Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

A gin

Franciscus Sylvius, más néven Francois de la Boë (1614–1672), a hollandiai Leyden egyetemének professzora, ismerve a borókaolaj tisztító hatását, borókabogyóból szesszel erjesztett desztillált folyadékból vesebántalmak enyhítésére szolgáló szert állított elő. Vagyis gint.

Arra sok példa van a legrégibb időktől napjainkig, hogy alkoholtartalmú italokat gyógyításra használnak. Itt azonban az ellenkezőjéről volt szó. Az „orvosságot” angol katonák vitték be Hollandiából a szigetországba, ahol gyors elterjedéséhez hozzájárulhatott, hogy olcsón jutottak a mámorítónak bizonyult italhoz.

A gin elődjének tekintett holland genevert (franciául genévrier, angolul juniper berry a boróka neve), amit Angliában Hollandsnek, vagy egyik gyártási helye után Schiedamnak neveznek, Hollandiában kőkorsóban vagy kőkancsóban árulják, a hollandok általában tisztán vagy vízzel hígítva isszák karcsú pohárból. Árpa- vagy rozsmalátából készül, amit élesztővel erjesztenek, majd két-három nap múlva desztillálnak. A második desztilláláshoz borókabogyót és más ízesítőket adnak hozzá, de előfordul, hogy a borókát már előzőleg belevegyítik a malátába. (A borókabogyó kevés vizet és sok cukrot tartalmaz, ezért a cefrekészítéshez vízben áztatják és sajtolják.) Van olyan holland gin, amit karamellsárgára színeznek. A végtermék 35 százalék alkoholtartalmú.

Ami azt az állítást illeti, hogy a genevert angol katonák hozták be a szigetországba, cáfolja egy másik történet, miszerint a Németalföldön tirannikus módszerekkel uralkodó Alba herceg elől menekülők vitték magukkal Németországba, s az 1689-ben angol királlyá koronázott Orániai Vilmos herceg udvartartásával honosodott meg Angliában, ahol egyébként akkor már ismert volt az árpából és rozsból borókabogyó hozzáadásával készült ital, ami az első gyógyászati célú receptkönyvben szerepel.

Az idők folyamán a gyártás is finomodott. A második desztillálásnál, ahogy a lepárlás technikája fejlődött, a borókabogyón kívül hol nőszirommal, hol angelikagyökérrel vagy édesgyökérrel, citrom- és narancshéjjal, köménnyel, ánizzsal is finomították. Mindez a gyártó féltve őrzött titka volt és maradt, a lényeg, hogy finomították, de nem édesítették. A holland gintől ez különbözteti meg mindmáig a száraz London Dry Gint, vagy egyszerűen London Gint, amit brit licenc alapján az Egyesült Államokban is gyártanak. A desztillálás után azonnal fogyasztható száraz ginek alkoholtartalma 40-47 százalék. Az Egyesült Államokban a cukorral édesített Old Tom Gint sárga színűvé érlelik. Ezek a fajták, akárcsak a holland ginek, önálló fogyasztásra készülnek, a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban gyártott száraz gin kitűnő koktélalapanyag.

A gin a koktél hagyományos alapanyaga. A „konkurencia”, a whisky, a rum, a vodka csak felzárkózott mellé, de nem szorította háttérbe, a ginkoktélok ma is világszerte kedveltek. Általában étkezés előtt, étvágygerjesztőnek szolgálják fel a tartalmasabb alapanyagokkal, tejszínnel, tojással, magas cukortartalmú likőrökkel készített koktélokat. Az emésztést elősegítő koktélokat étkezés után kínálják.

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin