A knédli titkai

Aki a cseh konyha remekeit szeretné kipróbálni, de nincs gusztusa zsíros sertéshúsra, rendelhet pisztrángot salátával vagy pontyot kéken, netán egy egyszerű rántott sajtot főtt-sült krumplival. Egyet azonban ne felejtsünk: Csehországban tilos szidni a knédlit! A nemzeti köretet nagyon változatosan készítik és tálalják a vendéglátóhelyeken.

Egy meglehetősen találó mondás szerint a cseh konyha mindössze kétféle ételfajtát ismer: a sörrel készítettet és a sörhöz készítettet. Ez a leegyszerűsítő megfogalmazás a sör határtalan szeretetéről árulkodik. A cseh konyha ételeit mégsem annyira főzik, mint inkább kísérik a sörrel.

Ki ne várná Prágába érkezve az első pacallevest, a sült disznóhúst knédlivel és káposztával, vagy a cseh vadast, azaz a svíčkovát? De sorolhatnánk a cseh hidegkonyha remekeit, a gusztusos szendvicseket és a salátákat vagy a lencselevest, netán az edámiból készített rántott sajtot és a frissen reszelt tormával és mustárral tálalt főtt-sült csülköt, netán a fokhagymás olajban pácolt camembert sajtot…

A leghíresebb cseh köret természetesen a knédli – ez a szaftos, szószos ételekhez kiváló köret a sörön kívül a csehek „mindennapi kenyere”. Zsömlyés és krumplis változata a legnépszerűbb, de készítik füstölt hússal és szalonnával töltve is. Ugyancsak knédliként ismertek arrafelé a különféle gombócok.

Érdekes adat, hogy a húsfogyasztás egészen a XIX. századig csak ünnepekkor volt szokás. Most azonban nem múlhat el főétkezés nélküle! A húsok közül a csehek többsége a disznót és a szárnyast (csirke, kacsa) részesíti előnyben, de a marhahúst sem vetik meg. Húst knédlivel – ez a fő szabály! A többi kellemes variáció. Mondhatjuk úgy is, hogy a cseh konyha a modern egészségfelfogás következtében lassan talán átalakulóban van, de a polgárok alapvetően nem változtattak étkezési szokásaikon.

Az olyan klasszikus cseh étel, mint amilyen a sült disznóhús knédlivel és káposztával (vepřo-knedlo-zelo), a XIX. századból való, hiteles források szerint e század közepén találta ki egy prágai vendéglős. Az ugyancsak rendkívüli népszerűségnek örvendő rántott szelet egyenesen Bécsből érkezett, mégpedig Radetzky marsall jóvoltából – Ferenc József császárnak annyira ízlett az újdonság, hogy azonnal rendeletbe adta: ezt az étket minden fogadóban szerepeltetni kell az étlapokon!

A halfélék csehországi népszerűsége elsősorban IV. Károlynak és a középkor tehetősebb nemesi családjainak köszönhető, mivel az ő idejükben létesítettek több száz halastavat főként az ország déli területén. Ez az egyik magyarázata annak is, hogy a ponty- vagy csukaételek közül néhány a középkor óta szerepel az étlapok kínálatán, csaknem változatlan recept alapján elkészítve. Ugyanakkor a magyar halászlé errefelé teljesen ismeretlen: a csehek a franciás „fehér halleves” mintájára főzik ezt az ételt.

További olvasnivalók:

A cseh nemzeti ital: sör 470 variációban

Más nemzetek ételei

R.E.

  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások

Magazin