre utalva végre kifejthetjük, hogy igazából annyi történt, hogy mixelték/blendelték/keverték a két sörgyári tudást és termelést: a Dreher és a Mad Scientist emberei összedugták a fejüket 9 hónapja, és az úgynevezett kollaborációs – általában alkalmi – sörfőzésen túllépve a komoly szándék jeleként fiftififtiben megalapították a Kőbánya X nevű márkát. Kis bennfentes infóként annyit hozzátennénk, hogy a nagy főzde kereste meg a picit, és nagyjából mindenben hallgattak rájuk, nem akadályozták meg őket a kibontakozásban. Ettől függetlenül persze még ugyanúgy dolgoznak a saját söreiken, nem kell félni: nem tűnik el a Rocky Cellar és a Jam72 a boltok polcairól.

Mielőtt belemennénk az előnyökbe: egy magyar ember ízléséhez maximálisan passzoló lagert és egy komolyabb súlyú, ámde könnyed stoutot dobtak piacra. Előbbit 400, utóbbit 800 forintos ajánlott fogyasztói áron értékesítik majd 0,33-as dobozokban, hogy egy másik esszenciális kérdést megválaszoljunk. Olcsónak egyik sem olcsó, de a szándék óriási: a lagert a Dreher főzi a saját gyárában 50 ezer literes adagokban, és csak hogy a mértékeket érzékeltessük, a stoutot az őrült tudósok „mindössze” 2400 literes adagokban gyártják.

Ennek a Kőbányai X-es koprodukciónak nem csak a közös receptalkotás az előnye, ahol a kicsi nem engedett a szigorú minőségi követelményeikből, hanem hogy egy kisüzem végre nagy volumenben gyárthat – és itt most az időközben „kicsivé” visszaminősített Pécsi Sörfőzdét nem számoljuk. És hogy fontos mondatokat is olvashassunk, idézzük a két főzde legnagyobb embereitől:

„Amikor megkeresett minket a Dreher Sörgyárak azzal az ötlettel, hogy készítsünk közösen sörös recepteket, rögtön tudtuk, hogy ez a lehetőségünk arra, hogy ne csak egy szűkebb célközönséghez jussunk el a magyar piacon, hanem egy jóval nagyobb fogyasztói körnek is bemutatkozhassunk. Itthon biztosan nem volt, de nemzetközi szinten sem nagyon hallottunk még ilyen kezdeményezésről. Nem csak a sörök megalkotásánál, de a bevezetés előkészítésénél is egyenrangú partnerként vett részt mindkét oldal. A teljes folyamatban a közös alkotás és az együttműködés dominált. Az elkészült termékekre és magára az új márkára is nagyon büszkék vagyunk” – mondta Szilágyi Tamás, a Mad Scientist Sörfőzde alapító-tulajdonosa.

„A nagyvállalati innovációknak megvan a saját folyamatuk, ami korlátokat is jelent egyben. Azután, hogy egy sor új ötletet valósítottunk meg, az elmúlt két évben szerettünk volna kitörni ezekből a korlátokból, eltérni a hétköznapi működéstől és a megszokottnál szabadabban gondolkodni. Több hónappal ezelőtt, ehhez a kihíváshoz kerestünk egy olyan partnert, akinek az újításait és az azokból adódó eredményeit is nagyra tartjuk. A Mad Scientist egy olyan magyar kisfőzde, amely termékeivel az egész világon sikeresen szólítja meg a különlegességeket kereső sörrajongókat. Az pedig, hogy mindkét cég kőbányai gyökerekkel bír, még inkább építi a kőbányai sörgyártás történelmét ” – ezt pedig Békefi Gábor, a Dreher Sörgyárak vezérigazgatója nyilatkozta.

De igazából hazánkban minden együttműködésnek örülni lehet. A Kőbánya X lehet nem váltja meg a világot, de közelebb hozza a „munkának vége, kijössz a gyárból, egy lagertől erős vagy és bátor” sörivótípust a triplaszaltónaszaltháromszorérlelt, umamiágyonnyolcszorkomlózott ipákat ivó, akár sörsznoboknak is nevezhető réteghez, akik a világ minden tájáról megrendelik a legdrágább söröket, csakhogy új tételeket csekkolhassanak be az Untappd nevű alkalmazásban.

Ja, és ha valaki esetleg izgulna, várható még, hogy újabb söröket dobnak piacra, de a járványhelyzet ennek az újító szándéknak sem tett jót.