Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

3 mennyei csokis sütemény - egyenesen Angliából!

Bár odahaza már tombol a nyár, itt még csak ígérgeti magát, azt is leginkább úgy, hogy mutogat az ajtóra, ahol ott vigyorog nagy betűkkel: HOLNAP. Na, de sebaj! Legalább már kitavaszodott: az is valami! Ismét itt van Rachel csokibolgja.

Jó rég voltam: hónapokkal ezelőtt. Jöttem volna kicsit előbb is, de közbeszólt egy fura és elképesztő kiütéses betegség, ami sorra vette és legyengítette a család férfitagjait. Úgyhogy írás helyett beálltam ápolónőnek – cirka három hétre. Aztán meg erősen próbáltam nem megbetegedni. Sikerült is, lassan elmondhatom, hogy újraindult az életünk.

Minden estere ez a hosszú idő jó volt arra, hogy belássam, amíg ebben az országban élünk, senkinek nem kell komolyan aggódnia, hogy a Csokigyár blog megszűnik. Vannak nehéz idők, és van, amikor nem a konyha körül forog minden gondolatom, de enni (terveim szerint) azért ezután is fogunk. S ha így lesz, akkor főzni is. Arról nem is beszélve, hogy  mindig adódnak élmények, amiket jól esik megosztani másokkal. És ez itt a valódi garancia. Élményeket megosztani ugyanis ebben az országban korántsem olyan egyszerű dolog, mint odahaza. Kivételesen nem a hiányos angolomról beszélek. A helyzet az, hogy itt az emberek remekül megvannak anélkül, hogy szorosabb kapcsolatot ápolnának egymással. Lehet, hogy nem minden vidékre, és biztosan nem minden nációra igaz ez, de itt, ahol mi élünk, bizony így van. Persze, ápolgatjuk a kapcsolatokat, ahogy lehet, mégis megesik, különösen ilyen betegségekkel terhelt időszakokban, hogy-két egy hónapig se beszélgetek mással, mint a gyerekeimmel és a férjemmel, meg anyukámmal telefonon...

Ezt nem panaszként írom, hanem megnyugtatásul. Kinek mesélhetném el micsoda jó hamburgert csináltunk, hogy mennyi jó torta került az asztalunkra vagy, hogy milyen pezsgő az élet ezzel a három kis csókamadárral...? Csakis Nektek!

Csokitorta-hetek

Kezdeném is mindjárt a tortás résszel.

Volt egy hónap, amikor mást se sütöttem, csak csokoládétortát. Okom volt rá: keresem az „igazit”. Az igazi csokitorta receptjét – és igazi alatt azt a tortát értem, amit több helyen is lehet kapni itt Angliában (boltban, kávézóban), és elvileg tudom is, hogy hogy készül, valami azonban mégsem stimmel a receptekkel, mert bár egytől egyig nagyon finomak (persze: csoki van bennük!), mégsem olyanok, mint a bolti. A keresés még zajlik, csokitorta itt, csokitorta ott... - nem állíthatnám, hogy nagyon nehezünkre esik...

Megmutatom nektek az eddigi legjobb változatot, amely nem pontosan így szerepel az eredetiben (kicsit finomítottunk rajta), de az egyszerűség kedvéért maradjunk az eredeti nevénél:

Ördögtorta (Devil''s food Cake) vajas csokikrémmel >>

Eddig ez a listavezető csokitorta, el is készítettem többször, többek közt Flóris névnapjára.

Gesztenyések

Hiába sütöttem minden alkalomra csokitortát – mégse unták meg a gyerekek... (ki hinné?)

De aztán nekünk felnőtteknek egyszer csak elég lett belőle. Onnantól főleg gesztenyésben gondolkodtam. Emlékeztek, ősszel találtunk egy csodálatos lelőhelyet? Bőven jutott belőle a mélyhűtőbe is. Télen kuporgatom, amim van, hátha jönnek még szűkösebb idők, de így tavasszal mindig megnyugszom, hogy túléltük a telet, és érzem, hogy lassan elkezdhetjük felélni a készleteket.

Ettünk pár gesztenyés sütit. Megcsináltam tortának, szeletnek, mascarponéval, mint régen, és pudinggal, ahogy újabban kitaláltam.  Gyerekkori kedvencem a gesztenyés süti, és meg kellett állapítanom, hogy EZT bizony nem tudom megunni. Főleg, ha az ember variál is rajta egy kicsit.

Pudingos gesztenyés sütemény>>

Jár hozzá egy rövid sztori is.

Apa az emeleten szárította a fiúk haját, míg én a magamét mostam.

A pudingos gesztenyés süti a földszinten, a konyhaasztalon várta, hogy csokoládé is kerüljön rá.
- Flóris, hol vagy? - kereste az apja a kicsit – Flóris...?

De csak nem kapott választ.
- Flóris???!!
- Itt vagyok – szólalt meg végre egy távoli hang valahonnan a földszintről.
- Hol?? Gyere ide gyorsan!
- Jó, jó, jövök!! - szaladt méltatlankodva a kis pucér "fürdőszobaszökevény". - Jövööök!! De azért azt nem mondom el senkinek, hogy az ujjammal körbenyalogattam a krémet süteményen a konyhában...

Kelt tészta-korszak

A betegeskedés idején főleg palacsintát és kelt tésztát sütöttem. Ezt kívánták a betegek, és, ebből bírtak legjobban enni, akik már egy kicsit jobban voltak. Készült rakott kelt palacsinta, aminek már egyszer réges-régen megadtam a receptjét, fahéjas almás almatorta és olyan isteni baracklekváros csiga, amiből még az Olümposzon is repetát kértek volna. Ez utóbbi kettőről, sajnos, nem tudok receptet írni, mert én leggyakrabban már csak találomra kavarom a kelt tésztát, de ha van egy bevált kalácsreceptetek, csináljátok meg egyszer baracklekváros csigának! Tudjátok: én nem vagyok "lekváros alkat", sokszor írtam már, ha mégis lekvár, akkor is inkább a piros színűek felé húzok, de ez nagyon finom, tegyetek egy próbát! (Én pedig megígértem, hogy ha újra megsütöm, lekörmölöm, mi mennyi.)

De nem csak lekváros, kakaós változat is készült, és jelentem: megfejtettem a kakaós töltelék titkát! Merthogy mindig kifolyt egy része... Most viszont végre nem! Meg is dicsértek a gyerekek!

A titok nem bonyolult, előbb is rájöhettem volna, és mások biztosan rá is jöttek: a puding, vagyis a kukoricakeményítő.

Kakaóscsiga sok töltelékkel >>

Ugye az magáért beszél, hogy a csigákról és a töltelékről nem tudtam közeli képet készíteni...? Mire lefényképezhettem volna a remek tölteléket, addigra már minden szalonképes darab elfogyott, csak a végek maradtak...

Folyt. köv.  jövő héten, a hamburger-kalanddal! :)

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin